Volt egy nagy álmom és most már bánom
hogy annyi b?nt követtem el.
Nincs bennem kétség, jön a sötétség,
sóhajom a kaszás viszi el.
Nélküled élni, bármit megérni
tudom jól nem érdemes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Fáj minden kínom, ezt már nem bírom
búcsúzom hát Szerelem.
Jön a megváltás, nem marad hát más
a bú italát lenyelem.
Gyönyör? lényed, itt hagylak Téged
már semmi sem érdekes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Emlékszem én még, mily gyönyör?ség
hozzád bújni Kedvesem.
Fogni két kezed, nézni szép szemed
és csókolni Téged csendesen.
Hozzád hajolni, füledbe súgni
gyere Angyal kérlek szeress.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Most az én szívem, meghasad egészen
mert nem vigyáztam Rád.
Elhagytál engem, megérdemeltem
nem érhet Téged vád.
Nélküled most már, nincs többé nyár
örökre sötétség lesz.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Köszönök mindent, a Te szerelmed
mindennél többet ér.
Ez lett a vége, életem regénye
szomorú véget ér.
Szívem nem dobban, nem állok ajtódban
elszakadt a filmtekercs.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Elszáll a sóhaj, s utolsó óhaj
emlékezz rám Kedvesem.
Aztán majd egyszer, ha megöregszel
keresd meg a fekhelyem.
Hozz egy virágot, az elveszett álmot
s legyen enyém az a perc.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.
Sóhajom félek, nem talál Téged
tudom már nem szeretsz.
Ezért már látom, nincs mit csinálnom
boldogság ugye eltemetsz?
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szólt ez a vers.

...

Vágyom egy csókodra,
Csak egy kis puszira
Méz édes ajkaidról,
Mik lázba hozzák testem
És vele együtt szívem is.
Ajkaid perzsel? csókja ég
Számon s b?römön ha veled vagyok.

...

Tudom jól, hogy a SZERETLEK csak egy szó,
de az szívem adom minden egyes csókodért
és érintésedért.
Mert nekem te vagy ki megtestesíti az
igazi gyönyört és boldogságot!

...

Mintha, megbabonáztak volna,
Nem tudlak feledni Téged.
Összetört szívem nem tud nyugodni.
Még mindig, csak Te utánad vágyik.

Hiányod pótolnám, de képtelen vagyok,
Senki nincs, ki Téged pótolni tudna.
Rád gondolva libab?rös leszek,
Mert a hiányod, nagyon fáj Nekem.

Tudom, többé nem nézhetek kék csillogó szemedbe,
Nem ölelhetlek magamhoz, mint régen tettem,
Forró vérvörös ajkad már többé nem érezhetem,
Mert te úgy döntöttél, hogy elhagysz engem.

...

Mint sátán ki férfialakban, jelentél meg,
Elb?völtél, elcsábítottál szavaddal engem.
Én hagytam magam a b?völetednek,
Hogy szívem, lelkem magadévá tedd.

Csábító szavaiddal, itattál engem,
Hogy bódultan a tiéd legyek.
Tiéd lettem testestül, lelkestül ,
A csábításod elvitt Engem a szerelembe.

A férfialakból kibújt a sátán.
Megmutatta a valós alakját.
B?völetét kihasználva ,megszerezte,
Testemet, lelkemet, aztán
Magamra hagyott a megsebzett szívemmel

...

Gyönyör?nek indult kapcsolatunk,
Ami jó volt mindkett?nknek.
Hagytam, hogy ez az ár sodorjon Engem.

A sodrás, ami vitt el?re a mély érzelmekbe,
Az nem volt más, mint a Te rajongásod Értem.
A rajongásod hazug volt, amit mutattál Nekem,
Nem kellett más soha bel?lem, csak a testem.

Szép szavaid, rajongásod,
A szerelembe sodorta szívemet,
Te elhagytál engem, nem tör?dve ezzel,
Szívemet itt hagytad vérz? sebekkel!

...