Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.

Hiába van hű, szamuráj szellemem,
Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
Pedig a hovatartozás nagy erő,
Amit csak én tudok és miért nem ő?

Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
És földerítem azt, minden részibe.
Nincs itt fa, bokor, épület és semmi,
Sőt körülnézek; nincsen is itt senki.

A kardom még éles, a kezem még gyors,
De, hogy használjam fel? Nem igényli sors.
Gím koszolódik, övem szakadozott,
Bajuszom számba lóg, életem kopott.

Magányos harcos? Nem viszem semmire,
Magányos harcost nem vesz be senki se.
Hiába az önbizalmam töretlen,
Ha a kilátásom matt és fénytelen.

Mélyalázattal helyekre kopogok,
De eredmény semmi, amit megfogok.
Üres a kezem, kiürül a lelkem,
Kóborlok, nem lelem egyedül helyem.

Kardom fenem, fényesítem, kirántom!
Belevágom semmibe... számat tátom,
Hogy milyen könnyen vágom szét a semmit,
Mely nagy eredmény, de nem látok senkit.

Egyet azért látok, sötét felhő jő,
Mi több az előző tetejére nő.
A nagy semmibe jól beborul az ég,
Eltűnik, az mi nem volt; a fényesség.

Fura „kincs” a vak kilátástalanság,
Sokaknak ez az igazi szabadság.
Én nem ilyen vagyok, tovább keresek…
Tán’ semmibe… még sikeres lehetek?

Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Öreges meditálás…

Halkan, de velem jól elvan a magány,
Nem csinálunk semmit, itt már nincs hatvány.

A szivarka ereszt füstkarikát.
Körbe-körbe kergeti önmagát.
A hamu meg nézi saját árnyát.

Az pöccintésre leröppen,
Földre érve búsan sercen,
Majd, darabokra szétröppen.

Szemüveg régi, kíváncsi üvege
Kukucskálva nézne, ha látna szerte,
Már régen karcos, nincs fény üzenete.

Öregember tényleg nem vénember,
Ha sorsában ő egy nagy pénzember.
De érzem, a múlt kútja nem apadt,
Menthetetlenül látom... kiszáradt.

Ha már nincsen víz, akkor az élet véget ér,
Nincs a bika az arénában, ami még kér...
A közönség itt már megy haza, vezért... nem kér...

Vecsés, 2018. január 26. – Kustra Ferenc József

...

És változik a színvilág…

Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
Séta az avarban, lassan tovább megyek.
Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
Embernél is van ősz, ez is… időszerű.

Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.

Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
Nevetés, vagy sírás látszik a szemében.
Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
Múlandó életnek, testünk csak a háza.

Lombhullást követni fogja a hideg tél,
Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
Én már nem harcolok, mint hős a végekkel…

Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban…

...

Nap röpkén ragyog,
Csak fut, várom alkonyom.
Itt az alkonyom…
*
Szinek fakultak,
Szemem tükre homályos.
Dicsfényem nincsen.
*
Szerepem vége…
Világ, sohasem tapsolt.
Koronám nem volt.
*
Örömtelen lét,
De, sorsom nem vádolom.
Van békességem…
*
Simulok léthez,
Harcos kedvem, már elmúlt.
Halállal… alku.

Vecsés, 2014. július 20. – Kustra Ferenc József- Dellamama: azonos c. versének senrjú átirata. A szerző engedélyével. Önéletrajzi írás.

...

(anaforás)
Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
Haza sorsa Önök kezében van!
Kérem, tegyenek... itt mig élet van.

Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
Szeressék feltétel nélkül hazát,
Piacon vegyék makói hagymát...

Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
Oly szép dolog a nemzetköziség...
De még él a haza, nem tűnt el még.

Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
Gondozzátok magyarságot, hazát,
Ne veszítse ezeréves múltját!

Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
„Dolgozzatok” már a saját „hazán”,
Őrködjetek már... a saját vártán!

Vecsés, 2014. április 13. – Kustra Ferenc József

...

Ajánlom e sorokat… mind a magyarnak!

Ország ez a hely... de kicsi,
Elvették, megmaradt pici.
Mi azonban itt élünk,
Igyekezzünk, ne féljünk.
Fogjuk meg egymás kezét,
Tegyünk meg mindent ezért.
Keményítsük a szívünket,
Fogjuk össze erőinket!

Ne engedjük át ezt az ugart,
Ne engedjük veszni a magyart!

Jöjjön elő a nemzeti tudat,
Hazánk előre, csak ezzel halad.
Egészséges nemzeti érzés kell,
Erősítsük jövő nemzedékkel.

Fogjunk össze… mind a magyarok,
Legyen tietek ugarotok!
Legyünk sorsunk kovácsa,
Hajtson minket szép haza.

Ne engedjük át az ugart,
Ne hagyjuk veszni a magyart!

Vecsés, 1997. február 14. - Kustra Ferenc József -

...