Magányosan sétálgattam,
Nézel?dtem, bámészkodtam.
Hideg volt, s a szél is fújt,
De bennem valami lángra gyúlt.

Melegség öntötte testemet,
A lány szebb volt, mint a képzelet.
Eldöntöttem megszerzem ?t,
Megszerzem azt a gyönyör? n?t.

Összeszedtem magamat,
Érzem eljött az a pillanat,
Hogy leszólítsam, s elmondjam:
Szebb vagy mint a pirkadat.

Minden porcikám remegett,
Mert szebb volt mint a képzelet.
Els? kérdésemre felelet:
Vártam már rád eleget!

Nem sokkal kés?bb,
Hajnalodni kezdett,
S valami zaj törte meg,
Eme békés csendet.

Ráeszméltem, csak álmodtam,
De én hiszek még az álmokban.
Tudom, egyszer rád találok,
S már tudom, akkor mit csinálok.

Megfogom a két kis kezed,
Átölellek, s te engeded.
Nem lesznek már magányos nappalok,
Sem hideg fázós hajnalok.

Tudom vannak még angyalok,
Kiknek, nem fontos a t?sarok.
Nekik az álmaik nagyon nagyok,
S veled én is közéjük tartozhatok.

...

Ember vagy mint a többi,de nekem sokkal többet érsz. Nem adnálak oda semmiért,mert SZERETLEK,és ez MINDENNÉL TÖBBET ÉR..

...

Nem is értem miért nélküled élek,
veled sokkal boldogabb volna az élet.
Felejthetetlen szerelmed
mélyen a szívembe zárom
hogy Veled lehessek újra,már nagyon várom.
Telnek a napok múlnak az éjszakák,
hidd el nehéz nélküled de várok Rád!
Várom az ölelésed a csókod a szerelmed
várom azt a napot hogy melletted lehessek.
Éjszakánként könnyes szemmel
imátkozom érted,kérem a jó Istent
adja meg a legszebb álmom
hogy Veled éljek.

...

Hol van az a lány kinek a szívem adnám?! én nem kérnék cserébe mást csak szeressen néha napján! volt már kinek adtam de el dobta azóta is gyógyítgatom szívem, de sajnos hiába hisz feledni nehéz és a múlt árnyéka körbe vesz, de remélem egyszer sikerül és minden sokkal jobb lesz! ezért hát várom azt a lányt ki segít feledni! És meg tanít újra tiszta szívb?l szeretni!

...

?Ha majd az életben fáj valami nagyon,

ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon.

Borulj a párnádra egy csendes éjszakán,

s ott sírd ki magad, szívb?l, igazán.

Mert ha az életben boldog akarsz lenni,

meg kell tanulnod t?rni és szenvedni.

Csalódni kell, hogy újból szeressünk,

gy?lölni kell, hogy boldogok lehessünk.

Meg kell tanulni nevetni, sírni,

valakit elküldeni.

Csalódni kell százszor, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!?

? Nagy bátorság kell, ahhoz,

hogy az ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.

Bátorság, csaknem vakmer?ség.

A legtöbb ember

nem tud szeretet adni és kapni,

mert gyáva és hiú.

Szégyelli, hogy odaadja,

s még sokkal inkább szégyelli,

hogy kiadja magát a másiknak,

elárulja a titkát.

Azt az egyszer? emberi titkot,

hogy szomjazik a szeretetre, gyengédségre!...?

...

A Szeretet Attól Szép, Hogy Megosztjuk Másokkal!

...