Megébred a természet
Beindul az élet
Szemeimmel kereslek
Mindhiába téged

Nem láthatlak, elbújtál
Eltakar a város
Te akartad, hát legyen
Hideg így a vánkos

Melegít egy gondolat
Szeretem de félek:
Veled egyszer szép lesz majd
Ez a rongyos élet.

Kiállok az erkélyre
Lélegzem egy mélyet:
Kiáltanom nem szabad:
Szeretlek én téged!

Így halkan súgom bele
A párás reggelbe
Te voltál és te leszel
Életem értelme

...

Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék.
A léken át még ragyog a fény:
A szemed a lék, s arcod az Ég.

Nem ázom már, megszáradok,
De a víz az égb?l: a legjobb dolog
Ha nincs több es?: nincs több élet
Míg élek, ?rzöm majd emléked.

Nem hat meg a vers, elszáll mind
Kett?nk között rozoga a híd.
Rozoga, de le nem esik:
Tarja még a remény s hit.

De ha kell átúszom hozzád:
Újra és újra,
Hogy virágot ragasszak
Vastag ajtódra.

Minden virág mit ajtód hordoz,
Árulkodik, szívet foltoz.
Elárulja hogy szeretlek,
Arra kéri mindenedet:
Lágyítsd meg most a szívedet.

Es? után nagy a csend,
A suhogás is veled ment
Halkan súgom szép nevedet:
És azt az egy szót hogy "szeretlek".

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

Írok valakinek aki nem is várja. Könnyes szemem s arcom, álmában sem látja. Írok valakinek remegve félve Hisz jól tudom nem várja s nem jutok eszébe. T?le nem kérek mást, csak egy sort írjon. De ha nem szeret ne is válaszoljon. Dobja levelem kigyúlólángokba. Takarja múltat örökös homály. Legyen élettársam az örökös magány. Csendes némaságban teljenek az évek. Ne tudja meg senki hogy: SZERETLEK TÉGED

...

Te vagy kivel élet az élet,
Te vagy kiért meghalni sem félek.
Te vagy ki mosolyt csal arcomra,
ha szomorú vagyok
Te vagy kinek szemébe nézve megsz?nik
minden gondom s bajom.
Te vagy kit nem akarok elveszíteni soha!
Te vagy kit tiszta szívemb?l SZERETEK!

...

Úgy gondoltam anyáknapi köszönt?t írok én
Te vagy nekem a legjobb anya ezen a földtekén
Hisz t?led kaptam mindent mi mást is kérhetek
Köszönöm hogy feláldoztad érettem az életed

Édesanya mikor látlak minden bánat elkerül
Szívedb?l az élet mosolyogva rám derül
Szemedb?l mindig jóság áradozik énfelém
Bár életeded sokszor csínytettekkel terhelém

Oh mi sokszor cselekedtem készakarva ellened
S tanácsaid csak azért sem fogadtattam el neked
De bármi történt hibáimat elnézted énnekem
Megbocsátasz ha ígértem ..soha többé nem teszem

És védelmeztél mid?n apám fegyelemre intene
A te szíved mindig jósággal és szeretettel van tele
Te kiálltál mellettem oh oly sokszor ellene...
Pedig azt hittem ehhez inkább egy óriás kellene

S ha olykor engem néha betegség sújtana
Éjt nappal át virrasztottál ágyam mellett ..oh anya
Meghálálni úgysem tudom soha mindezt teneked
Csak tudatom hogy sugárzott bel?led a szeretet

Életedben fáradoztál már úgyis éppen eleget
Vézna vállad gyönge tested hordozta a terheket
S minden jajjszó nélkül viseled az élet kínjait
El sem tudom mondani milyen mikor nem vagy itt

Tudod anya ha te nem lennél énnekem
Mint kopár sivatag üres lenne életem
És sírodra borulva köszönném meg teneked
Ki még a síron túl is a gondomat viseled

...