Szerelem csábító dicsfénye lükteti sugarát feléd,
rajongósóhajként szállva, várom Isten leheletét.
Vénuszi múzsám érezlek ajkamon remény,
boldogsági szférák mint hóvirág, kérlek bújj felém.
Ölelj át, szorítsd magadhoz, mint lelkesedve én,
ritmizálom szívem dobbanását, szemed tükrének egén.
Az id? megállt, így maradok veled lelki édenkertedért,
mámortengeredben, jéghegyként boldogan olvadok beléd.
Rejtett vágyak által tárulsz felém, a szenvedély remeg,
csodálva csókok siklanak, ragyogja tested kincsességedet.
Duzzadó mézédes gyönyör b?séges tündöklése bent,
eggyé vált létezési formánk, igaz szenvedélye szent.
Szeretetkehelyb?l iszunk, buján, mohón,kéjesen,
szenvedély csúcsán, mikor veled szeretkezem.

...

E Földi csuhában, meztelen lélek vén,
esdekl? remény él, fényedben ébredvén.
Álomból valóság, gyógyító orvosság,
könnycseppé válik, ha elj? a boldogság.
Mosollyal szemedb?l, ajkadra sós íze,
szívsóhaj, led?lt fal, legbels? énedben.

Tündérdal, angyalhaj, rózsaszínálomképp,
Cupido nyilától, jöv?det tárod szét.
Szepl?tlen sz?zies ártatlan foltosság,
kívánva áldott hit, átható forróság.
Csókoddal csillapítsd, szereleméhségét,
? a tanú, hisz akarod, s lehulló csillaglét.

Az évek szép pillangók, így együtt elrepkednek,
a léleknek édenkép, több mint szó: SZE(R)ETLEK!
Eggyé vált lelkeknek, a halál csak porkoláb,
az igaz szerelem örök, ha ittlétük nincs tovább.
Vérvörös krizantém virággal kezünkben,
itt, s túlvilágon, szerelem lelkünkben.

...

Szíven széttörték nem is 1x, de leszarom mert nem kell h tetszek
Megvagyok én egyedül,nem kell h hozzám fordulj keser?n
Szobám 4 fala enyhíti bánatom ,mert te nem vagy mellettem így megöl a fájdalom
Régi képeket nézvén könny csordul szememb?l, és kihullák darabjai kezemb?l
Most már értem mi volt a lényeg, h szét törd szívem aztán lelépjek
Játszottál velem mint 1 rongy bábúval,majd szét szabdaltál szívednek keser? bújával
Én le léptem nem kérek többet, csak h szemedb?l én el ne t?njek
Szeretném ott látni szemedben bánatát, h nem vagyok veled te is meg bánhatnád
Emlékszem régebben mindig hozzád bújhattam,de most nincs ki enyhítse fájdalmam

...

Álltunk ott a megállóban
sárga rozsdás fény alatt,
akartam én valóban,
hogy a csókunk elmaradt
meginni a vállaidról
azt az ?szi lanyha estet,
mit a kordválladra festett
a fel-le öltöztet?, feslett
gondolat, és csak húzott-vont
magához a tested,
míg a szemed lestem,
azt a barna puha plédet,
istenemre mondom,
nem láttam még ilyen szépet,
ahogy rám néztél,
a pléddel ölel?n betakartál,
akkor azt hiszem, akartál
te is, nemcsak ott állni
a buszra várni,
hanem összefolyni, összezárni,
de menjünk csak vissza
a szemeidhez Drága, mert issza
?ket ám az én szemem
olyan vágyó, olyan tiszta
mi bel?lük sugárzik át a huncutságon,
hogy órákig csak nézném,
ahogy nézel velük
- ki nincs velünk, az ellenünk! -
ölelkezzünk gyerünk, gyerünk
itt a felgyúlt platán alatt
felgy?lt a sok gondolat,
meg zsebre dugott érzést
bújtató kérdés,
hogy hogyan is állunk
mi most voltaképpen, nahát!
beszélget a vállunk,
amíg a buszra várunk,
mert a szánk a szóra ráunt
úgy maradtak csonkán,
ahogy megcsókoltál
a sárga rozsdás fényben
a Kolosy téren.

...

Ahová csak nézel körülötted
boldog emberek,
de ezen a napon boldogabb Töled
ma senki nem lehet!
Szemed ragyogása elárulja
titkos vágyaid,
váljanak ma valóra
a legféltettebb álmaid!
Egy kisangyal azt suttogta
én egy szerencsés ember vagyok,
mert egy ilyen csodálatos embernek mint Te vagy
Boldog születésnapot kívánhatok!

...

Volt egy nagy álmom és most már bánom
hogy annyi b?nt követtem el.
Nincs bennem kétség, jön a sötétség,
sóhajom a kaszás viszi el.
Nélküled élni, bármit megérni
tudom jól nem érdemes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Fáj minden kínom, ezt már nem bírom
búcsúzom hát Szerelem.
Jön a megváltás, nem marad hát más
a bú italát lenyelem.
Gyönyör? lényed, itt hagylak Téged
már semmi sem érdekes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Emlékszem én még, mily gyönyör?ség
hozzád bújni Kedvesem.
Fogni két kezed, nézni szép szemed
és csókolni Téged csendesen.
Hozzád hajolni, füledbe súgni
gyere Angyal kérlek szeress.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Most az én szívem, meghasad egészen
mert nem vigyáztam Rád.
Elhagytál engem, megérdemeltem
nem érhet Téged vád.
Nélküled most már, nincs többé nyár
örökre sötétség lesz.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Köszönök mindent, a Te szerelmed
mindennél többet ér.
Ez lett a vége, életem regénye
szomorú véget ér.
Szívem nem dobban, nem állok ajtódban
elszakadt a filmtekercs.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Elszáll a sóhaj, s utolsó óhaj
emlékezz rám Kedvesem.
Aztán majd egyszer, ha megöregszel
keresd meg a fekhelyem.
Hozz egy virágot, az elveszett álmot
s legyen enyém az a perc.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.
Sóhajom félek, nem talál Téged
tudom már nem szeretsz.
Ezért már látom, nincs mit csinálnom
boldogság ugye eltemetsz?
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szólt ez a vers.

...