Szellő se mozdul,
Fán, fakult levélke lóg.
Hervadó élet.
*
Halálát sírom
Tarka-virágos rétnek.
Kókadt pipacsok.
*
Lombhullatóként,
Fák növelik az avart.
Puha lépések.
*
Költöző madár
Jegyet vált és szárnyra kél.
Itten csak fázna.
*
Kutya bundája,
Elkezd megvastagodni.
Melegen-tartó.
*
Nap nem süt már úgy,
Mint kinn a réten, régen.
Nem kell napernyő.
*
Csak átváltoznak
Levelek. Színesednek.
Ezerféle szín.
*
Ritkás levelek
Kontúrja földön. Árnyak.
Harmat felszárad.
*
Eső jön, széllel,
Mi kerget falevelet.
Sárosak utak.
*
Szélpapa zenél
Villanydrót-gitár húron.
A hűvöst söpri.
*
Szárnyait, meleg
Már, hóna alá csapta.
Hűvös hajnalok.
*
Fenyő ágai
Csak lengedeznek, zölden.
Sok a pókháló!
*
Szikrázik a fény,
Hűlt avar borít földet.
Térdre esik táj.
*
A melengető
Nap sugara, már bágyadt.
Érzi lehűlést.
*
Nap, koraesti
Fák bíbor ékessége.
Száradt levelek.
*
Könnyű szél markol,
Őszibarackfa ágat!
Lehullott gyümölcs…
*
A pókhálók már
Lakatlanok, de légy sincs.
Érett szilvafürt.
*
Szilva és szőlő,
Finom, szedegetni jó.
Rozsdásodó zöld…
*
Szőlőlevélen
Döngicsélnek darazsak.
Szüretidő van.
*
Lehulló alkony,
Hordó dongák konganak.
Must is forrni kezd.
*
Kis esőcseppek
Hullanak le az égből.
Földi helyükre.
*
Fecskék és gólyák,
Már hosszú úton vannak.
Mind visszajönnek.
*
Szél pengeti a
Múlás végső zenéjét.
Viharos dallam.

Vecsés, 2015. augusztus 10. – Kustra Ferenc József- íródott: eredeti Basho féle stílusban…
(3-400 éve még Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!)

...

Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet,
Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet…
Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet…

A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat,
Hátra dőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat…

Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő,
Az asztalomon is már csak leégett gyertyacsonk, mi égő.
Gondolataim elszállnak, most a sötétben, harangszó elvarázsolt,
Most a lelkem a mély, matt-sötét harangszóval szárnyalt, sötét meg árnyalt…

A békességben én
Kicsit el is szunyókáltam.
Varázslat fönnmaradt.
*
Harangszó elmúlt már,
Sötét fátyol, tovább borít.
Szellő meg széllé lett.

A sötét erősödik, csillagok eltűntek, felhők már takarják,
A harangszó is megszűnt, elhalt, messze jár, hátha ott is akarják.

A gyertyámnak léte… vége... bemegyek,
Hogy írjak, nem akarják az Istenek…?!

Versezhetnékem volna még talán, meglehet…
Rám terül az álomvilág, valós lehelet…
Párnám habosítom, nyálam ráfolyik,
Majdan eljön hajnal, és rám virradtik.
A Nap majd egyre jobban pironkodva lépdel,
És én majd gyertya nélkül, elleszek sorvéggel…

Vecsés, 2016. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban…

...

Búzakalászok
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt,
Sárgás gabonamezők…
Aratáskezdés.
*
Búzatáblák már
Sárgulnak, jön aratás.
Nagy hozamremény.
*
Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
*
Meleg, langy szellő
Leng az aratók felett.
Tarló is forró.
*
Nehéz a munka,
De aratók dolgoznak.
Nótára telik…
*
Marokszedő és
Kaszás szenved melegtől.
Szúrós a tarló.
*
Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
*
Búzalisztnek a
Használata sokféle.
Főként, pék süti.
*
Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
*
Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
*
Aratóknak kell,
Kétórányi pihenés.
Van, ki alszik is!
*
Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
*
Arany napsugár
Érlelte búzaszemek.
Jó kenyéralap.
*
Asztag mosolyog,
Közelg’ kenyér ünnepe.
Mezítláb, tarlón.
*
Finom kenyér lesz…
Sikeres volt aratás.
Templomi áldás
*
Estére tarló
Vörös napot elnyelte.
Aratás vége!

Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.

...

Lázálomban... ábránd

Érzés él, szunnyad!
Nem fél, a széllel szárnyal.
Érintés hiány.
*
Érzés felébred,
Szellő, vad széllé éled!
Szív is bizsereg.
*
Simogatásod
Észveszejtő, remegek!
Vesztő élvezet…
*
Térdem már inog,
Szél száll, minket nem kímél.
Simítom nyakad.
*
Vágyam, már ébred,
Csókod, szinte már érzem.
Meleg a nyálad.
*
Szerelem vihar
Képében tépem ruhád.
Bőrruhád… marad.
*
Vágyunk, mint tarló,
Oly’ mint sokágú villám.
Zúgó vágytenger.
*
Bensőm is remeg,
Vágy, agyamat uralja.
Illatod… tarol.
*
Perzselő vágyban
Élve… elvesznék veled…
Orgazmus hegyek!
*
Szerelemünk és
Az érzelmünk… egyesül!
Orgazmus csörte.
*
Szélvihar tombol!
Testünk egymásba… simul…
Nagy egybeforrás…
*
Szerelemvihar!
Vágyban ázott vonaglás…
Kéj... tengerrengés!

Vecsés, 2018. április 1.– Kustra Ferenc József- Jurisin Szőke Margit azonos c. versének átirata senrjú csokorban, a szerző engedélyével.

Jurisin (Szőke) Margit
Vágyálomban... káprázat
Lázálomban... ábránd

Az érzés szunnyad... de él,
Szárnyalni széllel nem fél.
Érintés kell, s szárnya nő,
Száll, mint szélben keszkenő.

Add kezed, érzés ébred,
Szellő széllé lesz... éled.
Szél lévén, már nem kímél,
Már ott jár közel szívnél.

Simogasd nyakam... érzem,
Szél fúj fát, inog térdem.
Csókodtól vágy is ébred,
Mint orkán, ruhám tépjed.

Vágy perzsel, miként villám,
Hulljon ránk esőcsillám.
Szélviharban légy velem,
Szoríts magadhoz... engem.

Vihar tombol, nem csitul,
Testünk egymásba simul.
Átázva... kéjben, vágyban,
Vonaglás avarágyban.

Szabadka, 2017. október 7.

...