Ifjú, besorozott magyar baka,
Három napja volt a frontvonalba.
Neki még ekkor otthon járt az esze
Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke.

A katona, rettegésben csak folyvást sikított,
Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott…
Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel.
Harci repülők bombázták őket, repesszel.

Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról,
De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról.
Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta,
És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja.

Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről,
Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről.
Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez,
Aminek meg nem volt köze a normális észhez.

Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott,
Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott.
Már messze volt a család, a születendő gyerek,
Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek.

A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében,
Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében.
Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma,
Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza.

Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös)
Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
*

(Bokorrímes csokor)
Bizony benned mind ezeket föltalálom,
Mindaz mindenestől az én ideálom,
Örök hűség és a mélységes szeretet.

Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
Kivel az életet, nagy szeretetben járom.

Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
Vagytok nekem… az örök boldogságom.

Amikor meg rám nevet a két kis angyal
Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…

Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.

...

Vázlatosan a láthatóról…

(bokorrímes)
Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld…
Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld.
Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen
Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen.
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli…
Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli…
*

(HIAQ)
Szépre-jóra vágyni?
Enélkül éltet leélni…
Szépre-jóra vágyni?
*

(bokorrímes)
Az emberi szeretet, már elzarándokolt
És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót!
Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba?
Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba?
*

(HIQ)
Ó, lélek!
Talán elveszek?
Jaj, félek…
*

(bokorrímes)
Élet is elment,
Semmi jó nem lett.
Szeretetem kinek?
Nem kell már senkinek…
*

(anaforás, bokorrímes)
Sivár pusztaságom, sírva körbejárom,
Sivár pusztaságon, nekem… igajármom.
Sivár pusztaságom, bánat generátorom,
Sivár pusztaságom, sírva akad torkomon.
*
(anaforás, négyszeres belső rímes, bokorrímes)
Szép életem mára már, mint halál kultúrája…
Szép életem mára már halál hívó dudája…
Szép életem mára már, mint halál kultúrája.

Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia

Sokan úgy élnek, hogy fogalmuk sincs, nem is tudják mi a szeretet,
Elfogadás, odafigyelés és miért alapvető értékek.
Hiába vannak értékek, ha heves gyűlölet lerombol mindent
És
Gyűlölet, ha kitör az emberből, ezzel együtt már nőnek vétkek.

Az élő gyűlölet, taroló, ily' lélekkel, csak rombolni lehet!

Vecsés, 2019. december 24. – Kustra Ferenc József

...

Múltba visszanézőke… sokatmondó oximoronokban

(oximoronos leoninus)
Szembenézek az elmúlt évekkel, az elszalasztott lehetőségekkel…
Végig gondolom, mi mindent mulasztottam, az nem egyezett… mit akartam.
*
Az emlékek is sorban fakulnak, akarom vagy kicsit sem, életben igy tromfolnak.
Gondolom, mily’ elő emlékek maradnának… segítenének lelkem bánatának.
*
Emlékeimből jó, hogy vannak maradandók s ezek mily’ rondán lélekaggasztók,
Szembenézek múltbéli történésekkel s újból harcolok az idegességgel.
**
(Oximoronos senrjú)
Mint börtön éjjel…
Csendes, sötét, szép erdő.
Bagolyhuhogás.
*
Halottak napja,
Elmélyült csend ideje.
Harang boldog! Kong…
*
Bársonyos-hangú
Esővel támad, vihar!
Derűs jégeső!
**
(Bokorrímes)
Ő pár hónapja lett politikus, folyvást -hangoztatja: kormány majd bukik miatta…
Dicsekedve törtetett, mondta, nem veszi föl az EU képviselőséget… agyba…
Ötven évig voltam én bűnügyi nyomozótiszt… kialakult a szakvéleményem:
Ő akar miniszterelnök lenni... mása most fasiszta vezetőnek! Rettegésem!
(Közben képviselő lett, beszédjeiben-mesénkként támogatja... mind népességet,
De „nagy” elődje mozdulatai, mimikája, szóbeszédje: mutat ürességet!)
*
A Lordok háza úgy fog dönteni, hogy a nyolcvanöt éves korhatárt lejjebb viszik,
Ami ezentúl nyolcvan év lesz, hogy ez jó lesz-e, tudni… buta szavazók elhiszik?
*
Tegnapi diplomata ötlet, háborúban kezdjék tizenötnapos tűzszünetet!
Ez se különb elnöknél egy gané… hogy közben föl tudják fegyverezni hadsereget!
**
Kevés az olyan valós hatalombitorló diktátor,
Aki azt szeretetteli uralkodásra használó.
*
Szondi vásárláskor egy százdukátos aranytallérral fizetett,
Mire az eladó megkérdezte ezt tőle: "Jó uram, apród nincs?"
*
Ha egy nő meg akar tanulni vezetni, ne állj az útjába.
Ha mégis odaállsz és elüt, akkor Te leszel a hibása...

Vecsés, 2024. szeptember 27. -Kustra Ferenc József- íródott oximoronokban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

...

Hétköznapi pszichológia… lét variációkkal.

Az életszakadékom szélén rostokolok,
Remélem nem szédelgek, csak életre várok…
Az életszakadékom szélén rostokolok,

Jól láttam az aludni menő napot,
Lelkemnek kérek egy kis életsarkot…
Jól láttam az aludni menő napot.

A szakadékból érzem, hogy följött a taktus,
Érzem, hogy olyan az egész, mint a jó pulzus…
A szakadékból érzem, hogy följött a taktus.

Öreg életem, mint látszik, már a szakadék szélén,
Bízok, hogy nem esek le, mert még fájna még a végén…
Öreg életem, mint látszik, már a szakadék szélén.

Boldogságom nem volt, sikerem sem, életem meg ellenem…
Egy védett csak, az őrangyalom! Köszi’ neki, ő volt velem…
Boldogságom nem volt, sikerem sem, életem meg ellenem.

A taktusról mondják, rendbe rakja életet, de ki tud erről eleget?
A taktus a remegő, szédülő lelkemet fegyelmezi, biz’ eleget.
Javasolták, hogy nem éljek bajban, de éljek boldogságos szeretetben.
Igen, ebben nagy igazság is van, de erre az itiner vajon hol van?

Az engemet körülvevő világ, nagyméretű fridzsider,
A sok-sok hideg ömlik rám, jótanács már biz' nem siheder…
Ilyen öregen vajon már mit kezdek bármily' bölcs tanáccsal
Talán még kiélvezem az öregségemet a taktussal…

Pillantás,
Lélek sikítás!
Jó taktus.

Napfény, már
Alvó sorban van…
Jó taktus.

Rám, est dőlt,
Jó tanácsot kösz…
Új taktust?

Vecsés. 2024. november 11. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként a létproblémákról.

...