Sunyin, orvul lopakodik az este,
Sétálót, mindent beterít sejtelme?
Menekvés előle nincs? olyan beste.

Én próbálom és vigyázom a sötétet,
Temetem a nappali keserűséget.

Ahogy a fény-sötétet nézem, oly? ferde?
Mintha nem látna elég jól, ember szeme.
A fények dőlnek, mint a pisai ferde torony,
Mint a hajléktalan, akit lenyomott a mákony.

Merengve, tán? lopva pillantok az égre fel,
Majd gondolatom napfényben, reggel újra kel.
Fényben volt aktivitásom, a semmibe lohad?
Olyan lettem, mint egy kis félő, elbújt apróvad?

Rejtőzködnék, ebbe az árnyék lesz minden világban,
Bolhák is alukálni mennek a szomszéd cicákban.
?Sötét? lesz a társaság, később majd a fény is felgyúl.
Hogy leszek majd láthatatlan? visszavonhatatlanul?

Én, mint mamlasz balfácán, a süllyedő tutajon
Evickél a fényfolyón, és sötétbe átoson,
Magamra húzom az éjsötét-fekete leplet,
Így el is bújok, magamra zárom a ketrecet.

Utcai lámpák fénye beterül az ablakon,
Beborítja az irathalmomat az asztalon,
Felhangosítja érzésem a múló fény nesze,
Este, sötétben már elhalkul a tücsökzene.

Nézem a Göncöl szekeret, lüktető érverésem,
A Tejútra vágyik, hevesen, zabolátlan vérem.
Ez a vágyam, mint fa szerszámos kamra, úgy korhad,
Eme hő vágyam is csak? csak fekete lyukká porlad?

Most úgy tűnik, hogy egyedül vigyázom a sötétséget,
Így van módom átélni a megélt sok keserűséget.
A setét, még a távolságot is ellopta tőlünk,
Így a Tejútra, Göncölhöz, meg sehová nem megyünk.

Az éjsötétbe burkolódzva, testem borzong?
Jó lesz reggel, majd az ébredő világ? zsong-bong.
Reggel majd a sötét, mint faágról lesodort levél, lepereg,
Lelkem meg, ha majd kelő napfényt lát így tovább már nem kesereg.

Vecsés, 2013. március 03. ? Kustra Ferenc József

...

Szerelem kavarog,
Eluralja létemet.
Kitölti a lelkemet!
Szerelem kavarog,
Minden reggel ő? felkeltett,
Henyélni biz? nem engedett!
Szerelem kavarog,
De bármerre? sem találtam meg!
Csak álmodozok, mért nincsen meg!

Vecsés, 2018. augusztus 22. ? Kustra Ferenc József- íródott: 9 sorosban.

...

Mereven bámulok
Álmélkodó rosszallással,
Arra, mi nem tetszik.
*
Lehetetlen az, mit
Én nem tudok megcsinálni.
Rosszak, körülmények.
*
A hideg kávémat
Iszom, nem megyek innen el.
Most lesz még csak a nyár.
*
Az új fészekrakás.
Toll nélküli az esküvő.
A közös otthon új.
*
A Hold ágyadba néz,
Bekukucskál kékes sugár!
Alszol, nagyon horkolsz.
*
Hold, itten nem számít.
Két köntös is fellebbenhet.
Már nincsen horkolás.
*
Reggel majd Hold elmegy
Föld túloldalán elalszik.
Felhős lett az idő.
*
A szavak, holt sora...
Érzések, szavak, egyveleg.
Mindennel felérhet.
*
Kihez forduljak, hogy
Lecsökkenjen a távolság?
A szerencse felé?
*
Sárga rózsa csokor
Szirmai, már mind hervadnak.
Szárazság. Vízhiány.
*
Pihenget a csend is.
Még hegyorom is lepihen.
Esti harangszó száll.
*
Kertem már nem terem,
Meleg szárazság a károm…
Esőváró táncok…
*
Kombájn vágja búzát,
Kinyílt pipacsot letarol.
Mezítláb a tarlón…
*
Nagyon szép alkotás,
Távlataid végtelenek.
Pazar eszmeiség…
*
Életem az álom…
Utazok élet tengerén…
Realitás vágyam…
*
Csak magam vagyok, az
Oly’ sűrű rengetegemben.
Szabadság: álmomban.
*
Elrohant az élet,
Közben hajtja benned, véred.
Büszkeség, reménység…
*
Félszeg vagy? Félszegen
Nem tudsz intézni semmit sem.
Végy erőt magadon.
*
Álomba borul, ma!
Holdfényfüggöny teríti be.
Reggel átöltözik.
*
Kezek remegőek?
Játékos ujjak csak voltak?
Rozsda, győz test felett!
*
Nagy láng, már lelohadt.
A lélekparázs, még izzik!
Fáradt, elmúlt élet.
*
Erre száll kékmadár,
Ujjongó csiviteléssel.
Nem hagyott is semmit.
*
Könnyekben úszok és
Fuldoklok. Párás a látás.
Nekem, kell kékmadár.

Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban…

...

Vad az éj, csöndje suhan nesztelen,
Éjszaka ember, állat meztelen,
De mit számít az, amikor alszunk,
Csak álmokban éldegél tudatunk.

Éjszaka sötét van, nem látunk,
Bár a csend miatt jobban hallunk.
Meztelenség az összes ruhánk,
Nem tudjuk reggel mi vár miránk.

Álmodunk vagy sem, eljő a reggel,
A virradat tele új élettel.
Mai borús napot másként látjuk,
Holnapi nap is a mi világunk.

Részben kialusszuk a fájdalmat,
Így is regeneráljuk magunkat.
Mit tehetünk, biz' tovább kell élni,
Jó lenne teljes életet élni...

Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József

...

A gémeskút csak
Áll, itatók fürtjében.
A marhák, bőgnek.
*

Elhagyott kútnál,
Öreges emlékfürtök!
Múlt még visszanéz…
*

Emlékből fürtök
Lógnak elhagyott lakban.
Szélvihar tör-zúz!
*

Erkélyen lógnak
Fürtökben vad darazsak.
Nem inzultálni.
*

Álmomban vágyak,
Fürtökben tülekednek.
Reggelre tűnnek.
*

Fények villantak,
Árnyak, fürtökben lógtak.
Rövid szépség-kép.
*

Hóborította
Kis-szűzhavas dombokon,
Holdfény fürtökben.
*

Újév reggelén…
Újév, hideg fürtökben.
Tél… kevés hóval.
*

Patakcsobogás,
Parti fűzek emléke.
Zajlás, fürtökben.
*

A mélységjárók
Fürtben, nagyon támadtak.
Eredményesség!
*

Pici szőke lány,
Fürtjei, elől lógnak.
Ő egy helyeske.

Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc József – pályázatra készült senrjú csokor.
(A „fürt” szónak mindegyikben benne kellett lenni.)

...

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk,
De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk.
Szívünkben az október huszonharmadika
Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga.

Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk,
Liberalizmus elkerülje udvarunk.
Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon,
Ezer éves államunk, állam maradjon.

Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le ránk,
Bízunk, hogy akkor sikeres jövő vár ránk.
Ó Uram! Világítsd meg a gondolatunk,
Tudjuk meg azt, hogy mi jó és mit akarunk.

Én Uram! Adj valami jelet, hogy tudjuk,
Most melyik irányba folytatódhat harcunk.
Én Uram! Kérlek, támogasd a harcunkat,
Hogy később ne kelljen takarni arcunkat.

Vecsés, 2009. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott; 1956 emlékére.

...