A meleg időnek
A lét, csak egy zarándokút.
Horizonton, ködben…
Nem kellek én senkinek sem,
Életemet eltemetem
*
Trillázó a dallam,
De ködfátyol mögé bújik.
Ez, láthatatlanság.
Beásom a bokrok alá,
Ne találjon senki se rá.
*
Gyönyörű, szép színek
Gazdagítják őszi erdőt.
Köd, már néhol takar.
Rozsdásodjon, avasodjon,
Rózsa bőre savasodjon,
*
Ködös biz' a reggel,
Morc felhőket most nem látni.
A Nap máris szenved.
Rontást hoztam én mostan rá,
Váljon akkor bűz trágyává.
*
Oly' ködös lélekben,
A ködös környezet bántó.
Látvány... nagyon amorf.
Kamu szöveg nem kell nekem,
Eladó lett szottyadt lelkem,
*
Hull már a falevél.
Fázósan ködös az éjjel.
Hűsek a nappalok.
Rám talált a szarvashiba,
Cudar világ iszonyata.
*
A csípős magányban
Áll a réten, az akácfa.
Ködben, nem is látszik.
Taposs mindenség királya,
Futok már a vakvilágba,
*
Sötétség hűvöse
Köde, jól befedi erdőt.
Nap, már jó messze jár!
Eret metszek az éveken,
Megpihenek a végeken.

Vecsés-Győr, 2016. augusztus 30. - Kustra Ferenc József - TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Kétségbeesés”

...

Meditált a szerzőpáros, versben és HIAQ –ban.

Csend, nyári meleg szél.
Magányos vízlelő a kút,
Társaságra vágyott.
*

A kút káváján ültem és beleesett egyik szavam!
Utána ordítottam, jöjjön ki de, nem volt hatalmam.
Viszont a saját visszhangot, jó hosszasan... csak hallottam!

A szó belé esett,
Vagy talán benne fogant meg?
S a visszhang a remény.
*

A mélység jól elnyelte a szavamat,
Én a víztükörben néztem magamat!
Sirattam megfulladt, halott szavamat.

Csalfa, hiú remény.
Megcsalt. Csak álom. Tán az sem.
Amit ér az könny s bú.
*

Sajnálom, mert jó és kedvenc szó volt,
Nekem eddig tisztelettel hódolt…
Most már így, a lenti csönd fölbókolt!

Azt mondja, hogy szeret,
Nem igaz, én úgy gondolom -
Megfulladt már a hit.

Vecsés, 2015. szeptember 17. – Mórahalom, 2017. december 27. -Kustra Ferenc- A verset én írtam, a HIAQ –kat szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.

...

A sorstragédiát tankában írta meg a szerzőpáros…

Lombok, madarak…
Pillangók, virágok, fa!
Ősi rend régi.
Volt egy fiú és egy lány,
Szép szerelmük volt… talány.
*
Hold álmokat hint,
Nyár-éji… ölelésben.
Égbolt, csend-tető.
Együtt voltak mind' este,
Míg hold, napot kereste.
*
Erdőnek csendje,
Fáknak zúgó moraja.
Levélzizegés.
Fűz, titkukat rejtette,
Lombja őket ölelte.
*
Fehér liliom
Szára kúszik ég felé.
Isten, nyugalom.
Fiú a lánynak hozott
Szál fehér liliomot.
*
Nap kézen fogja
A vízcsepp testvéreket.
Új utat jelöl.
Ajkaik csókolództak,
Jövőről álmodoztak.
*
Nap elkíséri
A vízcsepp testvéreket.
Utat megmutat.
Nap mint nap, vágyak nőttek,
Vétekbe vitték őket.
*
Nyugalomcsónak
Sodródik vihartavon.
Sok tavirózsa.
Testük a vágytól vibrált,
Két lélek is… eggyé vált.
*
Könyörtelen a
Katonaság. Kiképzés.
Messze, bent lakás.
Gyors behívó érkezett,
Haza… hív! Menni kellett.
*
Élet múlandó,
Boldogság létezik-e?
Könny mossa arcot.
Boldogságuk elillant,
Szemükben könny felcsillant.
*
Egymás hiánya,
A boldogság korlátja…
Kapcsolattartás.
Levelek mentek-jöttek,
Rosszullétek is jöttek.
*
Bent híreket vár.
Kint vannak újabb hírek…
A távirat gyors.
Hírt küldött szerelmének:
Kérj eltávozást, kérlek!
*
Az ég-kékje szebb
Mint, máskor. Virág virul.
Élet csúcsponton.
Estére megérkezett,
Liliomot is szerzett.
*
A szokott helyen,
Ritkán, nagy beszélgetés.
Szavak tobzódnak…
Találkoztak fűz alatt,
Lány száján szó, nem apadt.
*
Kéklően szép ég,
Messzi hegyorom fölött.
Semmiből… villám.
Hírt mondva, sírva fakadt,
Fiú szó nélkül maradt.
*
Ijedtség és a
Félelem, olyan nagy-úr!
Dönt… vad stresszhelyzet!
Ijedten fegyvert fogott,
Két életet kiontott.
*
Villám lecsapott…
Csoszogó, múló percek…
Tűz, démoni lett!
Sírva a földre rogyott,
Tudta rossz döntést hozott.
*
Holdnak a fénye
Lágyan landol arcokon.
Rét füvén alvás…
Mikor a hajnal hasadt,
Három test… fűzfa alatt.
*
Könnyű szél ringat,
Gyenge pipacsvirágot.
Szárat, kettétör!
Egymáson vérbe fagyva…
Liliom, elhervadva.

