Volt egyszer ,nem régen
Egy b?vös szerelem,
Soha meg nem sz?n?,
Csodákkal tele.
S lett bel?le fájó,
Érzelmi átok.
Ami akkor volt kincs,
Mára sehol nincs.

...

Mónika, a gondolat, hogy egyszer megtörhet a jég, vággyal tölt el teljesen. E vágy, mit remélem, Te is érzel már testeden, nem más, mint, hogy Kívánlak esztelen.

E vágy az, mit, ha egyszerre érzünk mindketten, beteljesít álmot s reményt teljesen. Az, hogy ?rülten kívánlak, nem lehet véletlen, mert tested, szinte csalogatva hódított meg engem.

Rózsaszirmok közt fürdetem tested, majd édes tejjel kenem be, lassan, masszírozva be érzékeny lelked. Nyakad érzékeny pontjait csókolva hozom izgalomba tested, mit?l végleg elveszíted az eszed.

Végigcsókolom hátad s puha gyönyör? feneked, majd feszesre izgatom a rózsától illatos gömböly? melled. Ajkad, mi szemérem, nedvesre izgul, ekkor remélem, s vágy tölti be tested, s lelked egészen.

Felizgult testünk átjárja a kéjes izgalom, mit érezni, mindkett?nknek régen volt már alkalom. Lábad ujjait finoman megrágom, majd végigcsókolva azt, combjaid lassan, simítva feltárom.

Feltárom a gyönyör kapuját, s remeg? testednek fokozom legszebb mámorát. A Gyönyört, mi addig tarthat, míg tested vágyik reá, adom majd Néked minden nap s éjszakán.

Lábaid hátamba fúródva ekkor arra kérnek, testem testeddel olvadjon össze végleg. Az érzés mit ekkor a mámorban érzel, az, mit akarsz majd T?lem minden éjjel.

Összeforrt testünk, sóhajtól hangos Szexünk, mit érezni akarsz minden nap, ha T?lem azt egyszer megkapod, mert mámoros kielégülésed lassan ér majd véget, mit azonnal a következ? fokoz majd csodássá Néked.

Kívánlak, s vágyom testedre, míg élek, kérlek, ne kínozz többé, engedjen fel szíved végleg.

...

Rámcseppen az es?, mintha a Te csókjaidat érezném magamon!
Mindent megadnék, egyetlen csókodért, de ha mással látnálak a szívem szakadna belé mert szeretlek én ...

Szemed mint a háborgó tenger, benne mégis nyugalom, s szerelem.
Úszik egy kicsiny rózsa rajta, melyet megvéd az ? kicsiny véd? angyala.

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felh?s az ég . Csak Veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod!

Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magmara zárom. Bujtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom.

Két csillag ragyog az égen, Egyek ?k már nagyon régen. Szeretlek suttogják váltig. Egyik te vagy, én a másik.

...

Szeretlek az utolsó percig!
Szeretlek, mert szeretek téged szeretni!
Szeretlek, mert csak te vagy nekem!
Szeretlek, mert te vagy a legszebb!
Csak téged tudlak szeretni,
Mert téged nem tudlak feledni!
Nekem nem kell más elhiheted,
Szívemben te vagy az egyetlenegy!
Rád várok már oly régen,
Én csak attól féltem,
Hogy majd nem szeretsz,
És így életemnek vége lesz!
De rájöttem, ha nem mondom el,
Nem tudom meg mit érzel!
Nem akarlak elveszíteni,
Csak örökkön örökké szeretni!

...

Nem tudok nélküled élni,
Nem fontosabb nálad már semmi.
Nincs már szó, se mondat,
Csak hallgasd most a dalomat:

Mint csillag az égen,
Kellesz már régen.
Érzelem éltet,
Érzem a léptedet.
Lelkem úgy virrad,
Úgy ahogy megírtad.
Mint kristály a fényben,
Úgy ragyogsz nékem.
Szeretlek téged,
Kérlek ezt értsd meg!

...

Meghalt egy dallam, elcsitult halkan.
Nem is olyan régen ajándékba kaptam.
Meg kell, hogy gyászoljam, el kell, hogy feledjem.
Fájdalmas emlék lett, el kell, hogy temessem.

Ó Istenem! - pedig de nagyon szerettem!
Minden hangját szívem rejtekébe tettem.
Ahányszor felcsendült, kivirult az élet.
A viharos ég is csodálatos szép lett.

Hittem a zenének, a tündérmesének.
Akartam er?sen, egészen enyémnek.
Visszavették t?lem, itt állok kifosztva.
Másnak adták, máshol szól már az a nóta

Te bolond tudhatnád, hogy színház az élet!
A szerep marad, csak szerepl?t cserélnek.
Elmúlt már, elnémult, nem jön vissza soha.
Ködbe szállt véle egy varázsos éjszaka.

...