Sok apró, jó jel jellemezte hétvégi pihenésünket,
Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett.
*
A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más?
*
Vonat nem várt meg, elment, de váróterem még megvan.
Micsoda öröm, ha esőfelhős vad napsütés van.
*
Lesz itt tél, megérkezik a nem várva-várt hideg,
És olyan lesz minden, mint rendesen: hideg-rideg.
*
Van, hogy a nép sikeresen kivívja az új szabadságát,
De még nem tudja, hogy megalapozta új tragédiáját!
*
Az érdemek is elévülnek, ha az ember nem szerez újakat,
De mi van ha szerez, de csak avultakat és régi-jó rosszakat?
*
Állandósság legpontosabban maga a megszokás?
Megszokásból miért fakad töményen állandóság?
*
Az ördög a bőrünk alá bújva akár, lehet jó barátunk,
De ha baj van, akkor védőnkként, nála jobbat miért is várunk!
*
Télvíz idején lékbevágott a strand,
És friss gyümölcsökkel tele van a stand.
*
A kutya szerint a családban a gazdi az Isten,
A cica szerint, a családban ő az: egy az Isten.
*
Szerintem a nőm engem, a pénzemért szeret!
De nincs nőm és még nem szereztem elég pénzet…
*
Aki sok vodkát iszik, annak reggelre jekatyerinburgi akcentusa lesz…
De akkor egyen lábszáras marhapörköltöt kenyérrel, másnapos talán nem lesz…

Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József

...

Természetre előre tekintés…

Szép őszi idő van odakint,
Lassan rozsdásodik a csalit.
Még zöldek a fák levelei,
De rozsdállnak már a szélei.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Bogarak még igen élénkek,
Nappal még egek igen kékek.
Kutyák még élik világukat,
Ő, ha idegent lát, jót ugat.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Ősz ismét elmúlásról regél,
Mi túléli… újévet megél.
Nagy körforgás, ez ismétlődik,
Új élet… még nem sürgölődik.

Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél?

Vecsés, 1999. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

...

Hogy ez nem fárad ki…

(HIQ)
Ez minő?
Sebesség… kell ő?
Életben?
*

(senrjú)
Haszonja van-e?
Haszonvalóság vagy lét?
Sebesség fogva?
*
(leoninus trió)
Öregség nyakát idősebesség fogja, nem engedi, szorosan markolja…
Létsebesség idősebesség kistestvére, netán a kedvenc menyecskéje?
Öregséget idősebessége hevesen tolja, pedig ő míves sánta.
Sebesség haszna sokszor elmúlásba vész, holttest meg a cipzáras szákba! KÉSZ!

Fiatalon idő erősen relatív, akkor még van sziklaszív.
Akkoriban senkinek nem asztmás, mily’ heves az időrohanás.
Van ki elkésős fajta, de idő naponta eszébe sem jutna.
Gyorshajtóként idő maga a rohanás… él-e életben maradás?

Detektív most nyomozzon, nehogy az adatvesztés beálljon…
Amit ma megtehetsz, ne halogasd! Időd, el ne adogasd…
Gondolkozz idődön, ne tartogasd! Ez nem pénz, ne számolgasd…
Ha elment az idő, nincs mér, hogy mutasd! Magadat hibáztasd…
*
(tükör apeva)
Az
Idő
Ha gyorsul,
Igy is múlik?
Tudd már, nem áll meg!

Tudd, már nem áll meg,
Igy is múlik.
Ha gyorsul,
Idő…
Az…
*
(bokorrímes)
Percek rohanvást elszállnak nyomtalanul,
Lefekvési sötét… telik álmatlanul.
Reggel már tudom éji idő elszaladt,
A tegnapi létem főleg: már elmaradt.
*
(HIQ)
Időm a
Fránya itt hagyott.
Csak gyorsul.

Vecsés, 2024. július 9. -Kustra Ferenc József- írtam: életidőről, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

...

