Már elfáradtam s tudom én vagyok a vesztes,
Már nem bírom ezt a fájdalmat amit nélküled keresek!
Kidobtál egyik napról a másikra ,
Mint egy szemetet a kukába.
S én most már nem küzdök érted,bármennyire is szeretnék.
De még ezt had mondjam el:SZERETLEK KEDVESEM MINDÖRÖKKÉ!!!

...

Sohasem gondoltam volna ilyet,
Soha nem tudtam, hogy az élet ilyet tehet.
De mégis valóság ez, amit élek,
Már nagyon fáj és félek.

Mi lesz velem, nem tudom,
Hogy fogom túlélni, ezt fel nem fogom.
Annyi mindent szeretnék, még sincs rá esélyem,
Elszállt sok jó, és minden reményem.

Álmomban annyi minden sikerül,
S mikor felkelek, a valóság kiderül.
Becsukom a szemem, és ott vagyok, ahol akarok,
Nem fáj semmi - egyedül vagyok.

...

Ki az aki téged nem szeret?
Ki tagadná meg a te gyönyörü neved?
Te aki eröt adsz kicsinek és nagynak
profi üzlettársa a napsugarakanak.
Bizsergetö érzést adsz az embereknek
nem kell hogy kérdezd miért is szeretnek.
Te vagy a szépség nagymestere
gyengéd érintésed felül múlja az eget.
Ki az akinek valamit megígérsz?
Mégis jössz,szó nélkül ide érsz.
Vidámságot hozol az emberek szivébe,
ajándék ként teszed senki nem kérte.
Gyönyörü varázslat vagy te Tavasz
a természet törvénye.

...

Szeretnék egyszer boldog lenni,madár dallal ébredezni.Simogatni arcát olyan lánynak, kit igazából szeretni lehet. Minden vágyam az nekem, hogy szeressek, és boldog legyek.

...

A N?nek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A N? - még a legérzékibb N? is- a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan n?t, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendít? testi gyönyör - egy N?nek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás az "egész testében", hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az "erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki. Egy N? "erogén zónája" a lelke.

...

Cigifüst járja át kis szobám falát
s az ?rült némaság már-már a
téglájig hatol.


Toll s papír hever az asztalon,
ki kérd?en f?rkészi arcomat,
mikor kerül rá számos gondolat?


Bár ? nem beszél, hallgat mint a sír
s mit kell csak annyit ír.


S én rovom rá bet?im mik szavakat
alkotnak s e rideg némaságban
értelmüket nyerik.


Fura ábrándok ezek, egy elképzelt
valóság mely nem valós elképzelés
de lelkemnek táplálék
azért bízom s remélem
nem színpadi bábjáték.


Múlj el!Szenvedés megannyi kín
csalódás


Ezt már érdemeltem én
Elég!Hagyd végre nyugtomat!
Ne irányítsd sorsomat!


Én csak élni szeretnék!
S a papír könnyezik
vagy könnyet lelt talán?
hallgatag kis szobám
rém üres asztalán?
Hé papír!- te még is élsz,
hogy emlékeimr?l mesélsz
mit mindenkinek elbeszélsz?


Nem szól semmit néma csönd
Biztos enyém volt a könny
Már nem írok semmit
én is csak hallgatok,
kezemben tollam lóg
szívemben jégcsapok!....

...