Szép remények ne hagyjatok el! Szeretem azt a N?t akit kell. Álmomban a valóságban mindig velem van, ölelést, csókot, simogatást a karjaimban ad. Érzem a lelkemben szeret igazán, testem remeg mikor simogat puhán. Cirógat ölel, átadja vágyait, remeg t?le a szívem, s a lábaim. Tekintete szerelmesen sugárzik, minden rezdülését felém irányít. Boldog vagyok, boldogság tölt el. Szeret a N?, ahogy kell.

...

A csók édes és finom, szeretem mikor T?led visszakapom. Átjárja testem, a szívem megremeg. Isteni édes a csókod: ez a mindenem! Forró vágy és mellé forró csók, égi ajándék, a szerelem és az élet err?l szól. Gyakoroljuk naponta mindig és mindig, felh?tlen lesz a szerelmünk, boldogságunk életünk végéig.

...

Szeretem a szíved, szeretem a lelked, szeretem ha közelít felém forró tested. Érzem belül buja vágyaid, reszketek és remegnek t?le a lábaim. Szeretlek ízig-vérig, elkísérlek a boldogság szigetéig. Együtt élünk, együtt szeretünk, boldogság, szerelem, vágy-ez kell nekünk.

...

Forró vágyakat adok Neked, szerelemmel ostromlom kis szívedet. Érzed és tudom hogy szeretsz, boldog a szívem, és a lelkem hogy beengedsz. Átjutottam szerelmes szíved kapuján, végigsétáltam boldogan a lelked udvarán. Bekopogtam, kinyitottad, kinyíltál, Boldog vagyok, Szeretlek!és TE visszacsókoltál. Csókjaidtól most is remegnek lábaim, érintésedt?l izzanak vágyaim. Szerelmes vagy, Szerelmes vagyok! Tudom Te is- és én sem tagadom.

...

Szép remények zengik be a szívem, Ezek a nemes gondolatok repkednek bels?mben. Egy álom mely valósággá vált, Lettem szerelmes és ez csodás. Meseszép érzések,testem remeg, Egekbe visz,az ?rületbe emel. S a csúcson ébredek fel. Vidám vagyok és kacagok,angyali üdvözletet kapok. Gyermeki mosolyom újra el?jön,
Ez a szerelem.Csak jöjjön! Kétségek nincsenek,szerelmes a szívem.

...

Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérb?l valóm értedé-e, aki érted él.
Testéb?l kilépet lélekként, szállok feléd,
így hamarabb ölel át, az örök szenvedély.

Ajkadra tapadva, utolértem önmagam,
dobbanó szív szavalja, minden szavam.
Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden,
Permetegben szemt?l szemben, szerelem.

Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan,
eggyé teremtve, nemlétez? a bizonytalan.
Bársonyként békésen vállamon megpihen,
hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen.

Egymagammal halni vágytak takart tagjaim,
lándzsába d?lnék kincsemért, megért a kín.
Magamba szívom b?röd illatát, a könny ered,
tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret.

Szök?kútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag,
kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak.
Rózsaszínfelh?t-lenlebegésben szeszélytelen,
végtelened? id?tanúink s a sors velünk, jelen.

...