(TANQ)
Szabadság… vajh’ mi az?
Oly’ mint a lekváros lángos?
Egy különlegesség?
Nem állandó a szabadság,
Különös illatos vadság.
*

(10 szavas)
Szabadság az emberek vágya,
Örök Álma,
Elérhetetlen, szívben lakó ideája!

(Kínai forma=„Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa x = végtelen)
Az
Vágy! Vallja kinek nincs az.
Csak álom...
Mert a világ gaz...
*

(3 soros-zárttükrős)
Mitől lenne szabadság, attól, hogy ezt képzeljük?
A kényszerítő körülmények híja, igényünk?
Mitől lenne szabadság, attól, hogy ezt képzeljük?

Csak
Hiszed, de ámítanak!
Jár szájuk...
Fogva tartanak.
*

A szabadság tán’ az élet egyik szigete? Nos, ez, ami nem is létezik!
De, sokan a torz világlátásukkal, ezt maguknak bőszen beképzelhetik!
A saját lelkünk a mi birodalmunk, amit teljesen úgysem uralhatunk,
Bár sokan, tévesen vannak győződve, hogy a saját szabadságunkban lakunk.

(Kínai forma=„Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3,5,7,7,5 Rímképlet = xaxaa x = végtelen)
Szabadság?
Hogy van az tévhit.
Lelkünk sem mi uraljuk,
Csak egy kicsit, fikarcnyit,
Hogy éljen a hit.
*

Ember! Vizsgáltad-e már, hogy a körülmények állandók!
Azt is-e, hogy ezek többségükben nem változtathatók?
Szeretet vesz körül, de közben uralkodik körben a gyűlölet is?
Te meg ebben a káoszban, fölfedezed még a "nincs" szabadságot is?

Körülmény
Pang, változatlan.
Szeretet? Gyűlölet több.
Hiszed, hogy szabadság van
Életed káoszában.
*

Piros lámpa gátol…
Ha még nincsen kész az ebéd,
Morgón korog gyomrod…
Vagy, mint a jó étel laktat,
Nem gátol, ha már befaltad...
*
Nem kapod meg állást,
Nem mászhatsz havas csúcsokra!
Nincs almásderesed.
Csak egy furcsa vágy, sikerről
Bukott, álombéli tervről.
*
Már nem szeret párod,
Másik miatt, tán’ elválik…
Gátol szabadságban.
Szerelmed nem ég érted már...
Szenvedés vagy szabadság vár?
*
Apádnak van régi
Korhadt, szamaras-kordéja!
Nincs már hozzá szamár!
Hiába elmúlik minden...
Szabadság zár nélkül nincsen...
*
Megvan még rollered?
Hülyén nézel ki… hajtani.
Óvodás döntésed…
Jó életet megtartani?
Szabadság nélkül hajtani?
*
Kérdés: kire számítsz?
Sírásóid, veled lesznek,
Jó munka, nagy fizu!
Lesz, ki szabaddá tesz sírva?
Vagy mosolyogva visz sírba...
*

Dönteni? De vajon miről tudsz, mik a lehetőségeid?
Mit nem ismersz, nem körülmény,ott mások eshetőségeid...
Dönteni? De vajon miről tudsz, mik a lehetőségeid?

Konverzáció az, ami alatt meggyőzik egymást a jelen lévők,
Ők a világon a legnagyobb, ön-elismerendő szabadsághívők!
Konverzáció az, ami alatt meggyőzik egymást a jelen lévők.

(Bokorrímes)
Mérgeskedtem én már eleget, hogy mért nem találom a szabad lelkemet,
Az életkörülményeim biz' nagyjából állandók... élem a nincseket.
Emberek! Életkörülményeitek eleve gúzsba kötnek titeket…

,,Nincs’’
Van sok... szabad lélek sincs.
Lét kemény...
Szorít a bilincs.
*

Óh, Te „szabadság -os”…
Ha úton, piros lámpát kapsz?
Rögtön korlátoztak!
Lámpa miatt jól elkésel,
Főnököd szóval szid… „késel”.

Vecsés, 2017. március 18. – Mórahalom, 2018. augusztus 25. – Szabadka. 2018. augusztus 31. –Kustra Ferenc – a 10 szavast, a verseket, a HIAQ –kat, a 3 soros-zárttükrös –öket én írtam, a TANQ verset, Farkas Tekla. A kínai versformák: Jurisin Szőke Margit munkája.

...

(Tíz szavasok)
Míg -amúgy- folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem!

