Sors olyan, hogy van nála sokkal fiatalabb, kit a lét nem marasztal…
Érdekelne, hogy nekem mennyi van, amit még a sors nekem kiutal?
Olyan ez, mint a régen volt tanácsi lakásigénylés,
Van ki soha nem kapott, csak elutasították! Na! És?

Van-e még kis remény, van-e még hátralévő lét?
És meddig ázom-fázom még az életem telét?

Aki elesik, az megüti a járda kövét,
Meddig feszíti még a szenvedő járda tűrtét?

Tenyered már lágy, meg puha, száraz, már nincs bőrkeményedésed,
Hátad már görnyedett, de már nem a kapa húzza le a kezed.
Az életben valaki most megy még csak kapálni,
Valaki megy otthon ebéd után alukálni.
Neki már nincsen más, mert már véglegesen elfáradt.
Csahosod, még ott van melletted, jó, hogy ő nem fáradt.

Talán tisztelik a korodat, ha becsületesen élted.
Ha végleg elmész, lehet, hálaimát nem mondanak érted!
Szemgödrödből kiviláglik a leélt évek sokasága…
Lesz e még ebben a szemben életigenlés sokasága?

Gondjaid mételye, nem tölt el örömmel, mert még várandós is,
Így itt már csak az segít, ha türelmes vagy, de mormolsz imát is.
Hiába mész Te még mindennap messzebb, egy kicsit kapálni,
Éveid sokaságát, még ezzel sem tudod eltörölni.

Kínodba a múlton emészted magadat,
Felteszed a kendőt, vagy a kalpagodat,
Mész, de kiderült nem bírod a kapádat…

Minden este hosszan imára kell kulcsolod a kezed,
Kéred esdekelve, adjon még egy napot, a végzeted…
Valaki elment és csoszogva itt hagyta a te léted.

Velem is, mint másokkal is, gyorsan körbe forog a Föld,
De engemet meg már körbe ölel, az öregségi köd…
Te is velem, csak egyre emlékszel… még a múltat őrződ.

Vannak biz’ sorstársak látok erre-arra, lehajtott fejjel,
Parázsként elhamvadó, már fel nem éledező tervekkel.
Valaki meg valahogy eltévedt, jaj, mi is lett szegénnyel.

Tetszik vagy sem, legnagyobb öröm, hogy eszel, ha kijössz a nyugdíjból,
És ha van, a karácsonyi halszálkát ki tudod venni a szádból.
Kérsz még-még egy-egy napot, de már nem vársz senkit a messzi távolból.

Amíg lehet, addig naponta akarsz kapálni,
Elmész löszös talajra, azt kicsit megforgatni.
De már két húzás után minden rád fog izzadni.

Hiába, no, az élet ilyen, el kell fogadni,
Forog ma Föld, kapaszkodunk, nem tudunk mit tenni,
Majd mossál hajat is és ondolálj,
Múltból meg valamit nagyon csodálj.

Idő és a világ elmegy, dehogy kezdenék újat…
Lehet, meggondolom! De, hogy kezdhetnék én már újat?

Vecsés, 2014. december 11. – Kustra Ferenc József

...

Látszik, hogy ideér a tavasz?

(Senrjú)
Már látszott, hogy a
Mezőn, nyílnak virágok.
Jó volt élveztem.
*
Láttam szépséget,
Gaz-féléket, halomban.
Orromban illat!
*
Jó levegőn, jó
Volt? virág kezdemény? volt.
Illat és látvány.

(3 soros-zárttükrös)
Már látszott, a legelő virágai nyíltak,
Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak...
Már látszott, a legelő virágai nyíltak.

A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt,
Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett?
A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt.

Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján,
Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán?
Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján.
*

Néztem, hogy kicsi
Bogarak is futkostak.
Lét? gyarapodó.
*
Távoli erdő,
Mozdulatlan? őrségben.
Erős lombulás.
*
Séta, botorka,
Csokorba virágszedés.
Jó ez a napom.

Vecsés, 2019. március 28. ? Kustra Ferenc József ? Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös ?ben.
(A Senrjú is ?haikuforma?, de itt nem a természetről szól, azért nevezzük így, mert bármi másról.)

