els? találkozásunkkor
meg babonázót a szemed
és ott volt az a szikra amit
nem éreztem mással
csak veled
úgy meg csókolnálak
csak fognám a kezed
melletted lennék
és tudnád ez a fiú szeret!

...

keres mást akit ki használsz
én ?szinte szeretetet adtam
viszonzás helyet csak hazug
szavakat kaptam

két szín? ölelés hamis puszi
most meg láttam az igazi énedet
éld csak a züll?t életed
ha ez jó neked

azt mondat barátok vagyunk
de csak szimplán haverok
az ?szinteség hol marad
nagyot változtál
mint ha nem is te lenél

nem kel ilyen barát nem kel
nem kel a fájdalom
nem kel a hazugság
nem kel a megjátszás

keres egy pali madarat
azt hiszem meg is találtad
vagy ö talált meg téged
de te ugrasz neki
mint egy béka
ez az egész tiszta tréfa

...

Az id? vonatán érkeztél, s
kértél ajtóm el?tt bebocsáttatást.
Szívem kapuja kitárt lett neked,hogy
örökkön örökké lakója lehess.

Az id? vonatán érkeztél ,
jegyet vissza már nem vettél,velem örök
e szerz?dés.Találkozott két Út ölelésben;
szeretetmágnesként vonzott, gy?r?jében .

...

Örök nyár van a szívembe\',
mert a lakója, te
itt élsz benne.
Néma ima,\'mely az égbe száll,
meghallgatásra ott talál!

Tavaszt rügyez? hajnal,
tenyérbe rejtett mustármagot
ágyazott be kósza szell?k
szárította víztócsák gödreibe.

Vakító nyár hozott arcunkra
rikítón pírt, s karmolta körmeivel
homlokunkba sötét vonalát,
hisz vakvágányra tettük
életünk vonatát!

A nyári zápor kimosta
sorsunk szennyesét.
Szárító kötélen függött,
mígnem elfújta az ?szi szél.

Gyümölcsillat szédít?
erejét?l, mint köd
oszlott szét a mámor-ittas,
alig szunnyadó szenvedés!

...

Nem bírom már nélküled tovább,tudod hogy szeretlek és nélküled nem bírom sokáig a létezést! Minden percem csak a tiéd csak akkor lehetek boldog ha velem lennél! Találkozzunk kérlek már hiányzol nagyon hogy velem legyél ezt akarom! /így könyörögtem egy fiúnak akit még mai napig is szeretek, de már megbántam/

...

Mónika, ahogy telnek-múlnak a kínzó nappalok, érzem, a Remény az, mi T?led taszítva elhagyott. Minden éjszakán, hozzád egyre közelebb vagyok, mert álmomban, csak Veled halhatok.

Mint könny? pihe, egy átfutó szell?re, mint hulló csillag, fényének teljére, úgy vágyom még mindig rád Kedvesem, hisz Te is tudod, Nélküled most üres az életem.

Mikor mereven bámulok ki az ablakon, s könnyeim legördülnek az arcomon, érzem, számomra egy hely marad csupán, hol boldog lehetek még, az életben, talán.

Számomra ez a hely nem lehet kétséges, minden hely az, ahol Te vagy Édes, s ha csupán a Nevedre gondolok, érzem, hogy lelkemben Örök Szerelemre találok.

Abban bízom minden nap végén, Te biztosan vársz rám majd, az út végén. Ez az egy tart most csupán életben, hisz még mindig nem lehetsz mellettem.

A szívem a hely, hol nyugalmat találsz örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...