Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.

Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?

Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?

Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.

A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...

Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?

A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…

Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.

Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?

Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?

Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?

Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?

Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…

Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…

Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…

Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József

...

1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…

A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
*
(Senrjú)
Viharfelhőket
Láttunk szembe haladni...
Angyalok tolták?
*
A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.

Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
*
Mint hónap árja
A tájra hullott... fehér.
Sok fehér pehely.
*
Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
De, e környezetben, a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
Kín volt minden lépés, és heves hóvihar fedte utakat.

(3 soros-zárttükrös)
A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.

Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
*

Lélek kiszakad.
Lélek beszakad. Lékek.
Lelket menteni!
*
Idő hidegül,
Jégcsapok összeérnek.
Száj is elkékül.
*
Idő hidegül,
Nem működik gondolat.
Bennük önmagad.
*
Idő hidegül,
Meleg és étel nincsen.
Hűtő barakkok.
*
A barakkokat
Öleli a jéghideg.
Jeges-hideg csönd.
*
Emberek hűtve
Élnek, deszka barakkban.
Még penészfolt sincs.
*
Őszinte szavak,
Fagyhalál pillantások.
Kihűlő arcok.
*
Skorbutos fogak!
Szájban, folyvást fájdalom.
Száj széle elfagy.
*
A száraz kenyér,
Fekete, fagyott, kemény.
Enni fogtörő.
*
Száraz morzsa is
Aranyat ér. Keresés.
Az éhség az úr!
*
Száraz kenyeret
Jól puhítják a könnyek.
Sírás se segít.
*
Szél, süvítve hoz
Dermesztő, nagy hideget.
Tél támad, tombol.
*
Termek betelve
A mahorka füstjével.
Egészségóvás!
*
Mahorka, ritka
Nagy boldogságot szerez.
Egyetlen öröm.
*
Hűlt fejed rázod!
Nyakadat tetvek marják.
Nekik jó meleg.
*
(tanka)
Barakk tele van
Titkos gondolatokkal...
Vágy, hazamenni!
Otthon emléke ölel,
Mennék én haza fénnyel...
*
Rózsaszín hajnal,
Otthon még hazavárnak.
Álmaikban... vagy.
*
Napot csodálni
És várni a holnapot.
Menekülés-vágy!
*
Kézujjak között
Nem folyhat el a remény.
Imára kulcsolt.
*
Eltűnt időben
Van tán'... beragadt lélek.
Élni! Lélek nincs.
*
Halhatatlanság.
Élet, sudár jegenye.
Ez törpefenyő.
*
Örökzöld pázsit...
Örök álmodozásban.
Jeges, csúszós hó!
*
Halhatatlanság
Csak mesében. Győz, hideg!
Mesék felejtve.
*
Krasznojarszki tél!
Itt, halál mesél, kaszál.
Szibéria arc...
*
Tébolyult élet,
Fel sem ismerhető: lét.
Határ: őrület.
*
Hideg közelít!
Mindenfelől átölel.
Virraszt felettünk.
*
Reggel. Ébredés.
Hideg. Mit hoz az új nap?
Még, egy nap élet?
*
(tanka)
Múlandóságban
Őrizem a szemedet.
Emlék is megfagy...
Szinte hallom hangodat,
Látom angyal arcodat...

Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő írt meg könyvben.

...

Letöredezettek…

Kút káváján pihen… holló.
Peches ember munkanélküli. Bánata: nincsen meló.

Mért
Lehet
Másoknak
Minden? Neked
Meg munkád se, nincs.

Csak
Lebzsel,
Ám jól él.
Szorgos voltál,
Még se nincs munkád.
*
Jó voltál, dolgoztál.
Munkátlanság megtalál még,
Miért pont te? Kérded.
*

Lóháton, gyorsan vágtat az intéző,
Már elveszett kobakjáról a fejfedő.

Csak
Diktál
Magasról.
Ám majd egyszer,
Leszáll a lóról.

Ki
Fenn áll
Magason,
Le kell jönni
Elszámolásra.

Ki
Gőgös
S parancsol,
Neki is szól,
Majd trombitaszó...
*
Helyet cseréltek majd.
Egyszer Te leszel ott, hol ő,
Ezt kívánod most épp.
*

Kismacska prüszköl hóban,
Sokan ülnek falóban.
Jót játszanak, borulnak csónakban.

Van,
Hogy nem
Tetszik de
Ne hívd ki a
Sorsot! Ráfizetsz...

Van
Úgy, hogy
Nem jó, de
Ne játssz tűzzel!
Megéget... vigyázz!
*
Még rosszabb is lehet,
Ne félj. Ami jár, utolér.
Légy csak türelemmel.
*

Leégett a rántás,
Lesz ebédre más.
Hal ebédhez kell kapás…

Nem
Ehetsz
Azt, amit
Épp szeretnél,
Csak amire jut.

Ha
Szegény
Vagy, egyél
Csak kenyeret…
Húsra már nem jut…
*
Száraz kenyér és víz.
Ez az étek éppen mostan.
Maradjon holnapra.
*

Nincs is béka miskolci kocsonyába’,
Ember nyugodtan eheti két pofára.

Ha
Bántasz,
Nem bántlak.
Csak nyugodtan
Egyél, nincs mérgem.

Ha
Hozzám
Rossz voltál...
Mérgem nincsen...
Egyél, nyugodtan...
*
Nem haragszom rád sem,
Békés vagyok, haragtalan.
Szeretem életem.
*

Csikó kanca vágtat anyja után,
De még setén és sután.

Míg
Család
Vesz körül,
Addig élhetsz
Csak, biztonságban.

