Mintha, megbabonáztak volna,
Nem tudlak feledni Téged.
Összetört szívem nem tud nyugodni.
Még mindig, csak Te utánad vágyik.

Hiányod pótolnám, de képtelen vagyok,
Senki nincs, ki Téged pótolni tudna.
Rád gondolva libab?rös leszek,
Mert a hiányod, nagyon fáj Nekem.

Tudom, többé nem nézhetek kék csillogó szemedbe,
Nem ölelhetlek magamhoz, mint régen tettem,
Forró vérvörös ajkad már többé nem érezhetem,
Mert te úgy döntöttél, hogy elhagysz engem.

...

Sorry

Ma véget ért egy álom,
Már nem fogom kezed.
Szabad vagy, bármit megtehetsz.
Hát légy boldog, ami mellettem nem lehettél,
Talán majd egyszer találkozunk újra,
És tényleg a szemedben láthatom azt amit \\\' Boldogságnak \\\' hívnak.
Sajnálom, hogy így ért véget,
Nem én vagyok neked a minden.
Csak átutazó voltam, viharos szívedben,
És ezeket a hullámokat én nem csillapíthattam le.
Most már nem szólok bele miképp cselekedsz,
Csak remélem megtalálod azt kit igazán szerethetsz.
És sajnálom, hogy bennem ezt nem lelted meg....

...

Ma reggel ismét
Egymagam ébredek
Nagyon fáj még
Gyönyör? emléked

Ma reggel ismét
Láttam szép szemedet
De csak játszott velem
A fránya képzelet

Ma reggel ismét
Nagyra n?tt hiányod
Mégis csak te jelented
Az egész világot

Ma reggel ismét
Megbántam tettemet
Fekve az ágyon,
Kémlelve helyedet

Ma reggel ismét
Meg volt a könnycsepp
De ezzel tudom:
Semmi sem könnyebb

A ma reggelt ismét
Megírtam egy versben
Hogy a te egész napod
Legalább szebb legyen

Ma reggel ismét
Felkelek és indulok
Hordozom magammal
A b?nt és bánatot

De ma reggel ismét
Reménykedem kicsit
Hogy az én drágám még
Talán szeret picit...

...

Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek, megcsókollak, megölelek
Tengerkék szemedbe belenézek,
Amiben ott meglátom a lelked.
Lelked láttán, boldogság viharzik át testemen,
Zöld szemem mélyében, tengerkék szemed,
Vad vihart kavar fel.
Vad viharból tornádó támad fel,
Amit ketten Mi alkotunk meg.
Testünk, lelkünk eggyé válik,
Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le.
Lassan elcsendesednek vágyaink,
Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik!
Még egyszer belenézek tenger kék szemedbe,
Ami megcsillan az én zöld szememben.
Aztán testünk elválik egymástól,
De a lelkünk ott marad egymásnak!

...

Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék.
A léken át még ragyog a fény:
A szemed a lék, s arcod az Ég.

Nem ázom már, megszáradok,
De a víz az égb?l: a legjobb dolog
Ha nincs több es?: nincs több élet
Míg élek, ?rzöm majd emléked.

Nem hat meg a vers, elszáll mind
Kett?nk között rozoga a híd.
Rozoga, de le nem esik:
Tarja még a remény s hit.

De ha kell átúszom hozzád:
Újra és újra,
Hogy virágot ragasszak
Vastag ajtódra.

Minden virág mit ajtód hordoz,
Árulkodik, szívet foltoz.
Elárulja hogy szeretlek,
Arra kéri mindenedet:
Lágyítsd meg most a szívedet.

Es? után nagy a csend,
A suhogás is veled ment
Halkan súgom szép nevedet:
És azt az egy szót hogy "szeretlek".

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...