Az a tekintet, ahogy nézel rám, meg?rjít,
Mégis a gy?lölet a szemeidb?l sikít.
Mosoly nem jön felém,
Mégis, mikor így nézel rám,
Engem elkap a vágy.
A vágy a csókra a vágy az ölelésre,
De megtorpanok és nem lépek el?re.
Fájdalom lüktet a szívemben, lelkemben
S inkább elfordítom a fejem.
De mindig vissza-visszalesek,
Hogy láthassam újra gyilkos tekinteted.

...

Egy érzés, mely rossz és mégis jó tud lenni,
Fáj, és mégis akarom még érezni.
Az a tekintet mi üres, de mégis szeretném ha vággyal lenne teli,
Nem akarok t?le igazán semmit, csak neki tetszeni.

Lehet nem is tudom mit akarok,
Vagy tudom ezzel az érzelemmel bajt kavarok.
Nem, nem a szerelemre gondolok,
Hanem a heves érzelemre, mely csak úgy lobog.

Lehetne bel?le szerelem, ha ismerném ?t igazán,
Az is lehet, egyébként utálnám.
De így jó csak a szemébe nézve,
Nem tudva milyen nem ismerve.

A szemei, a kisugárzása, mely lényem rabul ejti?
De azért a szívem is megérinti.
Mi ez? Még nem tudom, nem sejtem,
De érzem, jobb ha érzelmeim elrejtem.

Egyszer érzem kell nekem,
Érzem már nem bírja a szívem.
De van, hogy rájövök ez bajt hozna rám,
Mert már megkapta más.

Nem tehetek ilyet, nem lehetek ilyen,
Másnak rosszat tenni, hogy jó legyen nekem?
Nem, inkább szenvedek én, mint miattam más,
Könyörgöm haljon meg ez az er?s vágy!!!

...

Nézel engem, de mégse engem látsz,
Mosolyogsz rám, de nem rám vágysz.
Beszélek hozzád, de inkább csókolnálak,
Minden percben veled lennék, karolnálak.

Szenvedek, mert nem csókolhatlak meg téged,
Titkolnom kell ezt a vágyat, és félek,
Félek, hogy egyszer rájössz mit érzek,
És ezért nem beszélsz majd velem.

Nem vagy szabad, és én sem vagyok,
Belemászni más életébe, nem akarok.
Tudom, ha megcsókollak te nem viszonzod,
Ezért inkább nem csinálok magamból bolondot.

Ha egyszer látod ezt a verset, és tudod rólad szól,
Hidd el nekem, nem kell más, csak egy csók.
Ha ezt megadod nekem, abban a pillanatban boldog leszek,
Elrakom azt a pillanatot, és örökre elfelejtelek.

...

Tudom hogy gyönyörü napra ébredek
körülöttem mosolygó,boldog emberek.
Én szeretetet egy kedves szót
nem kapok,
már a nap az égen sem nekem ragyog.
Hidd el én olyan egyedül vagyok.
Tudom hogy éjjel fényesek a csillagok
születik több ezer szerelem.
Kinek a csókját várjam?
Ki mosolyogna rám kedvesen?
Becézö szavakat nem hallhatok
szerelmet senkinek nem vallhatok.
Hidd el én olyan egyedül vagyok
s talán bele is halhatok.

...

Ne félj attól ha nem fogom a kezed
Belülröl a szívemmel érintelek.
Ne félj,ha jön az éj a sötétség
a holnap napsugarai minket ébresztenek.

Ne félj attól ha nem mondom ki...
a lelkemmel a lelked szeretem.
Ne félj hogy nem találsz rám
a hozzád vezet? utat én is keresem.

Ne félj attól ha messze vagyok töled
a távolság semmit nem jelent.
Ne félj attól hogy egyedül maradsz
er?s,tiszta szerelem az vagy te nekem.

...

Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...