Te vagy nekem a fény, te vagy nekem az élet.
Te vagy nekem a rejtély, a sötétség.
Te vagy a megnyugvás, a tiszta gondolat, ?szinte szeretet, béke, s harc.
A harcban gy?zni kell, s te vagy nekem a segítség.
Nélküled elbuknék elvesznék...egyedül maradnék.
Nélküled elvesznék a sötétségben, s többet nem találnám a fényt.

...

Ez minden mit érzek

Mikor t?lem elköszönsz
Haza mész s vár a ?hitvesed?
Bennem kétség szikrája sincs
Ha azt mondod, csak engem szeretsz
Férj- Feleség gyerekek
Egy szép boldog család
Ez csak illúzió, tényleg ez kell neked?
A szívem megszakad, hogy tudom
Én bel?led nem kapok mást
Imádott szerelmed vagyok, és lelki társ
És bár ember nem kívánhat többet
Úgy érzem mégis sokszor
Mi nekem jut bel?led kevés,
Több, s?t minden mit szeretnék
És oly sokszor megesik
Vagy csak képzelem
De lehet hogy nem
Lehet hogy csak a féltés
A féltékenység mi mondatja velem
Mikor támadón esek neked
Mikor tekinteted másra veted
Magamban arra gondolok
Abban semmi nincs
Hisz azért van a két szép szemed
De mégis néha szóvá teszem
Mikor már a féltékenység
Sötét felh?je borítja eszem
Kétség mardossa fájó lelkemet
A gondolat mi fejemben tanyáz
Mi a baj, talán már nem szeret?
Te azt mondod szeretsz
S nem érdekel senki más
Én rád nézek, s figyelem szemed
Melyben látom a szenvedélyt
S látom azt is, mit mondasz
Nem lehet más csakis ?szinteség
És tudom, hogy jó hapsinak tartasz
De én mégis sokszor arra gondolok
Nálam szebbet és jobbat is kaphatsz
Ezért hogy Neked jobban tetszem
Keményen edzem izmossá
Csak téged szeret? testem
S mindezt csak azért, csak miattad
Hogy amikor bámul más fiatal férfi
Azt gondolhasd magadban
Az én Tamásomhoz képest ez semmi
Nekem csak ? kell, s rajta kívül más senki
Most mégis haragszol rám
Pedig nincs rá semmi okod,
Szomorú szívem, ha ezt nem tudod
Egy b?nöm van, s most vezeklek
Mit kimondtam valamikor egykoron
Milyen átok ülhetett ajkaimon
Mikor oly ostoba mondatot fecsegtek
Egy ostoba ostoba mondatot
Mindketten volt hogy kimondtunk
Sok buta suta gondolatot
Azokkal egymást megbántottuk
Mit tettünk vagy kimondtunk
De a múltban élni nem érdemes
Szenteljük szerelmünk a mának
S jöv?nk oly szép lehet
Ha megbocsájtunk egymásnak
A bizalom a hit és a szeretet
Ez csak három szó, de súlyosak
S remélem begyógyítja sebedet
Melyet a sok félreértés okozott
Mert bizalom nélkül nincsen szeretet
Sem hogy higgy nekem kedvesem
És ha nem hiszel nekem mégsem
Az mi legjobban fáj a mindenségben
Talán még mindig nem ismersz eléggé
Vagy csak a féltékenység hajt örökké
Ismerj meg kérlek, és lásd ami tény
Ha mondom, hogy szeretlek ?szintén
Minden gondolatom te vagy
Az agyam oly sokszor ez miatt kihagy
Amikor nem vagy mellettem
S szép kacsód nem fogja két kezem
Oly üres minden, a világom, a planétám
Fájó szívem csak téged vár
Kedves szépséges Zsuzsannám
Ha tudnád mily szépnek látlak
Naphosszat míg velem vagy, csodállak
Nem tudok betelni a látványoddal
És tudva azt hogy enyém egy ?rangyal
Mert igen, enyém vagy kedvesem
Tör?dj bele ez tény, elraboltad szívem
S csak kétszer hiányzol naponta nekem
Mikor lehunyom éjjel szemem
És napközben mikor nem vagy velem
Mindegy mit teszünk, hová megyünk
Én bárhová követlek, tudod
Büszkén vállalom, ez a szép n? az enyém
Én pedig vagyok a te h?séges lovagod
Biztos néha már kicsit unod
Hogy követként folyton kísérlek
De tudd hogy élvezem
Minden percet mit veled tölthetek
Olyan vagyok minden reggel
Mikor ágyamból pihenten felkelek
Mint karácsonykor egy izgatott kisgyerek
Láthatlak megint újra, a testem bizsereg
Benyitok a kilences szobába
És keresem a rád utaló jeleket
A táskád, a ruhád ott vannak-e
S mikor láthatlak téged újra
Döbbenek rá minden reggel
Hogy napról napra jobban szeretlek
Ha ezt az érzést a szívemben
Egyáltalán fokozni még lehet
És minden percben órában napban
Csak azt várom mikor az ágyamban
Egymásba olvadhat forró testünk
És nézhetem közben gyönyör? arcodat
S a mennyben egyesül lelkünk
Ez egy tökéletes eszményi pillanat
Mely örökkévalóságnak t?nik
Az érzés mit együtt átélünk
Az ?szinte imádat zuhataga
A színtiszta felh?tlen szerelem maga

...

Neked
Valamit mondanom kellene,
hogy pajzsom bús éneke
szemeid végtelen tengere
hallja
mit éjszaka álmodom

nem kell
hát nem mondom
mit éjszaka magányban álmodom
magányos szívemnek szelleme
szólít
míg holdudvarban táncot jár

ki végtelennek végére jár

éjére vár...

