Augusztus végén
Kedd regelén
Ágyam szélén
Rád gondolok én

Rád gondolok,
Mert ki másra:
Másnak nincs rám
Ilyen hatása

Mi történt a nyáron?
Szánom-bánom
De be kell látnom:
Nincsen már párom

Egyedül meg végünk,
Nem vagyunk senkik
Ha nem szeret viszont
Kit szerettünk eddig

Bár hogy is van ez
Vajon ki tudhatja
Mit gondol a lány
Ha nem is azt mutatja

Mert szemében a ridegség
Szavaiban a közöny
Heverek lába el?tt
Mint húsdarab a kövön

És ha valaki, akkor én éreztem
Mert ezer sebb?l fájtam
Amikor a régi-újat ma délután
A Szuzukiban láttam

Itt megértettem végre
Nincs már helyem
Nem kell a versem
Nem kell a testem

Itt véget ér költészetem
Eldöntöttem másnap:
Nem írok én már Nikinek
És soha senki másnak.

Talán még egy négysoros
Ennyi még belefér:
Köszönöm hogy szerethettelek
És köszönöm, hogy szerettél.

...

Volt egy nagy álmom és most már bánom
hogy annyi b?nt követtem el.
Nincs bennem kétség, jön a sötétség,
sóhajom a kaszás viszi el.
Nélküled élni, bármit megérni
tudom jól nem érdemes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Fáj minden kínom, ezt már nem bírom
búcsúzom hát Szerelem.
Jön a megváltás, nem marad hát más
a bú italát lenyelem.
Gyönyör? lényed, itt hagylak Téged
már semmi sem érdekes.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Emlékszem én még, mily gyönyör?ség
hozzád bújni Kedvesem.
Fogni két kezed, nézni szép szemed
és csókolni Téged csendesen.
Hozzád hajolni, füledbe súgni
gyere Angyal kérlek szeress.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Most az én szívem, meghasad egészen
mert nem vigyáztam Rád.
Elhagytál engem, megérdemeltem
nem érhet Téged vád.
Nélküled most már, nincs többé nyár
örökre sötétség lesz.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Köszönök mindent, a Te szerelmed
mindennél többet ér.
Ez lett a vége, életem regénye
szomorú véget ér.
Szívem nem dobban, nem állok ajtódban
elszakadt a filmtekercs.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Elszáll a sóhaj, s utolsó óhaj
emlékezz rám Kedvesem.
Aztán majd egyszer, ha megöregszel
keresd meg a fekhelyem.
Hozz egy virágot, az elveszett álmot
s legyen enyém az a perc.
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.

Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szól ez a vers.
Sóhajom félek, nem talál Téged
tudom már nem szeretsz.
Ezért már látom, nincs mit csinálnom
boldogság ugye eltemetsz?
Te vagy az Élet, szeretlek Téged
err?l szólt ez a vers.

...

Mintha, megbabonáztak volna,
Nem tudlak feledni Téged.
Összetört szívem nem tud nyugodni.
Még mindig, csak Te utánad vágyik.

Hiányod pótolnám, de képtelen vagyok,
Senki nincs, ki Téged pótolni tudna.
Rád gondolva libab?rös leszek,
Mert a hiányod, nagyon fáj Nekem.

Tudom, többé nem nézhetek kék csillogó szemedbe,
Nem ölelhetlek magamhoz, mint régen tettem,
Forró vérvörös ajkad már többé nem érezhetem,
Mert te úgy döntöttél, hogy elhagysz engem.

...

Mint sátán ki férfialakban, jelentél meg,
Elb?völtél, elcsábítottál szavaddal engem.
Én hagytam magam a b?völetednek,
Hogy szívem, lelkem magadévá tedd.

Csábító szavaiddal, itattál engem,
Hogy bódultan a tiéd legyek.
Tiéd lettem testestül, lelkestül ,
A csábításod elvitt Engem a szerelembe.

A férfialakból kibújt a sátán.
Megmutatta a valós alakját.
B?völetét kihasználva ,megszerezte,
Testemet, lelkemet, aztán
Magamra hagyott a megsebzett szívemmel

...

Nem ír már a lány
Nem ír semmit
Nem tehet a fiú
Úgy érzi semmit

Lassan lassan ugyan,
De megérti talán
Ebben a mesében
? volt a szamár

Szamaraknak pedig
Tudjuk mind
Nem bent van helye
Inkább kint.

Kint is elvan,
Tán nem is bánja
A lányt már úgyis
Hiába várja

Nincs többé szükség
A tisztelet körökre
A lány másé lett -
Mégpedig örökre.

...

Ez az ?rült szenvedély, amit irántad érzek,
Azt hittem, hogy ilyet már többet nem is érzek.
Már-már föladtam, hogy életemben több ilyen nem lesz,
De jöttél Te és ezt megadtad Nekem.
Ez a szenvedély, mi vibrál köztünk
Mint egy láthatatlan kötél tart össze minket.
A vágy mi bennem ég szüntelen,
A láng amit csak Te tudtál gyújtani bennem.
Nem kell más,csak Te,Te,és Te,
Nem érdekel senki más csakis Te.
Testem minden porcikája Te utánad vágyik
Sajgó lelkem, Te lelked után vágyik.

...