Mig
Szülők
Vigyáznak
Rád, addig élsz
Nagy biztonságban.
*
Amíg gyerek vagy, jó.
Életed szép lehet, vidám.
Bárcsak igaz volna.
*

Szopós malac sír az anyjának,
Farkasok közelben… jó vacsorát szaglásznak.

Mért
Bántják
A gyengét?
Nem bánt senkit…?!
Élni szeretne...
*
Ne légy gyenge soha.
Aki gyenge, bántják mindig.
Ez a dzsungeltörvény.
*

Disznóölésnél van, hogy disznó elszalad…
Böllér lecsüccsen, késsel magára marad.

Vedd
Észre!
Szállj szembe!
Sok kudarcot
Rejteget a sors.

Ne
Csüggedj!
Az élet
Már csak ilyen,
Kihívás s kudarc.
*
Míg kell, védd magadat,
Senki más nem fog védeni.
Csak Te vagy magadért.
*

Elefántnak nagy az ormánya…
Disszidensnek nagy a honvágya,
Kicsi… ormánya.

Már
Bánod,
Fáj tetted…
Viselned kell
Következményét.
*
Figyelj és tanulj még,
Mert tanulni mindig lehet.
Legközelebb másképp...

Vecsés, 2015. júl. 2. – Szabadka, 2018. máj. 9. – Mórahalom, 2018. jún. 10. – Kustra Ferenc József – a 10 szavasokat én írtam, alá az apevát Jurisin Szőke Margit (az apevák címe: ”Élet szálkák”)
és a HIAQ –kat Farkas Tekla.

...

Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen és négykarnyi!
Érezném testedet,
Élvezném lelkedet!
Szorosan, karodba simulni...

Igen, ölelj titokban Sanyi!
Úgy fogok öledbe omlani!
Rázd fel a lelkemet,
Ébreszd fel testemet!
Karodban aléltan pihenni...
*
Bűnös gondolatra zsibbadnék,
Veled, csak együtt lélegeznék.
Tarkóm simogatnád,
Élményt beleadnád...
Illatodtól megrészegülnék...

Égnék, érzelemtől tikkadnék
És szívdobbanást méregetnék!
Hajam csókolgatnád,
Lelked nekem adnád.
Őrült vágyadtól elszédülnék!
*
Fák árnyéka megszűnne, Manyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi...
Kéne, szívdobbanás,
Lélek... lenne csodás.
Szünetbe kávét iszogatni...

Rám borulna világom Sanyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi...
Álom, elolvadás,
Közös szívdobbanás.
Ígérd meg, nem fogsz rágyújtani..

Vecsés, 2019. február. 9. - Veresegyház, 2020. augusztus. 8. ? Kustra Ferenc József - romantika, szerelem, LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat meg szerző-, és poéta társam, Mészárosné Maya.

...

Nyár, nagyon megroppant,
Tartása már csak épp langyos.
Viharral jött esők.
Hol vagy édes buja álmom?
Lecsúsztál az ingoványon?

Mint egy hajótörött,
Lemaradt a meleg idő.
Viharnak sodrása.
Sáros, agyagos talaján,
Elrabolt egy büdös sárkány.

Szél, jó nagy sikolt
A mezőn, ég olyan közel…
Vihar, már gyötrődő.
Szuvas foga nyakad tépi,
Bérét ilyen módon kéri.

A gomolygó felhők
Széleit, szél letördeli.
Magasban van vihar!
Kiszívja belőled léted,
Lassan fogy belőled élted.

Az imbolygó nyírfák,
Mint kísértetek… éjfélkor.
Kócolgatós vihar.
Összerogysz majd a sarokban,
Mint kupac rongy egy csomóban.

Vízparti a fűzfa,
Gallyával fésüli vizet.
A vihar mozgatja.
Ott már soha fel nem éledsz,
Így lesz lassan most már véged.

Vecsés-Győr, 2016. augusztus 2. - Kustra Ferenc József- TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Sárkány”

...

(3 soros-zárttükrös csokor)
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel,
Pozán meg csak rikolt… eme segítséggel…
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel.

Olyan nagy a látvány, hogy nem látni a messzi véget,
Igy aztán nem tudjuk, hogy mi mutatja meg a véget…
Olyan nagy a látvány, hogy nem látni a messzi véget.

Itt lent a földön az életrendben szinte-talán mi sem változik,
Most is itt az árokparton két erős kutya vadul acsarkodik…
Itt lent a földön az életrendben szinte-talán mi sem változik.

Ősz van már, hűlőben az idő, levélhullás jelenleg a ’menő’,
Éjjel azért szeretjük, ha sok az égi csillag, szemünknek kellő!
Ősz van már, hűlőben az idő, levélhullás jelenleg a ’menő’.

Milliónyi csillag száll magasban felhőtlen éjjel,
Pozán meg rikolt… eme őszidallam segítséggel…
Milliónyi csillag száll magasban felhőtlen éjjel.

Mondjátok ó, csillagok, ha erre-arra mentek, akkor épp' merrefelé mentek?
A hulló, rozsdás levelek kisérőitek lesznek? Értem már, már szépítkeznek...
Mondjátok ó, csillagok, ha erre-arra mentek, akkor épp' merrefelé mentek?
*

(senrjon)
Szép is ez a sok levél...
Belőlük egy slafrok, sokat ér.
Hol találkoztok?
*

(HIQ)
Látom már!
Találkozó pont...
Őszi táj.

Vecsés, 2023. szeptember 24. – Kustra Ferenc József

...