Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
Kígyó szemmel figyel
Figyel az élet…

Sandán, és összehúzott, kígyó szemmel figyel… figyel az élet,
Nézéséből látom, hogy hideg és akarata, hogy megtapos!
Téved, ha azt hiszi, hogy akkor én csak megyek, ha kéret
Küzdök azért is, mindennap… és nap, mint nap! És letapos?

(Kínai: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa -x = végtelen)
Kígyószem,
mély, zöldes árnyú...
Látod? Már vonzódsz hozzá...
Titkos, lázas világú,
Veszélyes álmú...
*
(sedoka)
Rémisztő szempár
Figyel! Kerüld nézését!
Lebénít, zsákmány leszel.

Fagyos tekintet
Megbénít. Ne nézz reá!
Könnyű prédájává válsz.
**

Az élet, tán’ vészesen dühöngő görgeteg,
De téved, ha azt hiszi, én majd hagyom magam!
Ha jól belegondolok, egy rút szörnyeteg!
Majd naponta küzdök, ez az útvonalam!

Csábító,
fürge mozgású...
Látod? Már érzed mérgét....
Erős és ezervágyú,
Pikkelyes hátú...
*
Sebes, tekergő
Ám nem legyőzhetetlen.
Szállj szembe vele, harcolj!

Nem hagyjad magad,
Harcoljál, küzdj meg vele!
Lehet gyors és csapkodó.
**

Ha kell, majd nyögve nyelem az életem porát,
És ezzel csinálok magamnak életcsodát!

(Kínai: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa -x = végtelen)
Ő
Gyors, vad, életre törő,
Lásd - Te vagy!
az Életmentő...
*
Ám ha megsebez,
Keserű mérgét szívd ki!
Így ellenállóbb leszel.

Harapásának
Ellenszere, mérge lesz.
Harcaidban erősít...

Vecsés, 2015. febr. 11. – Mórahalom, 2018. aug. 7. – Szabadka, 2018. aug. 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla, alá a sedoka -kat Jurisin Szőke Margit.
...
Eddig ennyien olvasták: 39
Kustra Ferenc József
Keresem a felhőket…
Felnézek, szememmel kutatom az eltekergőket,
Nem találok sehol sem, eső vagy bárányfelhőket.

Nézem és látom, felhők nem vándorolnak az égen,
De ha majd erre jönnek, úszva siklanak a kéken.
Lassan úsznak a nagy simaságba, bele sötétbe…
Szemmel láthatóan lelépnek a rohanó éjbe.

Vannak súlyosak és olyan... Juj, nagyon sötétek,
Fél is állat és ember… ezek ilyen lelkűek.
Vannak nagyok, és mint egy gólya, méltósággal úsznak,
Meg a közepesek, mik nem rejtve, csak lassan kúsznak.

Hohó, a kis bárányfelhők, olyan aranyosak
És a naplementében meg bearanyozottak.
Szinte hallom, hogy mendegélnek, egymásnak bégetnek,
Kedves szavaik jól esnek a bámuló léleknek.

A zivatarfelhők, amikor kéretlenül ránk törnek,
Akkor bizony jobb, ha a mezőn dolgozók rákészülnek.
Aztán amikor megnyílnak az ég csatornái,
Vizes lesz ember, állat, a rét és liget fái.
Közben lehet, hogy villámlik is fényeset, nagyokat,
Utána dörren, ezzel minden élőlényt riogat.

Télen a hófelhők vastagok és szürkék,
Mindent beborítanak, itt nincs semmi kék.
Ebből aztán lehet rettenetes nagy hóesés
Meg, ha van szélvihar, akkor hófúvásos esés.

Vannak helyes aranyos kis felhők, amik napozáskor
Eltakarják a nap, éltető sugarát, haladáskor…

Sivatagi vándor pihegve küzd a tűző napon,
Neki már a forró homoktól hólyagok a talpon.
Ez az elviselhetetlen hőség visszahatása
És bizony legalább egy pirinyó felhő hiánya.

Az őszi felhők, azok fölöttébb érdekesek,
Mert ezek alacsonyan laknak, csak szemerkélnek.
Itt ne várjunk nagy és koppanós esőcseppeket,
Még elmehetünk gyümölcsöt szedni, de nedveset.

Felhők vannak és lesznek,
Felhők jönnek és mennek…
Lesz még derű, borultság,
Létezik itt kiváltság?

