(leoninus trió)
Sűrű-sötét erdőben csillog pillanat, pontosabban; a napsugár pillanat.
Mi csak kirándulók vagyunk, nem zavar, látni, hogy nincs ellenünk, rosszat nem akar.
Tele az erdő alja remek, puha avarral, felhők nincsenek… akarattal?

Oly sokat lehetne itt sétálni,
E gyönyörű teremtést csodálni, élvezni.
*
Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő.
A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj.
Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár.

Nyugalom és csend körülvesz mindent,
Tudva, valahogy, valami már elment...
*
De idő ostora lecsapott, nagy vihar képében végigvágott hátunkon egy nagyot.
Jó, hogy volt nálunk összecsukható ernyő... mit vihar legott széttépett… mi, menekülő.
Futottunk hazáig, rossz ernyőt vittük egy fáig, eső bőn' szakadt, futottunk hazáig.

Élménydús nap vége látszik,
Mikor a fáradt lélek álmodva alszik.

Vecsés, 2023. április 1. – Arad, 2023. április 5. - Kustra Ferenc József – a leoninust én írtam. A tíz szavasok szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina munkája.

...

Ha felmegyek az égbe, széjjel nézhetek végre.
Láthatom szeret? szíved, angyali tekinteted, tiszta lelkiismereted.
Ha felmegyek az égbe, megsimogatom puha orcád végre, csókolom a kicsiny szád és ölelem tested forróságát.
Ha felmegyek az égbe, üzenem hogy gyere hozzám végre, boldogságot hozzál szívembe ölelj át a végtelenbe.

...

Várlak, lesem a pillanatot
Amikor megjössz és hozol
Szelet, csalódást, zuhatagot
Mi nem ismerjük az elválás bánatát
Mi csak hallgatjuk, mit suttog a szív
Mikor válik k?vé az arany
És puha viasszá a gyémánt
Amíg utazunk némán egy álom hajón
Életünk végtelen, id?tlen tengerén.
_
? Tudom most téged a város elrabolt
A város, amely titokban lopja csókjaid
Most már nem remélem, hogy elenged
Mert t?led kapja a szerelmet
Halljuk, ketyeg az öreg fali óra
És jön az utolsó ítélet, amely szétválaszt Rosszra meg, jóra
_
?Jöjj, mártózz meg az élet tavában
Hogy feloldja kínjaink
Jöjj, Szirénem, hogy fektesselek
A habok puha ágyába
Hol a szív csak a szerelemr?l regél
Légy hableány, és pengess gitárodon
Lágy , altató muzsikát
Az égi dallamokra lejtsünk násztáncot
Mert tudjuk az életünk mulandóság
A szerelmünk, csak tiszavirág

...

Mónika, a gondolat, hogy egyszer megtörhet a jég, vággyal tölt el teljesen. E vágy, mit remélem, Te is érzel már testeden, nem más, mint, hogy Kívánlak esztelen.

E vágy az, mit, ha egyszerre érzünk mindketten, beteljesít álmot s reményt teljesen. Az, hogy ?rülten kívánlak, nem lehet véletlen, mert tested, szinte csalogatva hódított meg engem.

Rózsaszirmok közt fürdetem tested, majd édes tejjel kenem be, lassan, masszírozva be érzékeny lelked. Nyakad érzékeny pontjait csókolva hozom izgalomba tested, mit?l végleg elveszíted az eszed.

Végigcsókolom hátad s puha gyönyör? feneked, majd feszesre izgatom a rózsától illatos gömböly? melled. Ajkad, mi szemérem, nedvesre izgul, ekkor remélem, s vágy tölti be tested, s lelked egészen.

Felizgult testünk átjárja a kéjes izgalom, mit érezni, mindkett?nknek régen volt már alkalom. Lábad ujjait finoman megrágom, majd végigcsókolva azt, combjaid lassan, simítva feltárom.

Feltárom a gyönyör kapuját, s remeg? testednek fokozom legszebb mámorát. A Gyönyört, mi addig tarthat, míg tested vágyik reá, adom majd Néked minden nap s éjszakán.

Lábaid hátamba fúródva ekkor arra kérnek, testem testeddel olvadjon össze végleg. Az érzés mit ekkor a mámorban érzel, az, mit akarsz majd T?lem minden éjjel.

Összeforrt testünk, sóhajtól hangos Szexünk, mit érezni akarsz minden nap, ha T?lem azt egyszer megkapod, mert mámoros kielégülésed lassan ér majd véget, mit azonnal a következ? fokoz majd csodássá Néked.

Kívánlak, s vágyom testedre, míg élek, kérlek, ne kínozz többé, engedjen fel szíved végleg.

...

Lásd szívem szavait,
? sohasem hazudik!
Szívemért cserébe
Szívedet kérem,
Nem sok id?re,
Csak amíg élek!
Ha tehetném,egész nap fognám két kezed,
Csókokkal borítanám puha testedet!
Mindenhova csókot adnék!
Szeretnélek éjjel-nappal,
Nyáron-?sszel-télen-tavasszal!!
És egészen addig,
Amíg a szívem egyet is dobban!
De még utána is,
A föld alatt is!
És várok majd rád a túlvilágon,
Éjjelente visszajárok!
Hogy legyen aki majd ?rzi álmaid!
Szeretlek Téged Örökkön-Örökké!

...

Ma este a gyertyák párban égnek
Ma este a magány elhagy végleg
Ma este a gyertyák elmesélik
Milyen lány vagy, ízig-vérig

Milyen lány vagy? Elmesélem,
Ölelj át és hallgasd szépen.
El?ször is csodálatos
Mindig friss és jó illatos

Mosolygós és nagyon drága
Puha kezed, mint a párna
Gondolatomban mindig rezegnek
Apró ujjai dolgos kezednek

Ünnepl? ruhám vagy, lelkedet hordom
Munkát adtál: te vagy már a dolgom
Ott lennék most veled, ünnepelnélek
De nem engedi még ezt e vad élet

Ha angyal lennék, odaszállnék
Melletted lekuporodnék
Ölelnék nagyon, csókolnálak,
Elmondanám azt édesanyádnak
Jó párja leszek szeretett lányának.

Elmondanám megbecsüllek
Téged el nem veszítelek
Megvédlek a gonoszoktól
Ha kell akár önmagadtól

Lehet nem vagyok minden álma
Nyugton fekhet le párnájára
Vigyázok rád és ott leszek
Minden nap mi eztán lesz.

És nagyon sajnálom
Hogy nem lehetek angyal
Nem vagyok most veled
Pedig kerek az asztal.

De a szívem mindig ott van,
Benne minden mosolyodban
És láthatja majd az egész világ
Hogy imádtalak, és hogy imádtál.

...