Az éj s?r? sötét leple, borult a lelkemre.
Nehéz súlyként dobog a szívem,
nem kapok leveg?t, nehezen lélegzem....
Talán abba kéne hagynom,
és mindent befejeznem.

De vannak pillanatok,
mikor rózsaszín fényt áraszt minden,
az életer? amit érzek, euforikus,
és csoda széppé tesz mindent,
miközben semmi, de, semmi rossz nincsen.

Ez a fény nem az enyém,
csak vágyom rád, és magamat emésztem.
Miközben Te, oly messze vagy,
és rólam, a fejedben semmi, emléked nincsen.

Mióta nem láttalak úgy érzem,
veszett kutyák marcangolják a lelkem.
Elszáll az er?m, meg áll a szívem.
Kérlek hajolj fölém, csókolj meg,
csöpögtess egy kis vért az ereimbe,
hogy újra érezzek, és beinduljon az élet a testembe.

Egyszer láttalak sírni,
éreztem a fájdalmad, és a bánatod.
Magamhoz akartalak ölelni,
hogy érezd a szerelmemet, oltalmaz karom,
és elmondani örökké veled leszek, ha akarod...

...

Ó, szép vagy kedvesem, édes szerelmem, ó csilagok neki ragyoktok...

...

Édes csillag ki az égen oly fényesen ragyogsz hozzád szólok mond,hol találom a szerelmemet az égi csillag úgy felel fényét rád szórja s mutatja merre menjek a szívedet hol lelem meg azt az érzést mely a szívem járja át az adom neked bizonyságul mit érzek mert az a világ leggazdagabb emberrévé tesz minket mert ki nem szeret az szegény és elveszett! Mi egymásra találtunk és így a boldogság hajnala köszönt ránk mi vagyunk az a két ember ki a világgal is harcol ha kell a szívünk egybeforr és így lám a világ is ránk mosolyog!

...

Drága, szép szerelmem, szívemnek virága, még többet írnék, ha szívem nem fájna, de mivel szívemnek parancsolni nem tudok, rajtad kivül szeretni mást nem fogok!

...

Érzésem olyan mint a Dejavu
Az élet nekem oly gyönyör?
A szerelem teszi olyanná
Életét mintha nekem adná
Elrakom én a szívem közepében
Hogy ott örökké bennem éljen
Egy részemmé vált már a része
Ne szeressem, ezt t?lem ne is kérje
Kés? lenne, teljesen odavagyok érte
? az ki a n?k féltett kincse
Bárki érte ha kéne utána menne
Csak hogy tudja: ? igazán szerette
Reá gondol csakis az elmém
Átölelni minden percben, de szeretném
Várok örökké rá ha kell
?t soha nem feledem el

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

Az emléke marad bennem
? az kit örökké kell szeretnem
Tolakodó én sohasem leszek
Mert egy fiút ?szintén szeretek
Nem is visszakozom ezért
Megküzdök én a szerelméért
Mindez full megéri nekem
Egy percig is de velem legyen
Minden vágyam nekem ez lenne
Ha ?szinte szerelemb?l szeretne
De biztosan tudom hogy szeret
Hogy engem soha el nem feled
Így boldog nekem az életem
Az egészet csak vele élhetem
Erre a mindenhatót megkérhetem
Hogy igaz szerelmem megvédhessem

Refrén:
Boldog az életem hogy megtaláltalak
Évek óta csakis téged vártalak,
A szerelemt?l a föld felett szárnyaltam
De rá kellett jönnöm, mindezt csak álmodtam

...

Egyikünk se sejti, meddig árassza ránk sokiz? illatát az
élet
és milyen hosszú az út, amit magunknak kell kitapossunk.
Kérlek,
gondolj arra, nem tudhatod meddig ölelhetsz, szerethetsz lustán vagy minden ?r?lt
hévvel.
Gondold meg hát, mi számít, mi emel fel, mi csillan fel melletted olyan édes
fénnyel?
Mi az, ami észveszejt?en káprázatos és nemcsak múló
szeszély?
Ami vállal ezer megprobáltatást és milló veszélyt
érted!
Én tudom jól mi az, kusza hálójából, keresem de nem találom a kiutam és most is,
érzem!
Tudom hogy mi az...? Az irántad érzett szerelmem, a kavicsdobáló kisgyermek, ki megtöri a tó sima tükrét.
Belém véste, mint egy fába minden álmodat, olykor áldásával simogat, de néha fájóan belém vájja tövisét...

...