Te vagy a hajnal, a reggeli ébredés.
Te vagy a nappal, a ragyogó napsütés.
Te vagy az éjjel, a csillagok fénye.
Vágyaim tüze, minden reménye.
Te vagy a szenvedély, Te vagy a szerelem.
De nem elég, nem elég én nekem.
Csak egy kell szívemnek legbelül.
Te kellesz szerelmem, csak Te egyedül!

...

Van egy érzés
Nem tudom hová vezet
De félek ha nem fogom a kezed

Csókod az egyetlen remény nekem
Nélküled nincsen életem
Hisz te vagy mindenem.

...

Van egy érzés
Nem tudom hová vezet
De félek ha nem fogom a kezed

Csókod az egyetlen remény nekem
Nélküled nincsen életem
Hisz te vagy mindenem

...

Szép remények zengik be a szívem, Ezek a nemes gondolatok repkednek bels?mben. Egy álom mely valósággá vált, Lettem szerelmes és ez csodás. Meseszép érzések,testem remeg, Egekbe visz,az ?rületbe emel. S a csúcson ébredek fel. Vidám vagyok és kacagok,angyali üdvözletet kapok. Gyermeki mosolyom újra el?jön,
Ez a szerelem.Csak jöjjön! Kétségek nincsenek,szerelmes a szívem.

...

Akárhányszor látom szívem boldogságos
Amikor búcsúzom a fájdalom mardos.
Minden vele töltött perc az aranyat ér
Életem nélküle csak egy fehér háttér.

? jeleni számomra az életnél is többet
De ? az enyém soha, többé már nem lehet.
Minden áldott reggel keserves ébredés
Hogy kit nagyon szeretek, nem lehet enyém.

Lelkemben tornádó, a szívemben hurrikán
A tomboló érzést bár megállíthatnám!
Belül csak sötétség, szemem el?tt a fény
Ahhoz hogy elérjem túl kevés a remény.

...

Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnyt?l bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jöv?
álmaim méhében ring a bölcs?
melyb?l
rám mosolyogsz, te születend?
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
verg?dik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

?rizd...

...