1256 év

Talán egyszer megérted, mit jelentesz nekem.
Nem az id? számít, hanem az érzelem.
Semmi más, csak TE, s nincs olyan, hogy talán.
Mondhatsz bármit, múlhat nap, nap után
a szív is kevés,mert ez a lélek útja már!
Bármi volt a célod
el már nem érheted
mert ebbe a szíved,s lelked összekeveredett.
S, ha majd átadod magad,akkor leszel szabad!
De akkor már szabadnak lenni kár,
jobb szeretni és örülni már.
Akkor, majd az út végén a lélek megpihen
és megérted miért éltünk, itt lent...

...

Nevedet halkan, remeg?n ejtem ki számon,
mert bátortalan szívem, én azt most kitárom.
Kit takar e név? Mónika
A N?T!
Csupa nagybet?vel,
de ? még álmodban nem t?nt fel.
Ám nem egyszer? lény az, kit keresel mélán,
kinek neve nem ráz fel ágyadból bénán.
Lelke bonyolult, teste gyönyör?, szemei igéznek.
Melyt?l vágyra gerjedsz ha rád néznek.
Csábít arra, mit gondolni sem mernél,
mit legféltettebb titkaidban sem reméltél.
Hát ? Mónika. A n?, ki szívem titkos vágya,
és lesz-e szó mely e titkot kizárja.
Lesz!
E szó a szerelem halk szava: Szeretlek!
Melyet szívem mond halkan szívednek.
Melyt?l én rabod lettem, és te rabom leszel.
S míg lélegzel, lélegzem, mellettem leszel.

...

forró csókod égette a számat,
minden éjjel új reménnyel várlak
érted szívem újra-újra dobban
a csókodtól én elvesztem az eszem
ha téged látlak gyorsan ver a szívem!
ha elengeded kezem felemészt a bánat
Tudnod kell, csak téged imádlak!!!

No party jeah!

minden éjjel,minden nap
gondolatban velem vagy
bár a szíved másé már
ölelésed másnak jár
szerelmem rég eldobtad
szívem lángját elfújtad
csókod íze mint a méz
követlek bár merre mész

Forró csókod égette a számat
minden éjjel új reménnyel várlak
érted szívem újra-újra dobban
a szerelem lángja fel-fel lobban
a csókodtól én elvesztem az eszem
ha téged látlak gyorsan ver a szívem!
ha elengeded kezem felemészt a bánat
tudnod kell csak téged imádlak!!!

Forró csókod égette a számat
minden éjjel új reménnyel várlak
érted szívem újra-újra dobban
a szerelem lángja fel-fel lobban
a csókodtól én elvesztem az eszem
ha téged látlak gyorsan ver a szívem!
ha elengeded kezem felemészt a bánat
tudnod kell csak téged imádlak!!!

...

El kellett volna mondanom drága jó barátom,
akkor nem tettem meg azóta is bánom.
A gyermekkor sok barátokat ajándékozott
velük téged is közéjük juttatott.
Soha nem láttalak de nagyon kedveltelek
a sok éves levelezés megszerettetett.
Valami furcsa dolog történt velem
megtalálta ártatlan szivem a szerelem.
El kellett volna mondanom drága jó barátom,
nem volt hozzá merszem azóta belátom.
Múltak a hónapok,teltek az évek
tudtam a leveleid nem hiába késnek.
Nem mertem elmondani hogy mennyire szerettelek
nyugtalan álmaimban is csak téged kerestelek.
Te voltál nekem a legfényesebb csillag az égen
te voltál nekem a legillatosabb virág a réten.
De szomorú szivemet birtokolta a bánat
oda adtad a szerelmes szived másnak.
Nem hazudtál csak szó nélkül elmentél
mint egy rossz álmot gyorsan elfeledtél.
Most elmondom neked drága volt barátom,
akkor nem tettem meg most már nem is bánom.
Soha nem gondoltam hogy újra megtalállak
hogy az életben még egyszer viszont látlak.
Most itt állsz elöttem a szemedbe nézek
nem reszket a hangom és nem is félek.
Végre elmondhatom bátran hogy mennyire szeretlek
enyém vagy örökké én el nem engedlek.

...

Tudod mi a szerelem?
Mi fán terem?
Tán csak egy érzés a szívemben,
mit Te ébresztettél bennem.

Ha Te is ezt a vonzást érzed,
és a vágyad is ébred,
ha gondolsz is rám gyakorta,
akkor biztosan jó úton vagy.

Szeretném ha megölelhetnélek,
hogy csókommal a szívedhez érjek,
s Te viszont szeretnél,
és soha el nem engednél.

...

Egy álom ,az vagy csupán ,
S el nem érlek soha talán ,
De szívemben mindig lesz hely emlékednek,
S téged soha, hidd el soha nem feledlek!
Messze megyek és vissza se nézek,
De a szívem egy részét itt hagyom neked!
S bár tudom ,hogy a te szívedben,
Nincsen helye emlékemnek,
De akarom ,hogy tudd:t?lem jobban
még talán soha senki nem szeretett!
Bárhol jártál és bármerre is vitt az utad,
Veled voltam és egyengettem boldogságodat!
Viszonzást én soha nem vártam érte,
Csak az a bolond szívem remélte,
Hogy talán majd egyszer megszeretsz érte!
De mostmár feladom mert meghalt a remény,
S nem akarok vele halni én!
Elmegyek hát,hogy feledni tudjak,
S remélem a vágyaim egyszer majd megfakulnak!
De most még két szó él bennem ,mely fáj és éget,
Csak két aprócska szó:\\\\\\\"SZERETLEK TÉGED!
Évek múlva majd ha egyszer visszatérek,
S majd akkor újra a két szemedbe nézek,
Ne vesd majd a szememre kérlek,
Amit érzek most,s majd akkor is érzek!
Mert én tudom,hogy soha nem feledlek téged!
Egy álomban éltem hosszú id?n át!
S mint egy naív gyermek,vártam a csodát!
S bár a fájdalom már rég agyongyötört,
Az álom csak most ,de darabokra tört!
S bár szívemet már összeraktam százszor ,s?t ezerszer
De most millió szilánkja túl mély sebet ejt!
Már nem tudom összerakni újra!
Majd ha már meggyógyult,talán pár év múlva!
Remélem megtalálom majd,azt az egy szilánkot,
Mely az én lelkemen oly mély sebet vágott!
S remélem legalább te nagyon boldog leszel!
S az élet viharos tengerében,el soha nem veszel!
Kérlek nagyon,hogy légy boldog egy életen át!
S ne úgy mint éncsak várd,hanem éld át a csodát!
De mostmár búcsúznom kell,s indulnom tovább!
Felejtsd el,hogy voltam és éltem!
Azt is hogy bolondságokat reméltem!
Felejts el engem mindörökre!
S szemedb?l-ha ejtettél-a könnycseppet töröld le!
Mosolyogj! Légy nagyon vidám és boldog!
S szeresd azt kit a szíved választott!

...