Mintha, megbabonáztak volna,
Nem tudlak feledni Téged.
Összetört szívem nem tud nyugodni.
Még mindig, csak Te utánad vágyik.

Hiányod pótolnám, de képtelen vagyok,
Senki nincs, ki Téged pótolni tudna.
Rád gondolva libab?rös leszek,
Mert a hiányod, nagyon fáj Nekem.

Tudom, többé nem nézhetek kék csillogó szemedbe,
Nem ölelhetlek magamhoz, mint régen tettem,
Forró vérvörös ajkad már többé nem érezhetem,
Mert te úgy döntöttél, hogy elhagysz engem.

...

Mint sátán ki férfialakban, jelentél meg,
Elb?völtél, elcsábítottál szavaddal engem.
Én hagytam magam a b?völetednek,
Hogy szívem, lelkem magadévá tedd.

Csábító szavaiddal, itattál engem,
Hogy bódultan a tiéd legyek.
Tiéd lettem testestül, lelkestül ,
A csábításod elvitt Engem a szerelembe.

A férfialakból kibújt a sátán.
Megmutatta a valós alakját.
B?völetét kihasználva ,megszerezte,
Testemet, lelkemet, aztán
Magamra hagyott a megsebzett szívemmel

...

Nem ír már a lány
Nem ír semmit
Nem tehet a fiú
Úgy érzi semmit

Lassan lassan ugyan,
De megérti talán
Ebben a mesében
? volt a szamár

Szamaraknak pedig
Tudjuk mind
Nem bent van helye
Inkább kint.

Kint is elvan,
Tán nem is bánja
A lányt már úgyis
Hiába várja

Nincs többé szükség
A tisztelet körökre
A lány másé lett -
Mégpedig örökre.

...

Ez az ?rült szenvedély, amit irántad érzek,
Azt hittem, hogy ilyet már többet nem is érzek.
Már-már föladtam, hogy életemben több ilyen nem lesz,
De jöttél Te és ezt megadtad Nekem.
Ez a szenvedély, mi vibrál köztünk
Mint egy láthatatlan kötél tart össze minket.
A vágy mi bennem ég szüntelen,
A láng amit csak Te tudtál gyújtani bennem.
Nem kell más,csak Te,Te,és Te,
Nem érdekel senki más csakis Te.
Testem minden porcikája Te utánad vágyik
Sajgó lelkem, Te lelked után vágyik.

...

Gondolataim, még mindig ott járnak veled,
Tudom,hogy Téged már felejtenem kéne,
Hisz szíved,már rég más tulajdona lett.

Vérz? szívem, még mindig utánad eped.
Pedig tudom, hogy a Te szívedben soha,
Nem volt hozzám semmi érzelem..

Egy test voltam Neked semmi más,
Amivel érzelem nélküli vágyaidnak,
Busásan tehettél eleget.

De nem vetted észre azt, hogy a
Szenvedély, amit mutattál irántam,
Szívemet megsebzed vele és,
Bánatot okozhatsz ezzel nekem.

...

Biztos,hogy levelem ha meglátod,
Olvasás nélkül kitörölöd!
Tudom nem kellene nekem írni neked,
De szívem nem nyugszik!

Attól függetlenül, hogy becsaptál,
Megaláztál, kihasználtál,
A szívem még mindig utánad kalapál!
Lelkem, mint egy összetört tükör,

Ahogy a tükör darabocskák,
Fel-felcsillannak el?ttem,
Ebben a kis csillanásokban,
Meg-megjelensz nekem!

Sok-sok apró csillanás,
Ami meg-megjelenik el?ttem,
Ez a millió csillanás,
Ami tükrözi lelkemet!

Összetört szívem,
Darabokban hever,
Amit neked köszönhetek,
Hisz ezt Te tetted velem!

...