Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.

...

?szi falevelek hullanak, érintik a sötét földet,
a nyár nem fogadta örökbe öket.
Hideg szell? suhan át a fák lombjai között,
egy vastagabb ágának nekiütközött.
Sóhajtozva állnak a fák, mindenért kár
elvesztették koronájukat, mindegyik kopár.
?szi falevelek hullanak, nem ékítik a fákat többet
bánatosan sírnak és érintik a sáros lucskos földet.

...

Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnyt?l bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jöv?
álmaim méhében ring a bölcs?
melyb?l
rám mosolyogsz, te születend?
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
verg?dik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

?rizd...

...

Álmod legyen olyan, mint egy madár tolla, mit a szell? lágyan ringat.
Ez a szell? ringasson téged, úgy, mint ahogy a kis madártollat.
Álmodban, Te légy a madárka tolla, mit a szell? finoman ringat.
Finom puha tollacska légy, ami boldogan ring a szell? ölén.
Vigyen a szell? feljebb és feljebb, és érezd, mily könnyed a tested.
Könnyeden ringsz a szell? ölén, mint egy gyermek édesanyja ölén.
Aludj, aludj, álmod legyen teljes, békés, mint a puha toll a szell? ölén.

...

Álmodj szépet, gyönyör? rétet,
Ahol a f?ben és a fák között pezseg az élet.
Ha nem is látod, de tudod, jól,
Körül vesz az élet, ha nem is látod!

Álmodj arról, hogy fekszel a szép zöldben,
Az égen nézed a felh?ket.
A szemed el?tt a bárányfelh?k,
Mint a pókháló, szétfoszlanak lassan,
Aztán elt?nnek, mintha ott sem lettek volna.

Álmodj szépeket, ahol csak béke van,
Nyugalom mily oly édes egy álomban.
Álmodd, hogy Te vagy egy boldog ember,
Ki boldogságot adja annak, akit szeretsz.

Mert ha fölébredsz, a szép álom szertefoszlik,
De maradjon meg benned, és ha napközben,
Rossz kedved lenne, gondolj erre a szép álomra,
És, egy kis id?re megnyugszol és jobb lesz a kedved.
Melegítse át lelkedet, érezd, hogy a léted
Nagyon fontos másoknak, akik szeretnek Téged!

...

Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérb?l valóm értedé-e, aki érted él.
Testéb?l kilépet lélekként, szállok feléd,
így hamarabb ölel át, az örök szenvedély.

Ajkadra tapadva, utolértem önmagam,
dobbanó szív szavalja, minden szavam.
Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden,
Permetegben szemt?l szemben, szerelem.

Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan,
eggyé teremtve, nemlétez? a bizonytalan.
Bársonyként békésen vállamon megpihen,
hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen.

Egymagammal halni vágytak takart tagjaim,
lándzsába d?lnék kincsemért, megért a kín.
Magamba szívom b?röd illatát, a könny ered,
tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret.

Szök?kútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag,
kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak.
Rózsaszínfelh?t-lenlebegésben szeszélytelen,
végtelened? id?tanúink s a sors velünk, jelen.

...