Túl nagy a távolság csak a képedet nézhetem,
A távolság elválaszt minket és ez rosszul esik Nekem.
Nem tudom meddig bírom még,
Látni Téged sosem elég!

Már megint sírok,
Pedig nem akarok.
Azt hiszem szerelmes vagyok?
Agyam pedig egyfolytában Rajtad kattog
Szemeimben szomorúság ragyog!

...

Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Megszerettelek.....Téged
Ezt kimondani sosem félek.
Az érzelmeim nem ragasztom Rád
mint egy bélyeget,
hiszen tudod a SZERELMET
megvenni nem lehet.
Szeretem ahogy rám nézel
szeretem ahogy mesélsz....emlékeid felidézed.
Tényleg megszerettelek!
Miért is és hogyan?
Sorolhatnám az okokat s a hasonlatokat.
Nem vallok szerelmet Neked ezzel,
csak Neked igérek.
Íme!
A sokból eggyet idézek:
Mint a fest?m?vész megfesti
a csodás n?i pucér testet
olyan tisztán és ?szintén foglak szeretni
Téged és a lelked!

...

Az életem értelmét sokáig kerestem
Nagyon sokáig kutattam, míg felfedeztem
Csak egyetlen egy a lényeg, megtalálni ?t!
Megtalálni az egyetlen csodálatos N?t

Szép vagy mint nyári szélben hajlongó rózsaszál
Kedves mint egy kiskutya, aki egy szóra vár
Egyetlen a bánatom hogy nem vagy most velem
De leküzdöm, mert tudom hogy megvársz kedvesem

Ez csak egy álom? Pedig csak valóság csupán
Most már tisztán látom és nem nézek rád bután
Veled lenni olyan, mint virágnak a tavasz
Nélküled nem leszek boldog vénül? kamasz

Az évek csak múlnak és megvénülnek a fák
A szerelmünk sose! tudom nem lesz több magány
Oly módon imádlak, hogy erre nincsen még szó
Mert nem tud senki olyat, ami ily módon jó

Nyílnak a virágok a falevelek hullnak
De a szerelmünk örök soha el nem múlhat
Ezerszer mondhatnám, csak téged szeretlek
Ebben az életben, soha nem feledlek

Nem birok már magammal nagyon hiányzik az illatod
Hiányzik a mosolyod, ahogy szemedben a fény ragyog
Már jól jönne egy ölelés, hogy érezzem a testedet
Csak érezzem az arcodat, hogy édes ajkad megremeg

...

K?sziklán állok,
két angyalt látok: az egyik azt mondja szeretlek, a másik sose feledlek. <3<3<3

...

Egy érzés mely meg nem fogható
Mely szóval ki nem mondható.
Okozhat örömöt, bánatot, szenvedést
Máskor életre szóló csodálatos érzést.

Járom az utam, s ezen érzéssel,
Sokszor találkozom; legalább ezerszer.
Lesz amely kellemes, lesz amely kevésbé
Az érzést sosem ismerhetem eléggé.

Holnap tán meglelem az igazit
Másnap már szívem összetörik.
Lelkem eme érzést?l csakhogy nem szalad
Utána szívem majdhogy nem meghasad.

Csak hogy fel nem adom bármennyire is fáj
Életem eldobni ezért igen nagy kár.
Jaj, tág kör? érzelem,
Pontosan: a szerelem!

...