Minden ember hiszi,
a jó csók ritka,
de ha helyzet idilli,
korán sem rossz: inkább prímA.

Ha nincsen semmi z?r,
s a lányban nincsen dac,
akkor megsz?nik az ?r,
s két lélek már egy kupaC.

Két száj találkozása,
immár szent egyesülés,
a jó csók próbája,
nem más mint a nyelvezéS.

A tettek beszélnek,
minden más múlandó,
ha egymással betelnek,
az minden, csak nem hiábavalÓ.

De állj! Micsoda baromság,
írhatnak bármit a költ?k...
már holnap semmissé lehet a világ,
de a jó csók: az öröK.

...

Magányos és gyenge voltam,
álmaimban vágyakoztam.
Szinte a semmib?l kerültél el?,
s testem ismét átjárta az er?.

Már nem volt mi bánt,
Hisz megtaláltam a lányt.
Igen téged Kedvesem,
Ki nem vagy más, mint az életem.

Hozzád bemászok én az ablakon,
egy hideg téli hajnalon,
Csókjaimmal felébresztve,
a füledbe súgom,
Szeretlek nagyon!

Álmaimban téged látlak,
Az életben én meg nem bántalak.
Csendben fekszünk a paplanon,
S ajkad csattan az ajkamon.

...

Voltam gazdag, mikor egy szóra megvolt minden,
Voltam szegény, mikor egy falat kenyér annyi sincsen,
Voltam boldog, mikor felh?tlen volt minden,
Voltam szomorú, mikor semmi vigasz nincsen.

Voltam vadász, mikor átvertem minden lányt,
Voltam áldozat, mikor átvertek mint egy lányt,
Voltam er?s, mikor nem volt ki bánt,
Voltam gyenge, mikor még a szél is bánt.

Voltam sokszor fent és lent,
Voltam sokat fent és még többet lent,
Voltam rossz és még többször jó,
Volt, hogy megkérdeztem: ez kinek jó?

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Áldás: az érzés;

Fájdalma, vágya; vérzés.

Szeretetre oly szomjas kérés,

Forrása - kútja olthatja csak...

Nélküle - más, jaj !- kioltja!

Örök t?z, örökké ?z,

Csak egyért küzd:

Örökkön örökké!

Vagy megsemmisülsz, csaknem

Pokolba menekülsz, vagy

F?nixes lángja lesz...

Min?ségi "más-ad" melegágya;

Mindörökké!

Jöjj Szerelem!

...

Szeretlek, mert szeretni csak egy embert lehet. Szeretlek, mert mindenem a tied és ennyibe semmi nem kerülhet. Ha tudnád mit érzek irántad, ha tudnád mennyire fáj, hogy várok rád és hogy mennyire fáj, hogy a másé vagy. Szeretlek bárcsak az enyém lennél <3

...