Mikor múlik a délután, közeledik az est
Akkor nézzük vöröses naplementét, fellegest,
Bizony hamarabb eljön az alvás ideje,
Mert előbb borít be az éjszaka sötétje.

A felhők miért olyanok, mint a vízhordó lányok?
Vajon sikeresek-e a modern esőcsinálók?
Vízgőz, tengerpára, árok tócsa mind-mind felhő lesz
És jó esőben sétálni, hátad kissé vizes lesz.

A rózsaszín felhők, az esti fényben
Csodásak... sötétedő mindenségben.
Ha közben jönnek mégis csak a bárányfelhők
Az már nem olyan rossz... nézem, a kis csellengők…

Láttam én már, amikor az esőfelhők a földig értek,
Olyanok voltak, mint a stikában életre kelt lidércek.
Voltam már úgy, hogy nem is vártam, de csak leszakadt az ég,
Majd ahogy jött elment, szél elült és lett végtelen kékség.

Amikor meg az esőfelhőből lecsap a villám,
Az nem olyan, mint patronos pisztoly hangja, mi méltán
Kelt félelmet emberben és állatban,
Meg nagy riadalmat, lakott ólakban.

De volt olyan is, hogy egy télen, egy zúzmarás reggelen
A hóförgeteg lecsapott, felhők rohantak esztelen…
Aztán meg a sűrű fekete felhő szoknyát vett már délután,
Tudta a vihar majd házibulit rendez, keményet, nem sután.

A kemény felhőkben van eső és kitartás bőven,
A végtelen kőszívűségük kinyilvánul bőszen.
Az ily' felhőkben, mint olasz vándor zsoldosé a mentalitás,
Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos és nincs szeretetosztás.

Sötét felhőkön ülnek talán a lelketlen gengszterek,
Míg a földön bőrig áznak a kint lévő jó emberek?
Mikor az égbolt riadó kolompja a semmiben megkondul,
Ijedtem keresem szememmel, a sok felhő merre tornyosul…

Eső után, igazán maga a szépség
Ha kilátszik, felhőből szivárvány ívség…
Majd ég kiderül, a vihar után, mintha nem lett volna soha,
Láthatod a szivárványt, csoda, a víz és napfény nászmámora.
Van, vízszintes szivárvány, ami akkor alakulhat,
De akár holdfénynél éjszaka is kialakulhat,
Ha magas szintű, jégkristályos felhőkön törik meg a fény.
Ez a jelenség az, amihez nem kell feltétlen a napfény.

Vannak már UFO felhők, amik a természet csodái,
Ezek olyanok, mint csészealj, felhősödéskor látni.

Vannak még a Mammatus felhők, tán a világvégét hordozzák?
Felhődudorok, a zivatarfelhő aljához ragasztották.

Gyöngyház fényű felhők, este-éjjel látni, kell hideg légköre.
Leginkább Északi és a Déli-sark környékén jönnek létre.

„Undulatus asperatus” ígérem, utolsó felhőm nékem,
Globális felmelegedés hatása, új felhőtípus lészen
Ami mint mérgesen hullámzó tenger költözött az égboltra.
Látszik, hullámot vet, vihart arat, az egész égboltozatra.
Érdekessége, hogy ijesztően néz ki, embert ijesztgetik…
De nem kíséri vihar: egyszerűen, békésen csak szétoszlik.

Megúszni szárazon egy vizes-jeges égi háborút,
Olyan élmény, mint napsütésben füvészkerti vándorút.
Bajtalanul átélni egy zuhét és villámlást,
Nagy öröm… meg felhők alatti kényszer-sátrazást.

Látom, ott fenn még kis fátyolfelhősödés készül,
Elveszi a napsugárzást, ettől kielégül.
Én meg picit kevésbé izzadok,
De már újabb sorokat nem írok…

Először apró gondfelhők jelentek meg a homlokomon,
Utána meg várakozásban, befelhősödött az arcom.
Vártam egy kicsit, de fátyolok elmaradtak… mi a kórság!
Akkor még ezt leírom nektek; ez a felhőtlen boldogság!

Vecsés, 2014. július 7. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 59
Veszélyes vihar
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a -napi- háborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Ma már nem látszik, milyen volt a múlt, milyen volt a színe, de milyen lesz a jövő színe?
Bár emlékszem, hogy jégeső felhők is jöttek, a lelkemben meg bánat-tűskék nőttek…
A fekete kosok kihirdették háborút, így a harckocsi lánctalpaké lett az út…

A középkorban ilyenkor csak húzták, húzták a harangot, az meg bánattal csak kongott!
Eddig harangkongás hozta fonott kalács illatát, vagy a lepukkad kocsmák szagát…
Ez a kettő mindig megfért egymás mellett, vas lövedék nem repült a fejek felett!

