Vágyakkal van teli az életünk.
Ezek nélkül nem is élhetünk.
Vágyunk a szerelemre,
csak egyetlen egy személyre,
kit megtarthatunk életünk végére.
Sokszor nem találjuk meg a nagy "?t",
ezért ki kell várnunk az id?t.
De, ha egyszer rátaláltunk,
boldogabb lesz a világunk.
Kezét soha el nem engedjük.
Szívét szívünkbe zárjuk.

...

Utállak, mert játszottál velem!
Elhitetted, hogy lehetsz a mindenem.
Csak egy játék voltam neked, kit kedved szerint manipulálhattál.
Sokszor mondtad, hogy velem lennél.
Utána mégis nemet mondtál!
Ebben hol a kegyelem?

Összetörted szívemet nem egyszer, nem kétszer sok ezer darabra.
Lettem volna szeret?d a virágzó tavaszba.
De te nem láttad, mit titkolok magamba.
Utáltalak ezért, mert csak egy játékszer voltam számodra.

...

Minden napom porrá hullt, nem volt semmi értelme.
Aztán váratlanul beléptél az életembe.
Szavakkal csábítottál, közben beléd estem.
Aztán meg pofára megint, összetört a szívem.
Még hallgatom sokszor a szerelmes dalokat,
Szeretném még egyszer hallani a hangodat,
Nem tudom mi lett velem, mit tettél te velem.
Versekbe foglalom minden egyes érzésem,
Minden érzést, mit kiváltottál bel?lem.
Megtanítottad azt: mi fontos az életben!
Mindenegyes emlék mi kett?nk közt volt, megfakult,
Nem maradt már meg semmi, csak egy fekete folt!
Rágyújtok egy cigire, a történet már véget ért,
Törött szívvel továbblépek, s könyörgök a holnapért.

...

Sötét rémséges verem, a neve: szerelem.
A fájdalom, s kárhozat helye ez, hova az kerül ki szeret.

De jaj, ha a halandó magát Venuszt szereti.
A kárhozat sokszoros, a szenvedés emberfeletti.

A fájdalom elviselhetetlen, ám Venusz engesztelhetetlen.
...lej? hozzám az Alvilágba, a kérlelhetetlen.

Odalép Hádészhoz, kezében testem hamuja.
Pokol lesz az egész, létrejön a szent liga.

Hádész a gonosz, kerékbetör monoton.
Bár halandó vagyok, de bírom, konokon.

Míg csontjaim törnek, Venuszra gondolok.
Szerelmem örök, nem tágítok.

A pokol bugyrában is, gyönyör? testét kívánom.
Örökkön-örökké, csak ?t várom.

Ixion lett cinkosom, Sziszüphosz barátom,
Tantalosz sorstársam,...vállvetve szenvedünk az örökkévalóságban.

...

Voltam gazdag, mikor egy szóra megvolt minden,
Voltam szegény, mikor egy falat kenyér annyi sincsen,
Voltam boldog, mikor felh?tlen volt minden,
Voltam szomorú, mikor semmi vigasz nincsen.

Voltam vadász, mikor átvertem minden lányt,
Voltam áldozat, mikor átvertek mint egy lányt,
Voltam er?s, mikor nem volt ki bánt,
Voltam gyenge, mikor még a szél is bánt.

Voltam sokszor fent és lent,
Voltam sokat fent és még többet lent,
Voltam rossz és még többször jó,
Volt, hogy megkérdeztem: ez kinek jó?

...

Egy érzés mely meg nem fogható
Mely szóval ki nem mondható.
Okozhat örömöt, bánatot, szenvedést
Máskor életre szóló csodálatos érzést.

Járom az utam, s ezen érzéssel,
Sokszor találkozom; legalább ezerszer.
Lesz amely kellemes, lesz amely kevésbé
Az érzést sosem ismerhetem eléggé.

Holnap tán meglelem az igazit
Másnap már szívem összetörik.
Lelkem eme érzést?l csakhogy nem szalad
Utána szívem majdhogy nem meghasad.

Csak hogy fel nem adom bármennyire is fáj
Életem eldobni ezért igen nagy kár.
Jaj, tág kör? érzelem,
Pontosan: a szerelem!

...