Vágyom rád...nem tagadom..
Várok rád mert így akarom..
S félek..ezt sem tagadhatom
De talán rámtalálsz egy gyönyörű napon..

S felismer majd szerelmed..
S magamhoz ölelem..
Szorítom..szorítom..
Ó nagyon akarom!!!
El már nem engedem..
Csakis enyém lett már..
S rájött ő is immár...
Érezni fogom...
Megjött...
Őt akarom!!!
Mert szeretni akarlak..
Ennyi a vétkem..
Addig is várok rád..s szertlek téged...

...

Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevésődött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok

...

Menedéket keresve ,
Az álom édes tengerén,
Boldogságot megtalálva,
Álomtündér vezet.
Két kezemet átkarolva,
Visz a vágyak vízére,
Hol nem bújik meg vak csalódás,
Csak gyengéd szeretet.
És reggel, ha ébredek,
Álomtündér elszökell,
Elmúlik a szép varázslat,
Új álmokat keresve.

...

Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak,
körülöttem vad lidérctáncot járnak.
Ó ábránd, hiú ábránd, csalóka álom,
mi óta láttam őt helyem nem találom.

Nem találom őt reggel, délben sem este,
pedig szemem mindenűt csak őt kereste.
Ó teremtő minek adtál nekem érzékeket,
ha nem érezhetem őt, mert enyém nem lehet.

Szemem nem látja, keresi merően,
vágyam izzik bennem emelkedően.
Nem érzem testének finom illatát,
kisszobája árnyai tűnnek az éjjen át.

Oly távol van tőlem, de nincs okom panaszra,
marad a puszta csönd, s itt állok magamba.
Gondolatim, mint játszi szellő körülötte járnak,
a Nő, Ó álmok, vágyak, illatok és árnyak.

...

Veled a szerelem édes fájdalom,
őrülten szeretlek neked megvallom.
Nem tudom mióta, és nem tudom miért,
de mióta szívem szívedhez elért,
kicsit meghalok minden csókodért.

Felgyújtottad bennem a szerelem lángját,
tudtomra adtad szíved titkos vágyát.
E két vágy közös pontra ért testünkben,
és kitör hisz oly erősen izzik benn,
gátja nem lehet gonosz ember, sem akarat.

És jött a csoda napja, karomban talállak,
felkelti bennem az ősi buja vágyat.
Csókot ontok rád, több százat is halomba,
tested szerelemtől remegve omlik karomba.
Testet ölt az álom mit tiszta érzés táplál.

Őszinte szerelem szeretkezésünk tápja,
nem is vágunk közben egymás szavába.
Nem kell itt beszéd, csak mozdulat. Gyengéd!
Két szerelmes ember abból mindent megért.
És a testek szótlan egymáshoz szólnak.

Mert beszél a test, mit beszél szinte kiált.
Vágyat vágyra követelve eltörli a hiányt.
A hiány mit eddig nem töltött ki senki,
nem is tudott, nem volt szerelme! Ennyi!
De mi tudjuk, szíveink egymásra találtak!

De ekkor horgonyzott le szívünkben a bánat.
Egymásé nem lehetünk rablánc fogja ágyad.
De élhetünk a titkos légyottokkal bátran,
beteljesüljön szerelmünk kis hálószobádban.
Szerelmünkre így lesz, csak egy kis fájdalom.

...

első találkozásunkkor
meg babonázót a szemed
és ott volt az a szikra amit
nem éreztem mással
csak veled
úgy meg csókolnálak
csak fognám a kezed
melletted lennék
és tudnád ez a fiú szeret!

...