Az élet viharos tengerén,
Az ember bátor, s szerény.
Társát keresvén,
S egyszer talán meglelén,
Boldogságát elérvén,
Átkel az élet tengerén.

Sok akadályt leküzdvén,
Harcolj az élet peremén.
Maradj bátor és szerény,
Hisz az élet igen kemény.

Jóságodat meg?rizvén,
S szavaimat elemezvén,
Átkelsz az élet tengerén,
Boldogságod meglelén.

Az élet viharos tengerén,
Az ember bátor, s szerény.
A hullámokat elkerülvén,
Kelj át az élet tengerén!
Légy boldog, hisz ez erény,
Az élet már nem is oly kemény.

...

Szinte már ezer éve,
hogy elmentem a hegyek területére.
Igen, Bükkszentkereszten voltam,
s a barátaimmal szórakoztam.

Akkor jött egy lány,
kinek kiléte számomra talány,
Túrázgattunk a sötétben,
s a lány kicsit sem félve,
törte az utat el?re,
el?re a rengetegbe.

A lány mögött menvén,
szemem, s lámpám ottmaradt a fenekén.
Majd beszélgetésbe kezdtünk,
sokat incselkedtünk,
S még többet nevettünk.

Ezek a napok megragadtak,
és még élek megmaradnak,
megmaradnak bennem,
S ha rá gondolok, jó lesz a kedvem.

...

Boldog vagyok, mert tudok örülni annak ami van,
Boldog vagyok, bár nem sok mindenem van,

Boldog vagyok azért, mert hiszek még az álmokban,
Boldog vagyok, mert sok mindent átélhetek álmomban,

Boldog vagyok, mert egyedül vagyok,
Boldog vagyok mert az álmaim nagyok,

Boldog vagyok, ha a nap ragyog,
Boldogabb lennék, ha bár néha bunkó vagyok,

Álmaim n?je azt mondaná:
Beléd szerelmes vagyok!

...

Magányos és gyenge voltam,
álmaimban vágyakoztam.
Szinte a semmib?l kerültél el?,
s testem ismét átjárta az er?.

Már nem volt mi bánt,
Hisz megtaláltam a lányt.
Igen téged Kedvesem,
Ki nem vagy más, mint az életem.

Hozzád bemászok én az ablakon,
egy hideg téli hajnalon,
Csókjaimmal felébresztve,
a füledbe súgom,
Szeretlek nagyon!

Álmaimban téged látlak,
Az életben én meg nem bántalak.
Csendben fekszünk a paplanon,
S ajkad csattan az ajkamon.

...

Voltam gazdag, mikor egy szóra megvolt minden,
Voltam szegény, mikor egy falat kenyér annyi sincsen,
Voltam boldog, mikor felh?tlen volt minden,
Voltam szomorú, mikor semmi vigasz nincsen.

Voltam vadász, mikor átvertem minden lányt,
Voltam áldozat, mikor átvertek mint egy lányt,
Voltam er?s, mikor nem volt ki bánt,
Voltam gyenge, mikor még a szél is bánt.

Voltam sokszor fent és lent,
Voltam sokat fent és még többet lent,
Voltam rossz és még többször jó,
Volt, hogy megkérdeztem: ez kinek jó?

...

Távoli kedvesemhez! ( Kelemen Zsóka 2011-08-18)

Kedvesem ki úton vagy
Gondolsz néha rám?
Eszedbe jutnak-e, a szerelmes éjszakák?
Gondolatban elkísérlek a messzi útra téged,
Hogy én legyek ki mindig nyugalmat ád néked!

Én vagyok a szell?, mi simogatja arcod!
És én vagyok a felh?, mi takarja a napod,
S én legyek a víz mi h?síti tested, s szomjadat oltja,
Mint, szerelmesed forró csókja a lelked vágyát oltja!


S ha eljön az este, fejedet ölembe,
Mint, puha párnára gyengéden hajtsd le.
Pihentet? álmod, nyugalmad vigyázom
S míg alszol kedvesem, szerelmedre vágyom!

A te álmod is kísérje a szerelem vágya,
S én legyek a te vágyaidnak álma!
Szeress! Hogy én is szerethesselek!
Ölelj, hogy ölelhesselek!
Két karom téged vár a hosszú útról vissza.
S boldogságom így lesz veled teljes és tiszta!

...