Vörös, édes pecsét izzik,
Ajkunk peremére,
Soha nem éreztem még,
Ilyen melegséget.
Szinte lángol a lelkem,
T?zben ég a testem,
A szerelem mélysége,
Végleg rabul ejtett.
Vörösen izzó pecsét,
Édes, és végtelen,
Elárulja minden létez? érzésem.
Szenvedve sírva, ajkunk egybeforrva,
Szeretlek mindvégig, köszönetet mondva.

...

Elmúlt a nyár nem született új szerelem
még mindig öt várom öt szeretem.
Tapintások nélkül behúnyt szemmel
érzem öt és látom,rabja lett az álmaimnak
minden éjjel várom.
A szívem mélyén rejtem féltett kincsem
amelynek ragyogása soha nincsen.
Nem szeretem,mert imádom
nem keresem,kutatom csak várom.
Mire ide ér lehet már nem leszek
a csillagok közt én is csillag vagyok
s ajkamon forró könny pereg.
Elmosott mindent a nyári zápor,
emlékezz rám
egy igaz szerelemre a mából.

...

Mikor meglátom, szívem hevesebben dobog,
f?leg ha közelemben mozog.
Nem telik el nap, hogy ne gondolnék rája,
hisz ? a világ legszebb rózsája
Lelkembe mar, szívembe hasít a fájdalom,
hogy sohasem fog itt aludni a vállamon.
Érte odaadnám az életem,
amíg élek, soha el nem felejtem.
Ilyet még senki iránt nem éreztem,
ez talán a szerelem?

...

Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A s?r? bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeesést?l fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azel?tt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a t?z,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt el?ttem. Ott állt el?ttem,
és én szégyenl?s kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az els? pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, er?snek, bátornak, hódítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezd?dik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az er?s érzés szinte kitöltötte a leveg?t, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült el?ttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, er?t adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legy?zhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a gy?zelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az er?sségem is.
Nélküled üres, de legf?képpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegn?m, királyn?m!
Te teszel engem érdekessé, t?led vagyok színes, t?led vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te b?röd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy ?rizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!

...

Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

Bízzál,de ne higyj soha, mert az élet csalfa és mostoha. álom után úgyis felébredsz. hazudik a muzsika,hazudik az élet...

...