(Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.

Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…

(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.

(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…

Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.

...

Madárdaltól hangos az erdő,
Mezei csokor lett a mező,
Mégis kizöldül a temető.

Nap bekacsint függönyön keresztül,
Családban, lakásban öröm zendül,
Jó idő jön, tavaszon keresztül.

A tél mérge végre már elfolyik,
Sáros hólé tetőről lefolyik,
Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik.

Budapest, 1997. március 2. - Kustra Ferenc József- íródott; eredeti Basho féle stílusban?
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

...

Rügyek pattannak
Egymás után, szárnyalnak.
Élet kezdődik.
*
Élet a réten,
Sok új virág tündököl.
Földi szivárvány.
*
Remény hónapok.
Vannak szerelmi álmok.
Nyíl’ akácvirág.
*
Ibolya illat
Lengi be mind, a mezőt.
Meleg szellő leng.
*
A virágos fák
Mellett, méhraj döngicsél.
Lélekújulás.
*
Hegyek még zordak,
Kopárság kezd zöldülni.
Hideg sziklatömb.
*
Harmatcsepp remeg
Hajnali leveleken.
Meleg napsugár.
*
A medve kinéz,
Bent hagyja a sítalpát.
Idő melegszik.
*
Fészeképítés.
Ez, remény kikelete.
Életsarjadás.
*
Cseresznyevirág
A csend ékesszólása.
Szamuráj Bushi.

Vecsés, 2015. április 26. – Kustra Ferenc József- Tavasz pályázatra készült… Matsuo Baso eredeti haiku stílusában.

...

Reggel sétáltam
És azt látom, jő tavasz!
Már minden zöldül.
*

Velem szembe jött,
Rögtön kigombolkoztam.
Üdít! Frissesség.
*

Öröm pillanat,
A természet átölelt.
Lélek, ábrándos.
*

Nagy a pillanat
Öröme, én ölelem.
Nagy ábrándozás.
*

Tavasz ihletet
Ad, fölöttébb inspirál.
Gondolatözön.
*

Felsejlett a nyár,
Bízok, hogy az is eljő.
Közérzetem jó.
*

A természet tán’
Nem gondolattal játszik?
Már napoznék is.
*

A megújhodás
Özöne, úgy rám zúdul.
Élmény a séta…
*

Lehunyt szemekkel
Lassan, némán ballagok.
Egy oszlop koppan…

Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József- íródott: senrjú csokorban, önéletrajzi írásként!

...

Tavasszal

A híd, csak ott áll,
Átnézek, ott tavasz van.
Itt szívem az úr!
*
A híd följáró
Elfalazott, ajtó nincs.
Szívem megbékélt.
*
A híd láthatón
Korhadt, vasa mér rozsdás.
Szívem csak ketyeg.
*
A híd nem fogad,
Önző! Én nem számítok.
Szívem bim-bamoz.
*
A híd megremeg,
Hídlábnál a víz pezseg…
Szívem csak úgy ver!
*
A híd, dülöngél.
Látom, tavasz már zöldül.
Szívem oly’ heves.
*
A híd már lerogy!
Tavaszban rügyfakadás…
Szívem sír! Maradt.
*
A híd víz alatt!
Mindig is az enyém volt…
Szívem félős lett.
*
A híd, vízen nincs…
Tavasz már nem az enyém.
Szívem mégis küzd…

Vecsés, 2020. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban.

...

Megjött a tavasz, kivirultak a fák,
Ilyenkor kivirulnak a fapofák.
A macskák és a kutyák levedlenek,
A meleg miatt sok vizet vedelnek.

A tavaszi eső tán? aranyat ér,
Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér.
Viruljunk mi is, ez a világ rendje,
Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre.

Vecsés, 2001. május 19. ? Kustra Ferenc József

...