Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Ma éjjel megtörtént amire mindig vártam,
Hozzám értél, és megcsókoltál lágyan.
Az eszem azt súgja nem lenne szabad,
De a szívem azt mondja, add át magad!
Ahogy hozzám érsz átjár egy érzés,
Tudom hogy szerelem ez nem is volt kérdés.

Forr a leveg? ma köztünk,
S végre minden gátlást levetk?ztünk.
Mikor eljött az id? és búcsúzni kellett,
Sajgott a szívem mert tudtam,
másnap lehet hogy végleg elmegy.
Nem tudom lesz-e majd folytatás,
de érzem, csak csak ? kell senki más!

Most messze van t?lem, de szívembe zártam,
Várom a napot hogy újra lássam.
Szemembe nézzen és azt mondja szeretlek,
Veled akarok lenni, többé el nem engedlek.
Remélem egyszer eljön ez a nap,
és ez lesz életemben a legszebb pillanat.

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem bel?led meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még el?ttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...

Drága Egyetlen Szerelmemnek!

Felcsendül a szerelem dala
és én oly boldog lettem mint még soha
Megtaláltam életem értelmét benned
aki megdobogtatta a szívem bennem
És akármilyen bolond is legyek
csak te kellesz nekem, szerelmem!

Mikor az égre tekintesz s a szemed könnyes
Egy kívánságom van : Várj meg és ne csüggedj
Mikor az égre nézel könnyes szemeddel
Egy dolog vigasztaljon
A kezed sohasem engedem el!

Melletted leszek mire az éj leszáll
Oly gyorsan repülök hozzád mint egy sasmadár
Átölellek véd? szárnyaimmal
és óvlak mindent?l, mi neked baj

Ha sötétbe borulna az éjszaka
Tudd, melletted vagyok
Nem hagylak el, nem t?nök el
S mi lényeges a tiéd vagyok mindenemmel!

Csókod nekem olyan mint egy csónak a mennybe
Kerüljek t?led bármilyen messze!

Köszönöm a szép perceket
mit melletted tölthetek s a szívemet
akármikor neked adom, ha kéred!

Én szeretnék emlékezni örökkön örökké
Arra a n?re kit szeretek ?szintén
S szeretném ha: Én a tiéd Te az enyém
Amíg csak világ a világ mindörökké!

...

Itt a reggel föl ébredtem!!
Mellettem az ágyam üres.
Érdekes egy gondolat,
Ami elmémben bezavart.

Nyitom ki a szemem,
De Te nem vagy itt velem,
Furcsa álmom lehetett,
Amiben biztos ott voltál Te!!

Nem emlékszem semmire,
De er?sen érzem, hogy,
Álmomban ott voltál velem,
Er?s álom lehetett, hogy így,
Ébren is itt érezlek mellettem!!

Hahó, hahó, ébredj, ébredj!
Ne er?lködj emlékezni!!
Ez csak egy álom volt!!!!
A valós lét a fontos, nem az álom!!!

Veled álmodni csuda jó!!!
De a valós léted az az igazi jó!!!
Mikor érzem, hogy tested körbe fon,
Szorosan át ölelsz és csókolsz!
Ez az amire érdemes emlékezni!!!!!
Ez az ami fontos és nem az álom!!!

...

Rémet álmodtam. Szépet, mit elvett a sors.
Záport, erd?t, friss harmatot,
mire ócska kerék csúf sara felcsapott.
Cseng? nevetést, mit gonosz kacaj túlordított.
Szivárványt, barnát, feketét,
Édes szívet, mit emészt a fekély...

Gyöngyöket, mit vörösre festett a vér,
Édes álmot, mihez démon keze ér.
Kék szemeket, sárgát, vöröset.
Egy lágy hangot, mi méreggel megetet,
Láttam édes arcokat, most zöldek, gonoszak...
Mi béke volt egykor... most megnyugvást nem hoznak.

...