Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...

Sokszor járt kézenfogva
A vágy, és én,..mi ketten itt
Nem fejtheti meg senki
Úgysem a sziv ...titkait

Nap napot követ, percek telnek múlnak,
Emlék foszlányi peregnek a múltnak
Hiszen ha becsukom a szemem is jól látom
Pillantásod olyan akár egy álom.
Izgatóan csábos,csodálatos szépek
Amint szemedben megtörnek a fények.
Hogy mondjak el neked dolgokat mit nem rég
Úgy gondoltam talán el se mernék.
Szeretem a hajad ahogy a szemedbe lóg bele
Izgatóan bársonyos csillogó kelleme
Mosolyod mikor rám veted te drága
Átrepít engem egy másik világba
Gyengéd érintésed a kezemhez nyúlván
Lágy dallamot penget szívemnek húrján
Ujjaim pediglen fürtjeit hajadnak
Simogatják ahogy közötte szaladnak
De semmi sem hasonlit arra az érzésre
Mikor mi ketten járunk kéz a kézben
Olyankor az id? mintha megállt volna
És a pillanat csak kett?nkhöz szólna
Ez l?n az érzés ami nem válogat
Felülkerekedik, nem szab határokat
A szív érdeket nézi nem figyele másra
Tán csak arra hogy azt soha meg ne bántsa
Nap napot követ percek telnek múlnak
Let?nt órai ezek csak a múltnak
Egy pillanat mégis a jöv?be réved
Számlálom a perceket míg nem látlak téged

...

Mikor a két szép szemedbe nézek,
Olyankor én semmit?l sem félek.
Igéz? tekintetednek a Földön párja nincs,
Vigyázok ragyogására, hisz ez drága kincs!

Er?t merítek bel?le nap mint nap,
S tudom ett?l jobb lesz minden nap.
Sosem fogom teljesen megunni ezt a látványt,
Mindig megcsodálom, mint egy szivárványt.

Lelkemnek ez ad teljes megnyugvást,
S szívemet melengeti ezen sugárzás.
Engedd hogy bel?led feltölt?djek,
Csupán csak azért, mert nagyon Szeretlek!

...

Szemedbe nézek,
s fejembe lát a fájdalom,
Hogy szeress, hogy csókolj,
tudom el nem várhatom.

De megismerni úgy kívánom
édes íz? lelkedet,
ha t?lem ezt is elveszed,
az ?rület lángja eltemet.

Bámullak, de pillantásod t?lem,
Rabló begyár! elmarod,
de rád nézni újra,
gyáva eb vagyok, hisz tudod.

S ha fülembe nyargal csikóstul
édes cseng? dallamod,
rút, megtiport arcomon,
egy másik világ felragyog.

Csóválja tépett farkát
az ütlegelt kiskutya,
kihez megbocsátván b?neit,
nyájasan szólt az ura.

úgy várom én is
a gyengéd, barát szavakat,
s ha megbocsátasz, én fogadom,
mint t?zt?l izzó csókodat.

De máshoz szól az ének,
s én a békés b?ntelen,
megbocsátást nem találva
heverek bús szívemen.

...

Kandallód imbolygó fényénél, intim félhomály,
Kezed kezemben, reszket?n táncra jár.
A lágy tavaszi est csendben surran be ablakodon,
Hárman voltunk akkor, Te, én, és az alkalom.

Szemedben huncut mosoly, szádon a szó: Szeretlek!
Több sem kellet remeg?, szerelmes szívemnek.
Kezem simítva kereste tested bársonyát,
Vágytól ég? ajkad számmal frigyre járt.

És akkor ott, mint láva mely izzó mélyb?l tör fel,
Szerelmünk is így robbant bel?lünk az égig fel.
És repültünk, szálltunk, égtünk, és kívántunk,
Míg meghitten karomban beteljesült vágyunk.

Csókomra csók a válasz, nem egy, talán száz is,
Vágytól tikkadó ajkamnak így adtál oázist.
Testünk egybeforrott, szikrázott az éjben,
Míg meg nem pihentünk kisszobád csendjében.

És reggel együtt keltünk, szívünkben a lánggal,
Te csókkal ébresztettél, én pedig a vággyal.
Azóta is várom percét, mikor viszont látlak,
A valóra vált álom, csak téged kívánlak.

...

El kellett volna mondanom drága jó barátom,
akkor nem tettem meg azóta is bánom.
A gyermekkor sok barátokat ajándékozott
velük téged is közéjük juttatott.
Soha nem láttalak de nagyon kedveltelek
a sok éves levelezés megszerettetett.
Valami furcsa dolog történt velem
megtalálta ártatlan szivem a szerelem.
El kellett volna mondanom drága jó barátom,
nem volt hozzá merszem azóta belátom.
Múltak a hónapok,teltek az évek
tudtam a leveleid nem hiába késnek.
Nem mertem elmondani hogy mennyire szerettelek
nyugtalan álmaimban is csak téged kerestelek.
Te voltál nekem a legfényesebb csillag az égen
te voltál nekem a legillatosabb virág a réten.
De szomorú szivemet birtokolta a bánat
oda adtad a szerelmes szived másnak.
Nem hazudtál csak szó nélkül elmentél
mint egy rossz álmot gyorsan elfeledtél.
Most elmondom neked drága volt barátom,
akkor nem tettem meg most már nem is bánom.
Soha nem gondoltam hogy újra megtalállak
hogy az életben még egyszer viszont látlak.
Most itt állsz elöttem a szemedbe nézek
nem reszket a hangom és nem is félek.
Végre elmondhatom bátran hogy mennyire szeretlek
enyém vagy örökké én el nem engedlek.

...