(HIAQ)
Reményem bennem él
Míg szívem dobog s lélegzem.
Remény nélkül nincs lét.
*
(sedoka)
Lélegzetvétel -
Szád sarkában remény ül,
Élni, élni, élni még!

Lélegzetvétel -
Nélkül élni nem lehet,
Reményt ez szabályozza.
*

Amíg tart az én reménységem,
Addig -amúgy- kerül a végzetem!

Míg remény él bennem
Élni érdemes! Van miért...
Elkerül végzetem.
*
Végzet elkerül -
Ha lélegezni tudsz még,
És érted az élet: szép.

Végzet elkerül -
Csak életedben szépen,
Lélegezz. Adj levegőt!
*

Ha nem kerül el engem a végzetem,
Beteljesül... a tehetetlenségem.

Ha végzet nem kímél
Ellene tenni nem tudok.
Nem menthet meg senki.
*
Ha nem kerül el -
Halál majd lélegeztet
Mesterségesen, lassan...

Ha nem kerül el -
Lassul lélegzetvétel...
Halál lesz majd a mester.
*

Vecsés, 2018. aug. 4. – Szabadka, 2018. aug. 7. – Mórahalom, 2018. aug. 8. –Kustra Ferenc József– a tíz szavas verset én írtam, a HIAQ –kat Jurisin Szőke Margit. A HIAQ -k címe: ”Míg szívem dobog”. A sedoka -k Farkas Tekla munkája.

...

Borús éra – szélvihar…

Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen…
De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen.
Láttam, az út is nyálkás, csúszós és sáros
És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos.

Esik a fránya eső, hideg szél is fúj,
Még a kutyát is beengedem, muszájbúl.
Szegény pára ne szenvedjen, a rossz időtől,
Bent összebújva szabadulunk, csömörömtől?!

Kint… látom, a hideg szél dühöngve süvít, vadul,
Jobb nem kimenni, ő az úr, magának pazarul…
Bízunk kutyámmal, minden szélvihar véget ér egyszer
S kimegyünk a saját kiskertünkbe… ott nem lesz vegyszer!

A kéményben még haragosan fütyül a szél,
Behallik dallama… most semmi jót nem ígér.
Sötétlila felhők, kutyámmal vágyjuk, távozzatok!
Nekünk, ne süvítsetek, inkább menjetek hozzátok.

Hosszúra nyúlt, ez a hűvös, esős időszak
És bízok benne vége lesz… borús érának.
Én akkor gondtalanul élvezhetem, kertemben szabadságot,
Lesz szép napsütötte táj… Mi szívemben gyújtja szeretetlángot.

Vecsés, 2013. június 19. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös)
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék.
*
(Leoninus)
De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben.
Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután.
Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy.
Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket.
Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég.
Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő.
Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar.
Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott.
Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája.
Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem!
Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte.
Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével…
*
(Septolet)
Hazaértem,
Ázott létem
Fürdőkádba gyömöszköltem…
Megmenekültem…

Délutánon, már csak nevetek,
Vízbe beleesek,
Abban elténfergek…

Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. [’Leoninus’; a verssor közepe a sorvéggel rímel.]

...

Hétköznapi pszichológia…
Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
*
Szó elszáll, mint a szél,
Hallgatásban süvölt a csend.
Szívhang az, ami szól.
**

Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
*
Mellettem vagy talán,
Válasz nélkül szobroz a csend.
Szó bennem elhallgat.
**

Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
*
Mosoly ritka erre,
Rabság fojtogat, hang se száll.
A szabadság csak vágy.
**

Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
*
Szabadság szomj éget,
Börtönné válik a vágyunk.
Némán marad a szó.
**

Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
*
Csukott szem fénytelen,
Csodák csendesen elszöknek.
Csend kiált legbelül.

Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)

...

Komolyos humorban…

Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte…
**

Talán fejedre kéne tenni egy gondolatfogó kalapot,
Vagy kicsi, rövid madzaggal kötni őket: „ne repülj, maradj ott!”
De lehet, csak pihennek fent egy villanypózna tetején,
S majd visszajönnek, ha agyad újra bekapcsol a helyén.

Szélfútta gondolatok, szállnak, mint nejlon zacskó a parkban,
Kapok utánuk, de csak billegve botlok a tarkaságban.
Meglehet, elbújtak egy kávéscsésze aljában,
Vagy csak szabadságra mentek… egy okosabb agyban.

Vecsés, 2025. május 22. – Siófok, 2025. május 23. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Az első versszakot én írtam, a többi Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársam munkája!

...