Mónika, a vágy az, mi nem hagyja élni lelkemet, a fájdalom mi átjárja szívemet, mond, miért engedtél el engemet. Életünk oly rövid, mint hópihe az arcodon, Szerelmünk talán nem is létezett, csupán egy álom volt az ajkadon.

De nem álom volt az, hisz pillantásod máig csupa fájdalom, mert tudom, nem lehetsz enyém, -e kettétört világon. Mint harmatos pókháló, oly gyönge voltam, mint lepke szárnya oly védtelen, kérlek, adj esélyt még énnekem.

Kérlek, engedd, hogy Szeresselek, engedd közel a szívemet, de kérlek, soha de soha ne veszítsd el a lelkemet. Vigyázol rám, ez mi csavarja megsebzett szívemet, s nem a Szerelem az, mi átjárja szívedet.

A Bika, mi szenvedéllyel szeretni tudna szüntelen, most sebzett vadként verg?dik lelkeden. Skorpió, mi okozta fájdalmasan gyötr? tusáját, ám ahhoz gyenge volt, hogy végignézze halálát.

Gyenge volt, pedig er?s az Áros hatalma, a méhecskét mely vágyott reá, könnyedén eltaposta. Szerencsés az, ki szívb?l, ?szintén tud szeretni, de nagyobb hatalom ez annak, kiért tudnak így érezni.

De tudd, fájdalmas titkod, ha engeded sajátommá fogadom, s meg?rzöm azt örökre, mert

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szell? is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, sz?k
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legels?t, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én ?t szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
?rl?dtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment t?lünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesít?, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem bel?led a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
el?ttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom el?tt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el t?lem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkett?nket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kett?sen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egyt?l kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...

...

Rámcseppen az es?, mintha a Te csókjaidat érezném magamon!
Mindent megadnék, egyetlen csókodért, de ha mással látnálak a szívem szakadna belé mert szeretlek én ...

Szemed mint a háborgó tenger, benne mégis nyugalom, s szerelem.
Úszik egy kicsiny rózsa rajta, melyet megvéd az ? kicsiny véd? angyala.

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felh?s az ég . Csak Veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod!

Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magmara zárom. Bujtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom.

Két csillag ragyog az égen, Egyek ?k már nagyon régen. Szeretlek suttogják váltig. Egyik te vagy, én a másik.

...

Az életben csupán,
Csak boldog akarok lenni!
Sohasem sírni,
Mindig csak nevetni!
Örülök,hogy rád találtam,
Nem is adlak könnyen másnak!
Nekem te az életemet jelented,
Harcolok érted a jöv?ben,és a jelenben!
Nem tudom van-e nagyobb szerelem,
Mint ahogy én szeretlek téged!
De én érzem azt,
Hogy az életemet adnám érted!

...

Érzésem olyan mint a Dejavu
Az élet nekem oly gyönyör?
A szerelem teszi olyanná
Életét mintha nekem adná
Elrakom én a szívem közepében
Hogy ott örökké bennem éljen
Egy részemmé vált már a része
Ne szeressem, ezt t?lem ne is kérje
Kés? lenne, teljesen odavagyok érte
? az ki a n?k féltett kincse
Bárki érte ha kéne utána menne
Csak hogy tudja: ? igazán szerette
Reá gondol csakis az elmém
Átölelni minden percben, de szeretném
Várok örökké rá ha kell
?t soha nem feledem el

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

Az emléke marad bennem
? az kit örökké kell szeretnem
Tolakodó én sohasem leszek
Mert egy fiút ?szintén szeretek
Nem is visszakozom ezért
Megküzdök én a szerelméért
Mindez full megéri nekem
Egy percig is de velem legyen
Minden vágyam nekem ez lenne
Ha ?szinte szerelemb?l szeretne
De biztosan tudom hogy szeret
Hogy engem soha el nem feled
Így boldog nekem az életem
Az egészet csak vele élhetem
Erre a mindenhatót megkérhetem
Hogy igaz szerelmem megvédhessem

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

...

Vagyok, itthon vagyok kedvesem hozott!
Istenem megtörtént, végre amit vártam!
Átéltem újra, ez volt minden vágyam!
Csodaszép, ragyog mint mindig, elolvadok!

Korlátok között még, de szeretem!
? az életem, mit tegyek ez szerelem!
A földön járva, követem az utat ne legyek árva!
Tudom ,mindent tudok de remélem nem sok van hátra!

Éreztem, amit mindig is tudtam ? nem a múltam!
A régi id?k elmúltak egy vonalat húztam!
Illata, ölelése, szárnyakat adott, nem tagadom!
Félszeg érintés, félszeg ölelés még még akarom!

Nem akarom gyorsan, hagyom hagy múljon a múltam!
Várok és adok ez id? alatt, kényeztetem az ég alatt!
Ölelem, érintem, fogom a kezét Istenem ez így maradhat?
Végre érzem, amit mindig is tudtam, ? nem a múltam!

...