Ha elmerném mondani amit most gondolok,
megtudnád, hogy Rólad álmodok.
Ha eltudnám mondani, amit most érzek,
megtudnád, hogy mennyire féltelek,
és mennyire szeretlek téged.

Lelkemnek csak egy a sóhaja,
Te legyél a szívemnek az izzó parazsa.
Lángoktól égjen egy életen át,
soha ne aludjon ki ez a parázs.

Úgy szeretnélek boldogá tenni,
s minél több időt sziveddel el tölteni.
Szeretnélek örökké csak téged szeretni,
és senki szemében varázslat után kutatni.

Szeretnék mélyen szemeidbe bele nézni,
és el mondani mennyire szeretlek.
Szeretnék két szemed könnye lenni,
szeretnék arcod szép mosolyában csillogó fény lenni.

...

Kérlek adj még időt nekem,
hogy élhessek Istenem,
add, hogy lélegezzek és szerethessek.
Add, hogy lássam még a felkelő napot,
láthassam még a holdat, s ragyogó csillagot.

Add meg nekem esedezve kérlek szeretetet,
s reményt, hitet, s nyugodt, boldog életet.
Egy remény teli szebb jövőt, s világot,
ahol békesség, s szeretet honol.

Legyen erőm és hitem esedezve kérlek,
adj még egy kis időt nekem hadd élhessek.
Szeretnék egy szebb holnapot kérni,
nem pedig remény nélkül élni.

Reményt, hitet, szerelmet, boldogságot,
nyugodtabb életet, s feledve a bánatot.
Múljon el minden szív fájdalmam,
csak szeretetet érezhessek, s boldog napokat.

Add meg nekem kérlek, add meg nekem,
hogy életem minden perce örömmel teljen.
Szeretet lakozik szívemben, s esdekel,
ezt az űrt, amit érzek felejtsem el.

...

Forrongnak a létkérdések…

Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
Írok így hát, magamnak.
Senkit nem érdekel, mit gondolok,
Gondolok hát, magamnak.

Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.
Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet.
Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.

Önmagam vagyok.
Az egész világ bennem,
Bennem, lelkemben ragyog.

Lélekben vagyok -
Önmagamtól ragyogok.
A világ bennem éled.
*

Senkit nem érdekel, hogy mit érzek,
Érzek hát magamnak.
Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek,
Nézek hát magamnak.

Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.
Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek.
Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.

Ismertlen’ vagyok.
A világnak darabja,
Vagyok láthatatlan én.

Láthatatlanság,
Világ nem érezhet meg,
Pedig benne élek még.
*

Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek,
Élek én magamnak.
Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek,
Élek hát magamnak.

Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.
Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet.
Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.

Furcsa látomás,
A világ ilyen rút s szép.
Magam által ismerem.

A világ, csodás.
És kevésbé egyszerre...
Én vagyok varázstükre.

Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: „Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája.

...

Elhagyatottan járom utamat, elhagyatott úton, minek pora csak szállón…
Kint negyven fok, harmincnyolc fokos kupéban ülök, ily’ hőségben nem is hőbörgők…

Csak nem értem, mitől miért porzik… kinézek, itt már sín nem lakozik…
Jesszus, lehet, hogy akkor már defektem is van… kérdem én rezignáltan…
Látom itt már nincsen egy már romos állomás sem… úti forgalom sem…

Érdekes, hiányom nincs, nem szeretnek… A közeliek oh, de lehetetlenek…
Olyan emberek közé lökött sors, hogy itt hiába nézem: szeretet nem bugyros…
Szoktam volt mondani; ’kire mit rótt a sors, azt kell élnie’… meg cipőt kefélni…
Látom még, már irányban vagyunk távoli pusztán, élet is jön még… nagyon lustán…

Vecsés, 2025, július 15. – Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban, önéletrajzi írásként.

...

Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat

Orcák összeérnek már,
szinkronban zeng a forró testük.
Izzik a reggel.
*

Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak.

Orcáik összeforrnak,
szerelem- kút szélén csók lebeg.
Elhallgat a száj.
*

Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások.
Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások

Oda les az újhagyma,
a kert végében suttog, - bizony
mi mások vagyunk!
*

A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének.
A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek.

Olvad reggeli napfény,
összebújnak akár a remény.
Nem leszünk feltét!
*

Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek!
Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek!

Orcák ölelik egymást,
némán, szelíden lelkük együtt.
Összeforr szívük.
*

A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt…
A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt…

Olyan vágy szállt reájuk,
testük egymásban oldva pihent.
Örömkönnyük száll.
*

Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója!
Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója…

Omlik ágról a csoda,
mit dió rejt, őrzi szerelmet.
Összebújós hely.
*

Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem,
Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem!

Oly halk a világ, mikor
rám néz szemed, megáll a jelen.
Csókodban lakok.

Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.

...

Ha vóna, de nuku…

Hűsűl az idő, de szerelem melegítene,
Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene!
Pedig nem lennék neki hálátlan,
Viselkednék, mint aki pártatlan.
De a gond, nem tudom hol és merre keressem,
Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem.
*
Nem minden nő tűnik el!
Van ki téged őszintén ölel,
Szívből, igazán.
* *
Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet,
Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet.
*
Ne fájjon szíved, lelked,
Csak vár sorára a szerelem.
Talán épp most jő!
* *
(Bokorrímes)
Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele?
Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele…
Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye.
*
Még lángol benned a szó!
Itt a helyed, sokan szeretnek.
Ne gyötörd magad!
* *
(Bokorrímes, önrímes)
Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek,
Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek.
Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek.
*
A szívem érted dobban.
Nincs ok búra, mindened leszek.
Vágyad teljesül.

Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája!

...