Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...

Nem, NEM én sohem hagyom hogy elmenj! Szükségem van Rád! Veled mindent elérhetek! Amit csak szeretnék! De legf?képp egy boldog életet!

...

Ha igazán szeretsz valakit, azt soha el nem engeded! Én igazán és szívemb?l szeretlek Kicsim! És soha el nem engedlek! Midíg vigyázok Rád! Óvlak minden bajtól! Minden fájdalomtól! Hogy együtt egy csodás életünk lehessen! Én megteszek bármit! Csak légy velem kérlek! Mert Nélküled szürkének látom a kék eget! Soha senkivel nem voltam még ilyen boldog! És érzem belül, hogy mással már nem is tudnék ilyen boldog lenni mint Veled! Te teszed elviselhet?vé az életem! Te vagy a boldogságom kulcsa!

...

Ha tudnád, hányszor gondolok Rád, S hányszor töltöm ébren az éjszakát. S hány könny gy?lik szememre érted, S mindez azért, mert: SZERETLEK TÉGED!

...

Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Szeress ha fáj, ölelj, s utálj.
Mert amit nem látsz, az nem fáj.
Amíg ölelsz, addig nem kár.

De ha egyszer elengedsz,
az életeddel fizethetsz.
Mert akkor meglátod a valóságot,
amid volt, csak hazugság volt.

De ha örökre velem maradsz,
egy gyönyör? Világot kapsz.
Gyere velem, s megígérem,
az álomvilágból valóság lesz.

...