Régen nem volt, mi ekkora kárt okozzon, nem volt, mi ekkora zűrt okozzon.
Akkoriban a kardot disznó vérébe mártották, tudtam, hogy férfiakat behívták.
Most meg a szélben, ágyúszó sunnyog be az ablakon, csukott szemmel ijedek, vakon…

Most már itt a jövő? Kazettás bombák, mint holló csapat repül, nekünk ez kellő?
Civileknek meg nyolcvan év múlva ott lesznek unokái és tán’ mint halál szolgái?
Látszik, hogy az ördög leugrott a falról, már nem bírt tapadni a kosztól…

Régen nem modern emberek uralták a világot, még nem találták föl a válságot.
Mondás: „a görögtől félek, ha ajándékot hoz is”! Most igy tört ki a háború, csakis…
Na ugye? Ezt is már ismerték az ókorban, de most már nem legyőzhető az újkorban.

Manapság a szél ágyúhanggal keveri lőporszagát, már nem... fonott kalács illatát.
Nem messze a földön megjelent a halál szaga… kik meghalnak, ez halál oldódása?
Vannak kik véget is vetettek a biztonságos létnek, a békességes múltidőnek.
Van a híradókban, írja az újság, nagy-vezetőknek hír, az újabb tankos hír újság!
Most aztán az elrejtekezett gonoszok intézkednek, csak tűzparancsért intézkednek.
*

(Senrjon trió)
Népek elnyomorodnak,
Országok meg mennek nyomorba!
Halál-aratás…

Szörnytalp termést kitapos…
Ördög erre vált végtelenül!
Halál aratás…

Ez a vihar már kibujt,
A fekete juh akoljából!
Halál aratás…
*

(3 soros-zárttükrös)
Katonát bevitték erőszakkal a frontra, senki nem tudja, senki sem tudja merre van,
Persze a nagy titkolózásban a családnak több is van, de nem tudja, hogy halottja van…
Katonát bevitték erőszakkal a frontra, senki nem tudja, senki sem tudja merre van.
*

(senrjon)
Gonosz lyuk… bentről szél fúj,
Lelkes gonosz; a háborúért.
Halált learat.
*

(leoninus)
Béke földje nincs, lebombázták… halál földje van, azt bombázták.
Férfiakat frontra vitték… családokat semmivé, bombával verték.
Van gyerek ki nem is ismeri apját…és a közben lelőt anyját
*

(Bokorrímes)
Európa már nem a béke és a biztonság földje,
Meglehet, hogy igy is marad távoli közeljövőbe.
Háború, amit embereknek hoz, nem nyugalom,
Nem öröm, mert az ördög nem maga a nyugalom!
Mit emberek éreznek, az félelem, pokol közepéből,
Bizony mára ez lett már a béke és biztonság földjéből.
*

(3 soros-zárttükrös)
Mindannyian örültünk, hogy nyolcvan éve itt nem volt háború!
Itt nem ugrált nekünk megvadult, kemény-farkú vörös kenguru…
Mindannyian örültünk, hogy nyolcvan éve itt nem volt háború!
*

(Bokorrímes)
Szóval, gonosz lelkek segítségével tőr előre ez a valódi háborús vihar,
Nekik a jólétük abban áll, hogy dollármilliókat keressenek, ha már van vihar!
Ha majd a többség népek igazik, békét akarnak,
Akkor majd igazság-lovai közé kell… csapjanak!

Vecsés, 2023. július 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség jelen történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. [Artakos – (július 18. 2023.) azonos c. verse ihletésével átiratként!] Egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is…
...
Eddig ennyien olvasták: 29
Zajos erdőben, csend az uralkodó
Tavaszvárással, télbúcsúztató…

(3 soros-zárttükrös)
A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk,
Ha csendben is, fogjuk kezünket, lélek-egyesülünk...
A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk.

(Senrjú duó)
Nézzük zöld erdőt,
Meglátjuk őzcsapatot.
Egymásnak vagyunk.

Március idusa már jő,
Micsoda langy’ a szép-idő…
Március idusa már jő.