A lélek, ki rabod a gyönyörben
téved
mert hisz még az örömben
reménynek koronás koldusa
tartom kezem
és dacos büszke fejem

Csókodért, melyért lándzsát törnék
életedért életemmel vívnék
babérlevél, s mulandó glória
kincseim
mik nem voltak, s nem lesznek

temetetlen holtak tán szeretnek

és nem felednek...

Hallgasd e könnyt?l bús dallamot
máglyák tüzére írt szólamot
pattog a láng és égnek küldi
angyal
pogánytól szült énekem

Nem kíván senki örömöt énnekem
mert nincs ma, nincs tegnap
halott a jöv?
álmaim méhében ring a bölcs?
melyb?l
rám mosolyogsz, te születend?
gyermek
kinek nem lesz anyja

szerelmem hagyd vérbe fagyva...

Mert így lesz jó, írták a jósok
nem futnak egybe szomorú sorsok
de hunyd be szemeid és érezd
hogyan
verg?dik valahol egy szomorú szív
és hallgasd
a hold dala merre hív

kövesd

s ha találsz majd egy sírt
hol ember sem lélek nem jár
érted
érted halt meg, kis madár

Ne sirasd, mert mosolygott
szenvedett... szeretett... alkotott...

?rizd...

...

Szerelem csábító dicsfénye lükteti sugarát feléd,
rajongósóhajként szállva, várom Isten leheletét.
Vénuszi múzsám érezlek ajkamon remény,
boldogsági szférák mint hóvirág, kérlek bújj felém.
Ölelj át, szorítsd magadhoz, mint lelkesedve én,
ritmizálom szívem dobbanását, szemed tükrének egén.
Az id? megállt, így maradok veled lelki édenkertedért,
mámortengeredben, jéghegyként boldogan olvadok beléd.
Rejtett vágyak által tárulsz felém, a szenvedély remeg,
csodálva csókok siklanak, ragyogja tested kincsességedet.
Duzzadó mézédes gyönyör b?séges tündöklése bent,
eggyé vált létezési formánk, igaz szenvedélye szent.
Szeretetkehelyb?l iszunk, buján, mohón,kéjesen,
szenvedély csúcsán, mikor veled szeretkezem.

...

Férfi lélek, kit egy n? nem érthet meg,
Miért menekül ki olyan, kapcsolatból,
Miben egy n? rajongásig szereti ?t?

Sokszor felteszem e kérdést magamban,
Próbálom megfejteni a férfi lelkeket,
Vajon a férfi lélek miért így m?ködik?

Hisz mi n?k, csak szeretni akarunk,
És azt, hogy szeressenek minket,
Nem kellene a menekülés a férfi léleknek,

Sajnos ezt a rajongást, amit mi n?k adni tudunk,
A férfi lélek érzi, hogy ez kell neki, de mégis börtönnek érzi.
És feladja a szerelmet, amib?l fejvesztve menekül el.

Az ilyen férfiból lesz, egy magányos farkas,
Ki magányosan úttalan utakon, valamit mindig keres,
Pedig azt keresi szüntelen, amit maga mögött hagy,
Azt a rajongást és szeretetet, amit egy n? adhatna meg neki,
Az pedig az, amit egy n?i lélek tud adni, a rajongást és a szerelmet.
Amib?l nem kellene a férfi léleknek menekülnie!

...

Találd meg azt
Ki megbecsül,
Nagy bajban is
Melléd ül.

Találd meg azt,
Ki egy kicsit
Megcirógat ha
Gond feszít.

Találd meg azt,
Ki éjeken
Simogat majd
Vad t?zben

Találd meg azt,
Ki tégedet
Át nem enged
Senkinek

Megtaláltam - elvesztettem
Megkaptam, és - nem becsültem
Legyen a büntetés
Ezerszer halál
Mint csak egyszer
Magamra hagyjál

Mert lehet már kés?
És lehet nagyon fáj
De valóban ennyire
Nem szeretsz már?

Nincs több esély,
nincs bocsánat?
Te a boldogságot
Megtaláltad?

Gondolj arra
Mit együtt tettünk
Vagy csak arra
Miken át nem mentünk

Vagy csak gondolj
Terveinkre, jöv?nkre
Még egy próbát
Megérne-e?

Még egy próbát
Olyan módon
Hogy mi elmúlt
Vissza hozom

Képes vagyok
Tudom bizton
Hisz te vagy
Az én ?rangyalom

Szeretnélek visszakapni
Kicsit sem titkolom
Te vagy a mindenem
Éjjelem-nappalom

Nélküled már érzem
Nem vár rám semmi
Nem tudok egyedül
Tovább menni

Bocsánatod kérem
Még egyszer utoljára,
Megbántam tetteim
Talán sokadjára

Te is tudod, érzed
Valahol mélyen
Tudnál még szeretni,
Csak sok a kétely

Kételyeid eloszlatnám
Neked csak magamat adnám
Azt a magam, azt az érzést
Mi nem hagy több kétes kérdést

Tudom boldog bárkivel lehetsz
De én már csak veled leszek.
Ha nem leszel én nem is tudom
Mi lesz az én feladatom

Tanácstalan, tétova lét
Ezer és ezer álmatlan éj
De ez nekem nem elég,
Szeretnélek érezni még

Szeretnélek szeretni,
Szeretettel ölelni
Öleléssel megbiztatni
Biztatással melléd állni
Melléd állva büszke lenni
Büszkeséggel reád nézni
Reád nézve azt tudatni
Így is tudlak én szeretni

Szeretnélek megcsókolni
Ezekhez egy esélyt kérni.
Esélyt kérek álmainknak
Mik éjjelente felragyognak
Ott állunk és sok baj után
Megcsókollak, úgy délután
Annyit mondok: megérte
Verset írni Teérted.

...