Néha nem értem az életet,
Miért hiteget, aztán elvetet,
Miért hagyja, hogy találkozzunk,
Aztán miért engedi, hogy eltávolodjunk.
Elegem van abból, hogy mindig tovább kell lépnem.
Mostantól, jöhet, bárki nem érdekel engem,
Nem fogom tovább a jó kislányt játszani.
Innent?l csak az életet fogom kihasználni.
Egyszer talán te is rájössz, mit veszítettél,
De lehet?séged megvolt arra, hogy viszont szeressél.

...

Van egy személy, kit szívb?l szeretek,
Ki mellett azt hittem, boldog lehetek.
De nem, ez nem így történt.
Szívem darabokra hullajtotta szét,
De már nem fogok többé ránézni,
Nem engedem miatta szívem fájni.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy fájjon,
Tudni kell tovább lépni és én ezt megcsinálom.

...

Egy cigarettával fekszem némán a sötétben,
Elgondolkodván a sors kegyeiben.
A legszebb öröm, hogy a kezembe adott,
Mikor meglátlak, szívembe fény ragyog.
Gyomromban ezer pillangó,
És csak annyit mondok: hello!
Legbelül tudom, hogy csak játszol,
De nem szólok, semmit csókollak százszor,
Néha ellöknélek magamtól, de nem teszem
Mert érzem, hogy ezt nem tehetem,
A cigarettát lassan beoltom,
És könnyes szemekkel alszom el,
Várom, milyen lesz a holnapom.

...

Ne haragudj rám azért,
mert nem tudlak feledni.
Ne haragudj rám azért,
mert nem tudok mást szeretni.
Ne haragudj rám azért,
mert csak érted élek.
Két szó az egész: SZERETLEK TÉGED!

...

Ha egy nap úgy érzed, hogy sírni kell, akkor hívj engem.
Nem igérem, hogy megfoglak neveteni,de sírok veled.
Ha egy nap elakarsz futni, ne félj engem hívni.
Nem igérem, hogy megállítalak, de futok veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani, hívj engem.
Ígérem, veled leszek és nagyon csendben!
De, ha egy nap hívsz...
És nincs válasz.
Gyere gyorsan és látogass meg.
Lehet, hogy nekem van rád szükségem!

...

Meghalt egy dallam, elcsitult halkan.
Nem is olyan régen ajándékba kaptam.
Meg kell, hogy gyászoljam, el kell, hogy feledjem.
Fájdalmas emlék lett, el kell, hogy temessem.

Ó Istenem! - pedig de nagyon szerettem!
Minden hangját szívem rejtekébe tettem.
Ahányszor felcsendült, kivirult az élet.
A viharos ég is csodálatos szép lett.

Hittem a zenének, a tündérmesének.
Akartam er?sen, egészen enyémnek.
Visszavették t?lem, itt állok kifosztva.
Másnak adták, máshol szól már az a nóta

Te bolond tudhatnád, hogy színház az élet!
A szerep marad, csak szerepl?t cserélnek.
Elmúlt már, elnémult, nem jön vissza soha.
Ködbe szállt véle egy varázsos éjszaka.

...