Azért a kezed melege fölöttébb jólesik,
Csendben ücsörgünk, csukott szemmel, jó, hogy nem esik.
Lelkünket érzem, uralja végtelen szeretet,
És ez biz' régi már, jó érzés, nem hevenyészett!

(Bokorrímes)
Nagyon jó, hogy nem kell lelkünkbe semmit jól beszuszakolni,
Népies, egyszerű tevékenységgel, hosszan szuszmákolni…
Utálat hiányában nem kell nekünk rögvest szunyátolni.

(3 soros-zárttükrös)
Nem volt semmilyen havas telünk,
Már van tavasz, amit megleltünk…
Nem volt semmilyen havas telünk.

Ez nekünk egy nyugodt és igen boldog délután,
Egyetértve, együtt élvezzük a csend hallatán.

(Septolet)
Veled lenni,
Csendben ücsörögni,
Zöldet nézni,
Nem szunyátolni!

Megjött a tavasz,
Télnek utószakasz;
Szevasz!

Vecsés, 2020. március 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
„Szuszakolni = belegyömöszölni – Szuszmákolni = lazsálni, bíbelődni – Szunyátolni = elbóbiskolni”
...
Eddig ennyien olvasták: 27
Időnek a pillanata
Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni…
Jó lenne, az idő pillanatába belelépni,
*
Most- időszemcse-
Tócsába folyik lassan.
Belelépek, megállok.

Pillanat félszeg.
Fény-másodperc lepereg,
Mint eső bőrömhöz ér.
*

(bokorrímes)
Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk?
Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk?
Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk?
*
Jövőm látom itt.
Megtörve csepp egészén.
Lassan darabokra hull.

Létcsepp ujjamon.
Jövőbe nézek éppen.
Megtört egész - darabos.
*

Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött…
Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött.
*
Gyorsan múlik már...
Idő időtlen vággyal.
Visszanézek rá: emlék.

Emlékem múló.
Nem lassít az idő sem.
Sok mindenre vágyik még.
*

Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman…
Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan…
*
Kicsit hangos csend.
Szinte robog a holnap,
Tegnappal összefolyva.

Tegnap folydogál.
Hangokká törik a csend,
Holnappal tapad össze.
*
Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét…
Fényben szuggeráló szemmel, biráid lesik fényidőd üstökét!
Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet
És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet!
*
Fény
Itt-ott
Csillan csak.
Óhaj marad...
Tőlem elfedik.

Tőlem elfedik.
Óhaj marad...
Csillan csak
Itt-ott
Fény.

Már
Nincsen
Időfény.
Fényt nyel sötét.
Vádak... rossz birák.

Vádak...rossz birák.
Fényt nyel sötét.
Időfény
Nincsen
Már.
*

Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt
Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt
És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt.
*
Egyszer csak elfogy.
Az én Időm is véges,
De addig lépek párat.

Elfogy. - Pár lépés.
Időm nem végtelen már.
De addig még szeretek.
*

Az időtényezőbe belefordult a világ,
És akik ezt tagadják, azok a haramiák.
A csend folyvást lefagyik,
Az idő meg csak múlik.
Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet,
Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset…
*
Pang
A csend.
Haladnék
Az idővel...
Most kell még élnem!

Most kell még élnem!
Az idővel
Haladnék...
A csend
Pang.
*

Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága?
A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága?
Az időtényező befolyásolja a gondolkozást,
Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást.
*
Múlt...
Emlék...
Jövőt...várd!
Jelent, most éld!
Gondold át... tégy így!

Gondold át... tégy így!
Jelent, most éld!
Jövőt...várd!
Emlék...
Múlt...
*

Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta,
Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta.
Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall!
Az életzenét is ő játssza, minket így ural!
Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik,
Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik…
*
Csak
Halad
Az idő...
Még remélek...
Sok boldog évet.

Sok boldog évet
Még remélek...
Az idő
Halad
Csak...
*

Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap,
Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap.
Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk,
Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk!

Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája.
...
Eddig ennyien olvasták: 34
Írok a balkonon…
Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon,
Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…

A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
Szúrok, döfők, sajnálkozok a leírt szavakkal,
Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
Papíron hagyjuk a nyomunkat,
Örökül hagyjuk a szavunkat…

Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?

Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
Megjön és robog tovább, mint tehervonat.

Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.

Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!

Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.

Néha, végig húzód ujjadat a papíron végtelenül,
Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…

Szúrok, döfők, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!

Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 45

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó