Mónika, ki szívemnek az vagy, mi napfény az összes virágnak, kérlek, légy boldog, mert szüksége van rád, e Világnak. Szükség van rád, mert, Te az vagy a Leánynak, ki hordta ?t magzatként, erre a Világnak.

Angyali érintése Mindennél többet ér, s ha nem éreznéd többet, örökre elvesznél. Szerelmet, mára nem érzel már senkiért, mert Ö az, ki pótol már Mindenért.

Megadja mindazt, mire Anyaként vágyhatsz, de nem adhat Szerelmet, mit N?ként várhatsz. A Szerelem az, mit?l teljes lehet Életed, ám pont ez, mit Tagadva, éled Életed.

Próbállak Én szeretni, mert lángol Érted szívem, Te azt mondod, Menekülj, s Óvakodj T?lem. Nem tudom szívemet könnyekre cserélni, inkább szenvedek tovább, s próbálok Remélni.

Az életünk akkor szép, ha ragyog közben szívünk, he engednéd, Szerelemmel tölteném meg létünk. Jégszíved markomban tartom, mert remélem, megdobban egyszer, hisz Szerelmem morajlik, mint a Föld, s a Tenger.

Ajkad ízére Vágyom, újra, Kedvesem, minden lenne az számomra, ha érezném teljesen. Ha bármit is jelentek jéghideg szívednek, adj, kérlek csókot, bánatos szívemnek.

Jégszíved, ha markomban nem olvad fel örökre, Én Akkor is,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Mónika, neved oly szép számomra, mint csillagásznak egy felh?tlen éjszaka, szebb, mint egy szivárványos nappal, hisz nincs Nálad szebb Angyal.

Szívem Érted lüktet éjjel-nappal, s mint ajkam csókodra, úgy vágyom Én is Rád Kedvesem, éjjel s nappal.

Úgy vágyom Rád mint szárazföld egy kiadós es?re, mint méhecske a virágos mez?re, s ha vágyaim álmok is maradnak örökre, tudd,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Az éj s?r? sötét leple, borult a lelkemre.
Nehéz súlyként dobog a szívem,
nem kapok leveg?t, nehezen lélegzem....
Talán abba kéne hagynom,
és mindent befejeznem.

De vannak pillanatok,
mikor rózsaszín fényt áraszt minden,
az életer? amit érzek, euforikus,
és csoda széppé tesz mindent,
miközben semmi, de, semmi rossz nincsen.

Ez a fény nem az enyém,
csak vágyom rád, és magamat emésztem.
Miközben Te, oly messze vagy,
és rólam, a fejedben semmi, emléked nincsen.

Mióta nem láttalak úgy érzem,
veszett kutyák marcangolják a lelkem.
Elszáll az er?m, meg áll a szívem.
Kérlek hajolj fölém, csókolj meg,
csöpögtess egy kis vért az ereimbe,
hogy újra érezzek, és beinduljon az élet a testembe.

Egyszer láttalak sírni,
éreztem a fájdalmad, és a bánatod.
Magamhoz akartalak ölelni,
hogy érezd a szerelmemet, oltalmaz karom,
és elmondani örökké veled leszek, ha akarod...

...

Rámcseppen az es?, mintha a Te csókjaidat érezném magamon!
Mindent megadnék, egyetlen csókodért, de ha mással látnálak a szívem szakadna belé mert szeretlek én ...

Szemed mint a háborgó tenger, benne mégis nyugalom, s szerelem.
Úszik egy kicsiny rózsa rajta, melyet megvéd az ? kicsiny véd? angyala.

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felh?s az ég . Csak Veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod!

Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magmara zárom. Bujtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom.

Két csillag ragyog az égen, Egyek ?k már nagyon régen. Szeretlek suttogják váltig. Egyik te vagy, én a másik.

...

Ó, szép vagy kedvesem, édes szerelmem, ó csilagok neki ragyoktok...

...

Drága, szép szerelmem, szívemnek virága, még többet írnék, ha szívem nem fájna, de mivel szívemnek parancsolni nem tudok, rajtad kivül szeretni mást nem fogok!

...