Zakatol a vonat Balcsira, gőzmozdony fütyül,
Úttörőtáborban a rajvezető sípja szól.
Ballagok a folyóparton, fülembe szél fütyül,
Álmodok… régi álomképek, mind szívemből szól!

Vecsés, 2014. február 27. - Kustra Ferenc József – múltba veszett emlékek. Önéletrajzi írás.

...

Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban… Az állatvilágról.

Hajnalhasadás,
Kakas már kukorékol.
Élet-ébresztő!
*
Kéményen gólya
Tollászkodik így reggel.
Csőrmosakodás.
*
Víztócsa csábít,
Fürdő gerlepárokat.
Tisztaságkényszer.
*
Pacsirtaének.
Érett búza, zöld kender.
Mező illata…
*
Lankás magaslat,
Beborítva tölgyessel.
Pihegő galamb.
*
Vonul a pókhad,
Hálókat építenek.
Fenyő, légymentes.
*
Mezei egér.
Mezőn, szénaszag lebeg.
Dalos pacsirták.
*
Méh ül virágba,
Gyűjti az édes nektárt.
Elfogy! Tovább száll.
*
Méhek zümmögnek.
Kelyhek kitárulkoztak.
Jó virágillat.
*
Pillangó repül.
Virágnektártól részeg.
Vad cikázások.
*
Repülő lepkék,
Színes szárnyak villognak.
Nemrég még báb volt.
*
Fű fölött cikáz
Sok szitakötő villám.
Fecske ebédel.
*
Lepke, minél szebb,
Annál inkább megfogják.
Tűre szúrt szépség.
*
Suhanó felleg,
Oly’ szép szivárványt takar.
Madárcsicsergés.
*
Kúszó madarak,
Az égben vitorláznak.
Parton, vadkacsák.
*
Parton, árny fut el…
Vadkacsa, vízbe ugrik.
Hangos csobbanás.
*
Pipacsok ringnak,
Pacsirtaének hallik.
Csipkefelhő jő!
*
Még élő szárcsát
Visz, szájában a róka.
Rókáné várja?
*
Sánta róka fut
Tyúkudvarból a tyúkkal.
Repülő sörét.
*
A nádirigó
Nádszálon várja párját.
Életkép Balcsin.
*
Sok szitakötő
Táncol a nádas felett.
Fecskék rohama
*
Este a parton,
Békák kórusa zendül.
Gólya vacsora.
*
Fekete csendben
Ülnek feketerigók!
Félik a macskát.
*
Kabócák hangja,
Fülledt, nyáréjszakában.
Izzadó hónalj.

Vecsés, 2015. július 5. - Kustra Ferenc József -5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

...

Az orosz fronton harcoltak…

A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert.
A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer!

A németek már nyilván parancsot kaptak,
Meg kell semmisíteni az oroszokat…
Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat.
Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat.

Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen.
Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen.

Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést,
De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést.

Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket,
Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket.
Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket.

Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt,
De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt.
Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt.

A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal,
Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal.
Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal.

Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka,
Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta…
Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa.

Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt…
Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt...
Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült.

A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk,
De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk.

Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket,
De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket!
Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek!

Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…

...

Tegyek-e valamit, vagy ne tegyek?
Legyek-e valaki, vagy ne legyek?
Tegyek-e valamit, hogy ne unatkozzak?
Legyek-e valaki, hogy ne unatkozzak?

Gazdag gyerek sorsa: telítődés, unalom, perverzió.
Szegény gyerek sorsa: telítődés, unalom, perverzió.

Gazdag gyereket félrevezérli a sok pénz.
Szegény gyereket meg elkerüli minden pénz.

Gazdag gyerek, a sok pénzen ül és unatkozik.
Szegény gyerek, árokparton ül és imádkozik.

Gazdag mondja; jó neked, szegényen, de boldogan…
Szegény mondja; betegen, semmibe oldódóan…

Gazdagokat megöli az élvezeti mértéktelenség,
Szegényeket meg írtja, az általános hiánybetegség.

