Mónika, a vágy az, mi nem hagyja élni lelkemet, a fájdalom mi átjárja szívemet, mond, miért engedtél el engemet. Életünk oly rövid, mint hópihe az arcodon, Szerelmünk talán nem is létezett, csupán egy álom volt az ajkadon.

De nem álom volt az, hisz pillantásod máig csupa fájdalom, mert tudom, nem lehetsz enyém, -e kettétört világon. Mint harmatos pókháló, oly gyönge voltam, mint lepke szárnya oly védtelen, kérlek, adj esélyt még énnekem.

Kérlek, engedd, hogy Szeresselek, engedd közel a szívemet, de kérlek, soha de soha ne veszítsd el a lelkemet. Vigyázol rám, ez mi csavarja megsebzett szívemet, s nem a Szerelem az, mi átjárja szívedet.

A Bika, mi szenvedéllyel szeretni tudna szüntelen, most sebzett vadként verg?dik lelkeden. Skorpió, mi okozta fájdalmasan gyötr? tusáját, ám ahhoz gyenge volt, hogy végignézze halálát.

Gyenge volt, pedig er?s az Áros hatalma, a méhecskét mely vágyott reá, könnyedén eltaposta. Szerencsés az, ki szívb?l, ?szintén tud szeretni, de nagyobb hatalom ez annak, kiért tudnak így érezni.

De tudd, fájdalmas titkod, ha engeded sajátommá fogadom, s meg?rzöm azt örökre, mert

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Rámcseppen az es?, mintha a Te csókjaidat érezném magamon!
Mindent megadnék, egyetlen csókodért, de ha mással látnálak a szívem szakadna belé mert szeretlek én ...

Szemed mint a háborgó tenger, benne mégis nyugalom, s szerelem.
Úszik egy kicsiny rózsa rajta, melyet megvéd az ? kicsiny véd? angyala.

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felh?s az ég . Csak Veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod!

Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magmara zárom. Bujtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom.

Két csillag ragyog az égen, Egyek ?k már nagyon régen. Szeretlek suttogják váltig. Egyik te vagy, én a másik.

...

Életem szerelmére ?benne találtam rá s mikor rám nézett szeme csillogott mint ezer csillag az égen! Szemeivel megbabonázott és szívében egy örök boldogságot látok! Mikor rám nézet s meg fogta kezem a szememb?l könny csordult s nem tudtam mást mondani csak ennyit szeretlek, ezt is remeg? hanggal mert szólni sem tudtam az örömt?l melyet ? adott és érzek mai napig bennem! Ha az életemet újra kezdhetném vele kezdeném,hogy kudarc s bánat ne legyen az életembe csak ? akit annyira szeretek! Míg nem voltál nekem az életem romokban hevert de te jöttél és segítettél a pórból várat építeni s ez a vár most egy igazi kincs mely a szívünkhöz n?t s mind a ketten egyaránt ezt akartuk,hogy boldogok legyünk egymás mellett míg élünk! Van egy világ melybe ha be lépünk az csak a miénk mert szeretni csak úgy lehet ha a másikat szereted! Én nagyon boldog vagyok veled s ígérem egy életre itt maradok veled!

...

Álmatlanul fekszem, virrasztok az éjben, remélem most te is rám gondolsz éppen. Szivem-szived egymás felé szállnak és elalusznak, mikor egymásra találnak. Joéjt

...

Kezdem azt hinni
hogy már nincs szükséged Rám.
Elmerem hinni hogy nem szeretsz Te már.
Menekülsz elölem mintha kergetnélek
mit tegyek,próbáljalak elfeledni Téged?
Porba rúgtál minden álmot
porba rúgtad a valóságot.
Romba döltötted a szerelmünket
milyen naív voltam hogy Neked hittem.
Romba döltötted a szerelmes éveket
eltiportad a szerelmed kedvesed
azt aki a világon mindent jelentett Neked.

...

Ha érteném a madarak csicsergését
megkérdezném
merre vagy,gondolsz-e még Rám?
Oly rég nem láttalak
tán megsem ismersz a feledés
lepedöjét ki borította Rád?
Emlékeidet kitépve szárnyalsz
völgyeken-hegyeken
nem érzed,nem tudod mi ez a gyötrelem.

Ha értenéd az emberek nyelvét
megkérdeznéd
merre vagyok,jutsz-e még eszembe
hallom-e még kedves csicsergésed?
Emlékszem-e a madárra kit megtaláltam
sérülten a földön heverve.
Biztos megismernélek!
Letépném Rólad a feledés lepedöjét
hogy emlékeinket felidézzem.

...