Szabadka, 2017. június 5. – Vecsés, 2017. október 9. –Jurisin (Szőke) Margit – a tanka versét én írtam, (a címe: „Elhervadt a fehér liliom”) fölé a haikukat, szerző-, és poéta társam, Kustra Ferenc József.

...

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Aranyló alkony
Teszi széppé, hűs estét.
Reggel, vastag dér.
Takaró alatt horkol,
Kilenckor kávét kortyol.
*
Alázuhan a
Csendben a deres hajnal.
Kóróvirágzás.
Hamar ruhában pózol,
Utána cipőt bokszol,
*
Kopasz ág-halom
Közt pöffeszkedik a szél.
Már deres minden.
A kakas kukorékol,
És mindenbe beleszól.
*
Bánatos felhő
Nézi a hajnali dért.
Idő vasfoga.
Pulikutya csak csahol,
Ő semmiért nem korhol.
*
Hajnal, derengő
Pírja, vékony deret hoz.
Csúszós már a rét.
A kéz kenyeret morzsol,
A száj vidáman majszol.
*
Sárguló levél,
Az mit a dér megcsípett.
Lombhalál kezdet.
A forró tejben landol,
A hétvége átkarol.

Vecsés-Budapest. 2016. augusztus 20. – Kustra Ferenc - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Hétvége”

...

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

A múlt, fizika!
Létezik! Nincs kísérlet!
Jövő, még semmi.
Ne tekints vissza soha,
A múltad oly mostoha!
*
Jelen rabja vagy,
De a múltad irányít.
Ez nem vereség.
Minek süllyedsz mocsokba?
Fetreng tested a porba.
*
Múlt tudta nélkül,
Jelen-jövő, hogy épül?
Megfoghatatlan.
Csak kapaszkodsz a rosszba,
Elengedni jobb volna!
*
Tárd múlt kapuját,
Ismeretek tárháza.
Szép jelen-jövő.
Belső hangod jót szólna,
Neked derűt okozna!
*
Fényes volt a múlt,
Hajdan volt dicsőség is.
Jót, előásni.
Számodra reményt hozna,
A jókedv Beléd szállna!
*
Minden ember a
Saját útján… megy múltba…
Csoszogó léptek.
Lényed szeretetre vágyna,
Nagy szíved ficánkolna.

Vecsés- Budapest, 2016. június 24. – Kustra Ferenc - A haikukat én írtam, alájuk a tanka verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „A múlt árnyéka”

...

Az élet, maga egy nagy vasúti állomás,
Innen megy és jön vissza a vonat-utazás.
Van itt mellékvágány, meg váltó és indóház,
Az életben, hogy van meleg váróterem? máz?
Van resti, meg szerszám-takarítószer raktár
És van vonatunk, ami nem is állt meg ma már.

Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály,
Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály?
Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron,
Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon.
De van ám itt peronlakó, aki kiszorult a meleg váróból,
Ő olyan, mint bepiszkított macska, amit jól kivágtak a házból?

Peronlakó ül és alszik, ha tud, sínközeli rozzant padon,
Zacskóban tartja lopott kenyerét, pad alatt, lent a betonon.
Olyan szegény ő, hogy ez a lelkiségét, az eszét befedi,
Keskeny perontető alá, a vihar az esőt is beveri.

Télen van, hogy a szél a perontető alá is behordja a havat,
Peronlakó az összes göncét fölveszi, sírósan várja a nyarat?
Inni sem tud, erre sincsen pénze, ivóvíz meg csak a vécében van.
Nem tud ő sokat, de a túléléshez irtózatos szerencséje van?

Én is csak egy peronlakó vagyok, sokszor nem is férek el a padon?
Nos, ilyenkor fúj vagy esik, nincsen más helyem, mint pad mellett a beton?
Az életútam soha nem volt hozzám kegyes, életem nem kellemes.
Életútam, hozzám nem volt kegyelmes? mindig én voltam: a névleges.

Vecsés, 2022. október 30. ? Kustra Ferenc József ? Íródott; önéletrajzi írásként.

...