...

Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban… Az állatvilágról.

Hajnalhasadás,
Kakas már kukorékol.
Élet-ébresztő!
*
Kéményen gólya
Tollászkodik így reggel.
Csőrmosakodás.
*
Víztócsa csábít,
Fürdő gerlepárokat.
Tisztaságkényszer.
*
Pacsirtaének.
Érett búza, zöld kender.
Mező illata…
*
Lankás magaslat,
Beborítva tölgyessel.
Pihegő galamb.
*
Vonul a pókhad,
Hálókat építenek.
Fenyő, légymentes.
*
Mezei egér.
Mezőn, szénaszag lebeg.
Dalos pacsirták.
*
Méh ül virágba,
Gyűjti az édes nektárt.
Elfogy! Tovább száll.
*
Méhek zümmögnek.
Kelyhek kitárulkoztak.
Jó virágillat.
*
Pillangó repül.
Virágnektártól részeg.
Vad cikázások.
*
Repülő lepkék,
Színes szárnyak villognak.
Nemrég még báb volt.
*
Fű fölött cikáz
Sok szitakötő villám.
Fecske ebédel.
*
Lepke, minél szebb,
Annál inkább megfogják.
Tűre szúrt szépség.
*
Suhanó felleg,
Oly’ szép szivárványt takar.
Madárcsicsergés.
*
Kúszó madarak,
Az égben vitorláznak.
Parton, vadkacsák.
*
Parton, árny fut el…
Vadkacsa, vízbe ugrik.
Hangos csobbanás.
*
Pipacsok ringnak,
Pacsirtaének hallik.
Csipkefelhő jő!
*
Még élő szárcsát
Visz, szájában a róka.
Rókáné várja?
*
Sánta róka fut
Tyúkudvarból a tyúkkal.
Repülő sörét.
*
A nádirigó
Nádszálon várja párját.
Életkép Balcsin.
*
Sok szitakötő
Táncol a nádas felett.
Fecskék rohama
*
Este a parton,
Békák kórusa zendül.
Gólya vacsora.
*
Fekete csendben
Ülnek feketerigók!
Félik a macskát.
*
Kabócák hangja,
Fülledt, nyáréjszakában.
Izzadó hónalj.

Vecsés, 2015. július 5. - Kustra Ferenc József -5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

...

Régi gyermeknapok…

Nincs már mamám,
Papám,
Van unokám…
*
Voltam gyermek,
Élője csendnek,
Csodálója hegyeknek,
Fáról leszedtek…
**
Létrázok unokám után,
Leszedem öreg-sután,
Bambán…
*
Öregen vágy: abrakadabra.
Agybajra,
Meleg Fagyba
Gallyra, gangra.
*
Legszebb nap, ha itt a gyereknap,
Ugye te gyerek, ez ma a csodanap?
Szórakozni veled én is akarok,
Várnak ránk sok-sok programok...
*
Papus: a legnagyobb kincsem,
És ennél sokkal nagyobb nincsen,
Hogy szüleim és Ti is szerettek...
Veletek maradok gyereknek!

Vecsés, 2023. május 27. –Kustra Ferenc József- íródott: gyermeknapi emlékezésként!

...

Csak együtt és csak egymásért!

Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
Én most összebújok tollammal, hangtalan.

A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése,
Ebben benne van a nagy hangtalanság legyőzése…
A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése.

Leírom most nektek, az éjszaka akkor jó, ha csókok vezetik be…
Leírom most nektek, az éjszaka bevezetése, ha beszélgettek.
Leírom most nektek, az éjszaka arra való… másik ölelése…
Leírom most nektek, az éjszaka úgy jó… ölelkezve beszéljetek!
Leírom most nektek, az éjszakába haraggal ne menjetek bele…
Leírom most nektek, az éjszaka után nappal jő! Mi lesz veletek?

Lehet-e a legszebb éjszaka, mi érzéki és nem csóktalan?
Lehet-e a legszebb éjszaka, hol az elalvás, nem szótalan?

Vecsés, 2015. november 10. - Kustra Ferenc József

...

Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.

Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…

Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

...