Megint elmúlt egy év annak, aki megérte,
Aki meg itt maradt velünk, az megértette,
Hogy az élet nem áll meg, idő tovahalad,
Tesszük tovább, amit kell… utunk odahalad.

Szilveszter éjjelén eszünk, iszunk, mulatunk,
De ezzel az is jár, hogy egy évvel elmúltunk.
A részünkre kiszabott életből is már kevesebb
Újév vár ránk, bár lehet… élvezetesebb, nemesebb.

No, de hagyjuk ezt és mondjuk, hogy mi majd, megváltozunk?
Sokan megfogadják, de nem tartják, át nem változunk!
Azt azért megígérhetjük magunknak, hogy kicsit jobbak
Leszünk, másokra odafigyelünk, s rosszak nem vijjognak.

Azt fogadjuk meg, hogy mai naptól kicsit jobban figyelünk
A családra, a szeretteinkre, együtt élni segítünk
Nekik velünk, mert bizony velünk sem könnyű
Van rigolyánk, hobbink, másnak az nem habkönnyű.

A szeretet lángja most, nagyon lobbanjon fel és mindenkiben égjen
Folyamatosan, jövőre, állandóan, igen, végig egész évben.
Ne érjen senkit kudarc, csak sok, nagy siker,
Járjunk egész évben egyenes gerinccel.

Vágyódjunk arra, amit az újév hoz,
Lesz benne jó, újév rosszat átlapoz…
Örüljünk fáknak, erdőknek, mezőknek,
Ne akarjunk rosszat más embereknek,
Ne számítson, ha ketrecben laksz, ha idomár ostoroz,
Uralkodj magadon, emelkedj felül, jót megsokszoroz…
Az se érdekeljen, ha vadon a hazád és nesztelen üldöz
A halál. Lépj ezen is túl, várd, élet majd bizton beezüstöz.

Nem kell semmit sem megfogadni,
De tán’ meg kellene változni,
Figyelni a jót, és a szépet,
Szépíteni a mindenséget.

Mulassunk év végén-elején, koccintsunk
A jobb jövőre, és csókot is cuppantsunk…
Kortyoljunk bele a pezsgőbe, tárjuk ki szívünket,
Tiszteljük egymást, hogy sokan szétvigyék jó hírünket…

Viseljük a sorsot, ahogy meg van írva, méltósággal,
De nem kell, ne álljunk harcban az egész, mocskos világgal.
Ezt tegyük és minden biz' jobb lesz,
A világban a helyünk jobb lesz

Vecsés, 2011. december 30. – Kustra Ferenc József

...

Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé,
Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé…

Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot,
A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot.
Kirándulókkal van tele a vonat,
Kik nagyon élvezik a látottakat.

Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni,
De azt senkinek nem sikerül még látni.
Van itt bokros táj, meg olyan ligetes is,
Néha jön egy szélroham… fergeteges is.

Vonat kirándulás, az, az élvezetek elsője,
És az öreg gőzős a régi szerelvény elsője!
Öreg már a vonat, öreg-vén már a személyzet is,
A masiniszta fiatal, neki kell még látni is!

Alföldön „megtankol” a mozdony, vesz fel jó sok vizet és szenet,
Kalauz régi kocsikban invitál utazó közönséget.
Útközben nincs lehetőség „tankolni” pedig a gőz hegymenetben, nagyon fogy,
Lefelé, nem kell annyi gőz, akkor inkább a sok-sok fékpofa, mi igen fogy!

Hegyi kirándulás öreg vasúton, felsőfokú élményt ad,
Végül ki sem akarnak már szállni, mindenki üléshez ragad.
Fönt, egy kis „teraszon” van a hegyi kis-vonat végállomása,
Ott fordul meg és vár a visszaútra, a késő délutánra.
Addig az öreg mozdony, csak pihenget és csendesen pöföget,
De a tűztért etetik, fenntartja a víz miatt a meleget.

Nyárnak a napmelegében, természetet járni olyan fölséges,
Apraja-nagyja mikor visszaér, jelzi, mára ez elégséges.
Kipirulva, kifáradva, boldogan elfoglalják a helyüket,
Mindenhol csak szuszognak, mindenhol fogadkoznak ismétléseket!

Vecsés, 2017. május 1. – Kustra Ferenc József

...

No, Télapó mikor… jössz-e már?
Hamar eltelik e pár nap már!

Az unokáim már rakásnyi tűkön ülnek,
Akarod, hogy baja legyen kis feneküknek?
Az unokáim már rakásnyi tűkön ülnek.

Nos Télapó mikor… jössz-e már?
Hamar eltelik e pár nap már!

Időben indítsd a szánt és melegítsd a motorját,
A rénszarvas sírva nézi, hogy elvették munkáját…
Időben indítsd a szánt és melegítsd a motorját,

Nos Télapó mikor… jössz-e már?
Hamar eltelik e pár nap már!
Kérünk, ne felejtsd az édességet, az ajándékot
És nehogy feledd a csomagon kénti új virgácsot…
Ajtók nyitva leszenek, ne is fáradj csöngetéssel,
Puttonnyal a hátadon, jőj be csak… meglepetéssel.

Nos Télapó mikor… jössz-e már?
Hamar eltelik már! Ne késs már…

Vecsés, 2022. november 17. - Kustra Ferenc József

...

Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok,
Remélem, innen én bárhová eljutok.
Talpam alatt halkan görögnek el a kövek,
Önzetlenül nem állok útjába senkinek.

A múltam mind rám zúdul a most felé,
De hegyek nem zúdulnak lábam elé…

Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok,
Az életem így alakult, kicsi maradok.
Félek, de alólam nem fogy el az út,
Átélem, megyek… minden csak körbe fut.

Tisztán látom, mindig félúton vagyok,
Keresek új utat, de nem találok.
Állítólag az út a fontos, nem a cél,
Az sem segít, ha hitem és szívem acél?

Tényleges már, mindig félúton vagyok,
Hitem töretlen, tudom, mit akarok!
De ezen úton megvalósítani nem tudom,
Ezen az úton tán' vezet, de hová a sorsom?

A múltam mind rám zúdul a most felé,
Hegyek mért nem zúdultok lábam elé?

Valahogy mindig, csak félúton vagyok,
Mint ki utas… de csak pót-utas vagyok.
A sorsom, mint utam, alám kényszerül,
Én próbálok tovább menni emberül.

Vecsés, 2011. február 22. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi.

...

Kincseit a nyár
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.

Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. - írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.

...

Nőt, úgy akartam, de elestem,
Földre húzott sok, sör-kenyerem.
Légyottból semmi lett,
Ittasság földhöz vert.
Elmaradt a nő. hogy „vár férjem”.

Gondoltam kéne, újra hívlak,
Vársz engem csicseregték varjak.
Jó lenne már ágyban,
Átélt megszokásban...
Férjed játszd ki, elvarázsollak!

Óh, kisleány, kinyitnád ajtód?
Engedj! Lennék én a farkasod...
Mutatnám valamit,
Cuncusod szögecsit.
Lepedő... szögelni állat-mód...

Vinnélek még hóba is bújni,
Csak nem kell, erőszakoskodni.
Jöttél is, ugráltál,
Hóban meg elcsúsztál.
Lábad sántikál... jót lefújni!

Vecsés, 2019. május 5. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor

...