Te vagy kiért szívem minden percben dobban
Te vagy kit szeretek mindennél jobban
Te vagy az aki egy csókba
Össze foglalja amiért a lelkem lobban.

Van egy szó Szeretlek
Ennél jobban semmi sem éltethet
Te vagy akit szeretek
Téged soha el nem felejtlek.

...

Mit is kívánhatnék, ha semmim sem lenne,
Mit is kívánhatnék, ha csak egyet lehetne?
Számomra ez egyszer?, hisz tudom a választ,
Akkor is csak Te kellenél, ha kérhetnék vagy százat!
Szeretlek

...

Csitt, ne sírj !

Csitt, ne sírj!
Én most elmegyek,
Nem történik semmi,
Csak megpihenek.

Csitt, ne sírj!
Ne rontsd el az álmom,
Hozzád még visszatérek,
Ha boldogságra vágyom.

Csitt, ne sírj!
A könnyeket is áldom,
Ha elfogsz feledni
Azt is megbocsátom.

Csitt, ne sírj!
A sírás már nem segít,
Elbocsátlak gyöngéden, szépen,
Elmúlt szerelmünk nevében.

...

Minden napszakban ott a kérdés,
Szerelem nélkül, üres lét?
Elég az, hogy van bennem féltés,
Hiányzol, bárhová is mész.

Rejtett helyeken járok, kérlek
Vezess! Ne járjak hiába,
Suttogd fülembe, hogy nem méreg!
Mivel az élet kínálja.

Halk léptekre lettem figyelmes,
Árnyékomban megláttam ?t,
B?n az, ha valaki szerelmes?
Már szívem sem kezelhet?.

Kezedben a kulcs, mely feltárhat
Mélyen elzárt érzelmeket,
Remélem, senkinek sem árthat,
Megosztom a félelmeket.

Oly rég éreztem más lágy ajkát,
Miként kedvesen hozzám ért,
Mennydörgés, villámlás, szikrázás,
Legy?zném egy igaz csókért!

Mint félénk kisfiú, nézek rád,
Lélegzet után kapkodom,
Leveg?höz mégsem jutok már,
Szavaim magamba folytom.

Felébredt az alvó szerelmes,
Húrok pendülnek az éjben,
Ismét remény nélkül szerethet,
Érzem, nincs semmi esélyem.

Hogy gondoljak másra? Csakis rád,
Nincs pillanatom anélkül,
Ne szaladnál többszörösen át,
Szívem kamráin is végül.

Mindenki egyszer megtalálja,
Kit elképzel életeként,
Kiben csakis önmagat látja,
Én megtaláltam kelepcém.

Nem vagyok herceg fehér lovon,
Ki lehoz csillagot égr?l,
Tudom ám, mégis próbálkozom,
Nem mondhatok le a fényr?l.

Te vagy, ki az egész világot,
Számomra fénybe borítja,
Telihold mentes éjszakákon,
Mikor farkas ezt vonyítja!

Szerencsésnek mondhatom magam,
Mikor korom, már lassan húsz,
Ily csodás lányra találhattam,
"Et ducit mundum per luce"!

...

Egy érzés, mely rossz és mégis jó tud lenni,
Fáj, és mégis akarom még érezni.
Az a tekintet mi üres, de mégis szeretném ha vággyal lenne teli,
Nem akarok t?le igazán semmit, csak neki tetszeni.

Lehet nem is tudom mit akarok,
Vagy tudom ezzel az érzelemmel bajt kavarok.
Nem, nem a szerelemre gondolok,
Hanem a heves érzelemre, mely csak úgy lobog.

Lehetne bel?le szerelem, ha ismerném ?t igazán,
Az is lehet, egyébként utálnám.
De így jó csak a szemébe nézve,
Nem tudva milyen nem ismerve.

A szemei, a kisugárzása, mely lényem rabul ejti?
De azért a szívem is megérinti.
Mi ez? Még nem tudom, nem sejtem,
De érzem, jobb ha érzelmeim elrejtem.

Egyszer érzem kell nekem,
Érzem már nem bírja a szívem.
De van, hogy rájövök ez bajt hozna rám,
Mert már megkapta más.

Nem tehetek ilyet, nem lehetek ilyen,
Másnak rosszat tenni, hogy jó legyen nekem?
Nem, inkább szenvedek én, mint miattam más,
Könyörgöm haljon meg ez az er?s vágy!!!

...

Sohasem gondoltam volna ilyet,
Soha nem tudtam, hogy az élet ilyet tehet.
De mégis valóság ez, amit élek,
Már nagyon fáj és félek.

Mi lesz velem, nem tudom,
Hogy fogom túlélni, ezt fel nem fogom.
Annyi mindent szeretnék, még sincs rá esélyem,
Elszállt sok jó, és minden reményem.

Álmomban annyi minden sikerül,
S mikor felkelek, a valóság kiderül.
Becsukom a szemem, és ott vagyok, ahol akarok,
Nem fáj semmi - egyedül vagyok.

...