Testem elfárad!
Nem csak este fekszek le…
Biz’ ez öregség.
*
Időm, meddig tart?
Éjjel álmatlan vagyok!
Biz’ ez öregség.
*
Paplanom megvéd?
Néha kitakarózok…
Biz’ ez öregség.
*
Ha mégis alszok,
Akkor, néha álom lep.
Biz’ ez öregség.
*
Csillagok fénye
Nem ér el, van redőnyöm.
Biz’ ez öregség.
*
Udvaron köd van,
De ez lepi éltem is!
Biz’ ez öregség.

Vecsés, 2020. november 23. – Kustra Ferenc – íródott: az öregségről, senrjú csokorban, fél haikus-láncban.

...

Kérdezhetném, voltam-e én himpellér?
Nem, mint ahogy nem voltam én vincellér.

Vagyok-e én egy kiöregedett huligán?
Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám.

A kulisszák mögött voltam-e gigoló?
Voltam e én sármos, mert, ha nem, úgyis jó?

Nem voltam pernahajder nem volt rajtam bajusz...
Miért lettem volna… no, egy kicsit gézengúz...

Nem voltam satnya lókötő,
Pikírt és piperkőcködő
De voltam én kévekötő.

Jampi sem voltam, ez bíz' nem az én életstílusom,
A kérdés csak az: voltam-e kakas a szemétdombon?

Vecsés, 2014. március 1. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Van ám nekem is egy vágányom,
Ezen megy az életvonatom.
Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott,
Mint amin, harckocsi hadtest át haladott.
Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán,
Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám.
Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal…
Mint egy herélt trójai faló, csak rohanok szembe magammal…

Itt nincs bakter, nincsen semmilyen mozdonyfordító,
Jó, ha vizet találok, ami, csak tankolható.
Ahogy robogok araszolva, átsüvít a vad szél a pusztán,
Ha meg kell állnunk, mozdonyom türelmesen, csak csühög a vártán.
Hogy ne vigyen el a szél, lecövekelem magamat a peronon,
A régi kocsin az nyitott, nem jó így, csak reménykedek toporgón…

Végig éreztem, akartam én egész úton… szeretnék boldog lenni,
De sors lemaradt induláskor, ezt nem lehet táviratilag tenni…
Menekülnék én már, remegve ölelő karokba,
De sorsom nem játszik, én vagyok a… küzdő talonba.

Fülkémben zárral fordul a rézkilincs,
Ez az én értékem, nekem másom sincs.
Tudatomban kéne kilépnem a semmiből,
De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől…

Rohamban vagyok,
Keskeny vágányom, utam!
Életem, csapdám…
*
Uralkodik az
Elmém, vágány meg marad…
Lét, merre halad?
*
Egy hang hűvösen
Csak belesúg fülembe.
Még váltó sincsen…

Pöre kocsimon, csak oda-vissza, mint egy megszállott futok,
Ha bemegyünk egy alagútba, nagy félelmemben jódlizok…
Fel is kéne már lázadnom, az időm már ezt követeli,
De mozdonyfüst betakar, és a szememet is könnyezteti.

Ha rám lőnének, találatot is kapok, mondhatnám, hogy ég a ház,
De még a lakástüzem is olyan, hogy nálam semmit el nem odáz…
*
A hegyoldalban,
Hallom, vadkutya vonít.
Békés éjszaka!
*
Nincs már semmi lehetőségem, én innen kitörni nem tudok,
De mélyen magamba zuhanva, tovább, előre vonatozok.
Ritka élménnyel lepem magam, néha pőre kocsin, andalgok.

A vasúti sín két oldalát is megvilágítja a Hold,
Tükörbe nézve gondolom, öreg-magad… Te már, ne vakold.

Vecsés, 2016. június 10. – Kustra Ferenc József- versben és senrjú –ban írva, önéletrajzi írásként.

...