Egy kicsi angyal aki a szívemben szárnyal.
Vele fekszem éjjel és vele köszönt a hajnal.
Szívemben zeng? kis aranyos dallal,
Ez a dal ami neki szól és vele szárnyal!

Örömömnek minden pillanatát vele élem,
? az akiért oda adnám az egész életem!
Szívem egyik zugában ?rzöm szerényen.
Nem tudja még ? sem. Mennyire szeretem?

Gyönyör? szemeit, ha meglátom elolvadok?
E szemek miatt irigyek rá más angyalok.
Olyan szépek, mint a tavaszi nyíló virágok,
Mikor a réten járok, csak rájuk koncentrálok.

Minden csöppnyi bátorságom összeszedem!
Tovább verseimben nevét nem leplezem?
Fellebbentem a fátylat, és nevén nevezem.
Tudd meg hát kedvesem, Te vagy *?em?

Áhh neved mégis titok marad még,
Lelkem egét csak Te színezed még.
Ha megtudod, hogy te vagy az kit szeretek,
Ne rettenj meg csak mondd, hogy szeretlek!

...

Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...

játsszunk szerelmet és ne kérj, ne adj kegyelmet,
legyen igazgyöngy a könny ha beléd mar a múlt
és felszakadnak a behegedt sebek, a halott szerelmek
néznek rád mosolyogva és újra nyújtják kezük,
hogy megkapaszkodj, s beléd-kapaszkodjanak,
hát ne lökd el karjukat, kulcsold ujjaid ujjukra,
vagy kulcsold kezed imára és írd újra hited,
jöjj hát, mosollyal arcodon, játsszunk szerelmet,
játsszunk lebben? szell?t nyári h?ségben,
csillagfényt a titkokról hallgató sötétl? éjben,
simogató szép muzsikát a monoton csöndben,
egy érintést a b?rön az érinthetetlenségben,
játsszunk ölelkez? párt, izzadt testünket fedje
jótékony homály, hálás mosolyod én lássam és
én köszönjem meg kitárulkozásod, hogy
magadba fogadtál, játsszunk hát, játsszunk
boldog embert, kiknek az ég egymást adta ajándékba,
játsszunk hát szerelmet

...

Köszönöm a vigaszt, amit szeretnél nyújtani Nekem,
De az Én holnapom mindig, minden nap, rosszabb lesz,
Igaz az életünket nem, csak magunk formáljuk,
Azok formálhatják, akiknek engedni hagyjuk!
Haladnék, de nem tudok, mert nincs az velem, akit szeretek!
Nem vagyok er?s, mint ahogy mutatom,
Egy gyenge lelk? n? vagyok, akit a vágyak éltetnek!
Ha nincsenek ezek, a lelkem a testemmel el van veszve!
Ne hagyj el, kérlek, ki az életet adja nekem,
Hisz Te vagy számomra a föld, a víz és a leveg?,
Ha nincs a lábam alatt a talaj elesem,
Ha nincs a víz mi éltessen, akkor elszáradok,
Ha nincs az éltet? leveg? megfulladok!
Te vagy nekem a lét, amit nem tudok nélkülözni!
Mert Nélküled nem létezem!

...

A szívem szerelemre hív, a szívem tudja mi az a kín. Szerelmes szavakat szövöget téli éjben, dobog is a szív sebesen, keményen. Szerelem járja át a testem minden szegletét, érzem porcikámban minden rezdülését. SZERETLEK! Kicsim! Érintsd meg a szívem, boldog vagyok veled, szerelmem, kincsem. Minden, mit adtál e paradicsomba nékem, szerelem, ölelés, simogatás, teljesült vele minden kérésem. Boldogság lett így az életem, szerelem lett általad a végzetem.

...

Eljött az éjszaka, búcsúznom kell t?led,
aludj nagyon jól, ezt kívánom neked!
Álmodban képzeld azt, hogy mez?n sétálsz,
a kezedet fogom és vigyázok rád!

Amikor elalszom, terád gondolok,
hogy lélekben most is, veled vagyok.
Kezemmel végig simítom arcodat,
ajkammal átadom jóét csókomat!

Pihenjél nyugodtan, én orzom álmodat,
ha veled vagyok, akkor senki-sem bánthat!
Bennem él a pillanat, hogy veled vagyok,
aludjál jól, édes kicsi angyalom!

...