Ha szavaidra gondolok, tombolnak a hormonok ,

verset írsz , s tagadod hogy szeretsz, de Én tudom,

hogy az életünk csak egymással lesz kerek.

Miért félsz a szemembe nézni ?

Hisz tudod,hogy \\\" nem harap a bácsi \\\" ,

de ezt már ugye nem kell idézni !!

Megpróbáltalak leveg?nek nézni,

de rájöttem hogy leveg? nélkül nem tudok élni.

Csókod ízét még mindig érzem, mert feledhetetlen minden perc

mit , Veled tölthettem el.

A versemnek minden szava igaz, mert csini vagy s kedvellek, és

éjjel-nappal ölellek.

Puszika !!

...

Én ránéztem majd ? is énrám.
Mélyen néztük egymás szemét.
Hosszú hosszú percekig elvesztünk
Egymás ekintetébe.
Majd zavarba jöttem és
El pillantottam majd vissza.
Majd ujra szemvedélyesen
Néztük egymást.
Teljes szerelem az egész
Imádlak és tudd hogy
Te vagy a mindenem imádlak
És csókollak csak tudd mindent
Oda adok hogy enyém legyél.
Ugye te is szeretsz?

...

Ugye nem csak csalóka álom a jöv?, és nem csak tréfa mi múlt,
szerelmed irántam lehet tán múló, de fájón ég mi bennem kigyúlt.

...

Ugyanegy csillagzat jegyében
születtünk szent hitem szerint,
egy ösvényen jártunk mi régen,
közösek voltak álmaink.
De jaj, a szenvedély kegyetlen
vihara messze ragadott,
medd? harcokban elfeledtem,
amit az ifjúkor hagyott.
Örökös válást sejt a lélek,
ó, szív, maradj hát néma csak!
Áruló hangra bízni félek
a hasztalan ábrándokat.

Így rohan együtt két igátlan
hullám, mikor a déli szél
sodrában útjuk összeér
a tenger kék sivatagában,
míg szét nem válnak egy komor
szirt szikla-szügyén valahol,
s hidegen, külön útrakelnek
nem éreznek szánást, szerelmet,
és más-más part iránt viszik
eped?, édes csobogásuk,
morajuk, lopott lobogásuk
s vágyuk id?tlen álmait.

...

Szunnyadni tér a Hold, serényen kél a Nap,
Rigófütty kacag, dallal t?n el a hajnal.
Áhítatos csendben, ébred a kikelet,
Zöldbe öltözik a nesztelen természet.

Rügyek fakadjanak, virágok nyíljanak,
Öröm az arcodon, mosoly az ajkadon.
Felh?tlenül legyen boldog, szép a napod!
Karollak, forró szerelemmel csókollak.

...

Nini, turbékol szerte már a vad, szürke-gerle,
Rigófütty szól az álmából ébredez? kertbe.
Szeretni vágynak az emberek, a szívek lelkek,
Bimbózgatni fog az új, lelkes izzó szerelem.

Zöldell a táj, a virágok sandán nyiladoznak,
Nyújtóznak a fák, a kék Ég felé kacsintanak.
Rügyeik fakadnak, hamarosan kipattannak,
Kecsesen virágszirmok, zöld levelek sarjadnak.

Fehérbe öltözött a menyasszony a hóvirág,
Koszorús lány lila ruhában, a kék ibolya.
Ó milyen gyönyör? a születés, de milyen rég,
Szép lelkünkbe, testünk-szívébe költözik a lét.

Érkezik, itt van a csodás élet a kikelet,
Itt van a tavasz, itt van újra, ó, de szép is ez.
Érzelmeink fonódnak, gyönyör? szép szerelmek,
Áldásos gyümölcse bájos, - g?gicsél? gyermek.

Budapest

...