Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Ismerem az arcod de mégsem látom,
érzéseid tükörképét a lelkembe zárom.
Mérföldek nyomában követem életed
s mégsem találok rád,elijeszt a félelem.
A sötétség ura áll az utamba
érinti reszketö testem,
szárnyaló t?zmadár vágtat sebesen felém,
szívem kitépi hogy szerelmed elfelejtsem.

Vágtató t?zmadár nem tudod mit teszel,
kitépett szívemmel halott leszel.
A sötétség ura már nem áll az utamba
szívem gyémánttá változott,
a szerelmi zálog jelképére,légy hát átkozott!
S mi lesz tovább velem?
Lelkem a mennyekbe száll
s majd ott örökre a tiédre rátalál.

...

Hol van az a lány kinek a szívem adnám?! én nem kérnék cserébe mást csak szeressen néha napján! volt már kinek adtam de el dobta azóta is gyógyítgatom szívem, de sajnos hiába hisz feledni nehéz és a múlt árnyéka körbe vesz, de remélem egyszer sikerül és minden sokkal jobb lesz! ezért hát várom azt a lányt ki segít feledni! És meg tanít újra tiszta szívb?l szeretni!

...

Kálmán Zoltán:
Mindörökké szerelem!

Írom a levelet, mondogatom a nevedet,
Reménykedve mondom ki ,hogy szeretlek!
Végtelen a szerelmem melyet ígérhetek
S amit nem felejthetünk el sohasem!

Mit jelent neked az érzésem? Bennem nem hiszel?
Várom ,hogy átölel egyszer, én keresem szüntelen!
Kimondatlan szó az életem amiben élhetek
Reménytelenül szeretem! ? az aki kell nekem:
- Mindörökké szerelem!

Ez a szó a SZERELEM! Ami reménytelen,
Ami nem hagy még élni sem,
Keresek egy álmot amiben hiszek
Keser? minden perc amit nélküled töltök el!

Ibolya! Szeretlek téged, várlak téged,
De nem lehetsz az enyém soha sem,
Nem lehetsz boldog nélkülem sem talán
Legyél boldog végig az életed során!
Ez egy mindörökké szerelem!

Szívem érted él, várlak én,
Emléked oly sokszor visszatér
Remélem vársz te még,
De elmentél nincs már remény!

...

Szívem dobog,boldogságot te táplász belé.
Kérlek legyél velem, s majd öröké az enyém.
Akarlak kívánlak csak téged imádva,
Naphosszakon keresztül csak érted rinyálva.
Tudom hogy már ez szinte bálványozás,
De érted megéri ez az ábrándozás.
-Még egyszer kimondom amit érzek:
Te vagy az akit szívem kíván,
Az én egyetlen édes kiscicám.

...

Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Egy fuxosért azt mondtad: \" Ég veled! \"
Homlokod holdja már nem enyém.
Míg tébolygok, szakállam megered:
November hava vágtat felém.

Nem kértelek a számadásra,
Kínjaim odván darázslik szemed,
Kancsal vágyad hulljon a sárba,
Fullasszon értem az emlékezet!
Vedd észre versem, ez örök jelet,
Dallá lesz a megcsúfolt remény,
S mert szívünkt?l sorsunk rendeltetett:
November hava vágtat felém.

Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemb?l kihull minden gy?lölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


Ajánlás:

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,
Hadd ropogjanak fogad hegyén!
Mennyei máglyán égnék el veled:
S November hava vágtat felém.

...