Remélem angyalaim lépteid kísérik
Hogy ne essen bajod a munkád végeztéig!!
Angyalaim kérem vigyázzanak rád
Hogy épségben vissza hozzanak hozzám!!

Bízom a szerencsében mi ott van mindig veled
Bízom az éberségedben ami mindig segít neked!!
Te az vagy Nekem akit nem veszíthetlek el
Mert lelkem lelkeddel egy útra lelt!!!

Ezért kérem angyalaim vigyázzanak rád
Mert ?k is tudják azt hogy szükségem van Rád!!!
Szeretlek és várok rád, mert a lelkem lelkedre talált!!!
Várok rád ezt ne feledd, azt sem, hogy Te vagy nekem az egyetlen!!!

...

Megébred a természet
Beindul az élet
Szemeimmel kereslek
Mindhiába téged

Nem láthatlak, elbújtál
Eltakar a város
Te akartad, hát legyen
Hideg így a vánkos

Melegít egy gondolat
Szeretem de félek:
Veled egyszer szép lesz majd
Ez a rongyos élet.

Kiállok az erkélyre
Lélegzem egy mélyet:
Kiáltanom nem szabad:
Szeretlek én téged!

Így halkan súgom bele
A párás reggelbe
Te voltál és te leszel
Életem értelme

...

Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék.
A léken át még ragyog a fény:
A szemed a lék, s arcod az Ég.

Nem ázom már, megszáradok,
De a víz az égb?l: a legjobb dolog
Ha nincs több es?: nincs több élet
Míg élek, ?rzöm majd emléked.

Nem hat meg a vers, elszáll mind
Kett?nk között rozoga a híd.
Rozoga, de le nem esik:
Tarja még a remény s hit.

De ha kell átúszom hozzád:
Újra és újra,
Hogy virágot ragasszak
Vastag ajtódra.

Minden virág mit ajtód hordoz,
Árulkodik, szívet foltoz.
Elárulja hogy szeretlek,
Arra kéri mindenedet:
Lágyítsd meg most a szívedet.

Es? után nagy a csend,
A suhogás is veled ment
Halkan súgom szép nevedet:
És azt az egy szót hogy "szeretlek".

...

Írok valakinek aki nem is várja. Könnyes szemem s arcom, álmában sem látja. Írok valakinek remegve félve Hisz jól tudom nem várja s nem jutok eszébe. T?le nem kérek mást, csak egy sort írjon. De ha nem szeret ne is válaszoljon. Dobja levelem kigyúlólángokba. Takarja múltat örökös homály. Legyen élettársam az örökös magány. Csendes némaságban teljenek az évek. Ne tudja meg senki hogy: SZERETLEK TÉGED

...

B?nöm van, és most vezekelek.
B?nöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
B?nöm megbocsátani, talán nem is lehet.

De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való b?nöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged t?lem eltántorít.

De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam b?nöm mit tettem veled.

Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Id?vel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!

...

Szeretném elmondani, de nem lehet,
Mi nyomja oly régóta lelkemet...
Félek a kudarctól, így megtartom,
...szívem sugallatát ezzel elfojtom.

Azt hittem könnyebb lesz elfelejteni...
De lelkem egyszerre kezd sírni, s vérezni.
Számomra Te vagy a legdrágább kincs,
Titkomat megtartom, legalább barátnak tekints.

Szavakkal számomra könnyebb elmondani,
Mint szemt?l szemben szerelmet vallani.
Ha magadra ismersz, hát bocsásd meg kérlek,
Nem tehetek róla, ...de szeretlek téged!

...