Mi legyek, mi jobb; akkor szegény vagy gazdag?
Mit tegyek, én akkor hogyan legyek gazdag?

A gazdagnak és szegénynek is; közöny az útja?
Szegénynek nem futja, de a gazdagnak tán’ futja,
Ebből, talán kitörni egy egész életre.
Szegénynek nem fussa, miből… új elméletre.

Törekedni kell, szépre, jóra, gazdagságra,
Legyen ez… ám minden halandó ember vágya,
De, akinek, ami a sorsa könyvébe írva vagyon,
Az beteljesül, ha nagyon vágyom, vagy ha… nem akarom.

Úgy tűnik, már elvagyok a fásultság és kiégettség abszurdjába.
Éltem, őrzi magát; semmit… ki kellene nézni magából, de kába.
Ki rossz helyre született, azt az élet egyből a mélybe taszította…
Ki rossz helyre született, az saját emberi léte… kitaszítottja.

Tegyek-e valamit, hogy valaki megmondja, mi legyen a koncepcióm?
Tegyek-e valamit, hogy valaki megmondja, honnan legyen ambícióm?
Bennem van az életérzés makrancos rönkje,
Mit tegyek, hogy a sorsom jó irányba lökje?

Vecsés, 2012. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Meginog, mi szilárd,
A valós tudás, fellazul…
Jön… ostoba az úr!
Ez a világ nagyon piszkos,
Össze fog omlani, biztos.
*
Tücsök, csak zenélget,
Árokparton, nincs tetterő.
Néma felleg, esik!
Mindenki más mocskát nézi,
Közben kertjét gereblyézi.
*
Jöjj elém, ha tudnál,
Tévedésünket, legyőznénk.
Táguló, ózonlyuk.
Hihetetlen hangsúlyokkal,
Földöntúli buzgalommal,
*
Pipacs szirma táncol,
Ahogy a szellő borzolja.
Bodza illata száll!
Nyírjuk ki egymást sebtében,
Koncoljuk fel az estében.
*
Minden lépés vissza,
Jövő rémségét vetíti.
Múltban az igazság.
Mondhatnám ez egy véres vers,
Ezért lett egy kissé túl nyers.
*
Szó, felszállhat égig,
Tompa tetterő tündököl.
Hiú, állhatatos!
Elmegyek inkább aludni,
Nem akarok haragudni.

Vecsés-Győr, 2016. július 12. –Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Átok”.

...

Ülve fák alatt,
Életem most rám szakadt.
A part vízpárás.
*
Vízről fúj a szél,
Csak szembe jő, nem köszön.
A Balcsi dalol.
*
Ezüstös hajam
Csak kócolja… fésülget.
Elől, van tincs is.
*
Közben nézem a
Fodros vízfelületet.
Halak ugrálnak…
*
Nádas lakói
Neszeznek. Gólya köröz.
Ki lesz vacsora?
*
Szél már viharos
Hullámokat korbácsol.
Balcsi arca zord.
*
Zenit elcsúnyult,
Ég, vajon miért könnyez?
Rám, meleg eső.
*
Égi megváltás
Felhőkönnyek képében.
Már bőrig áztam.
*
Vihar már nekem
Zenél, menjek már haza.
Padon egyedül.
*
Most imigyen
A remény is elhagyott.
Szedelőzködők.
*
A Megváltó sír,
Nekem lelki megnyugvás,
Balaton parton.
*
Én Balatonom,
Belső a zokogásom.
Lesz majd szép zenit.
*
Ázva megyek már
El a parttól… vizesen.
Visszanézek rád.
*
Hiányod, már most
Előterembe kerül.
Tudati hiány!
*
Menve fák alatt,
Életemet cipelem.
Parton, víz függöny.
*
Szép vagy Te így is!
Lelkemmel megyek haza…
Holnap is jövök.

Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

...