Szibériai hadifogságról, versben, senrjúban, haikuban…

Győzelembe bízz!
Lesz csendes éj, napsütés!
Borultság múlik.
Reményünk: szeretetben.
Elérjük az életben?
*
Az élet csendes
És tajték színű a nap.
Béke leng körbe.
Mindenhonnan lőnek ránk!
Nem jut már farsangi fánk.
*
Kit elkaptak az
Elveszett, „vég” az ura!
Vagy a szerencse…
*
Anyám csak zokog.
Tán’, szomszéd is hiányol!
Ártatlan vagyok!
*
Krasznojarszkba, öt nap és éjjel ment folytonosan vonatunk,
A vidék élet nélküli, kopár pusztaság, itt rohadunk?
Ez már igazi hó sivatag, semmi vegetáció nincs.
Szél, vadul orgiázik, skálát végigénekli, hangja kincs?
Zizegéstől, suttogásig,
Vagy a bömbölő robajig…
Permetezhet itt a hideg havas eső,
Hangja, lehet fájón síró, vagy zenélő,
De lehet jeges, sűrű hó szakadás,
Vagy lehet, szimfóniafuvolázás.
Minden más itt, reggel, nappal és éjjel…
Idehoztak, átkozott helyre, kéjjel.
*
Sírás-rívás itt
Nem segít. Sors keze int:
Mint egy karmester.
*
Fogolytáborban a fogolynak másra nincs is lehetősége,
Mint megaláztatásra, kínra, éhezésre és szenvedésre,
Szörnyűségre, fáradtságra, kegyetlenkedésre,
Némaságra, tűrésre, az embertelenségre,
Lélek nélküli életre, érzéketlenségre

Negyven fok hideg már borzalmas, a lét is megszűnik…
Helyébe fásultság, fázás, érdektelenség szökik.
Itt már nem barátja, nem bajtársa, senki, senkinek,
Csak hideg van helyette... véget hozza mindenkinek!
*
Szibériai
Nyár elviselhetetlen!
Perzselő meleg…
Itt, nyár három hónap csak.
Télhez képest, kis vacak.
*
Gyógyszer itt nincsen,
Nyáron van malária!
Szúnyogháború.
*
Szibériai
Tél, vérfagyasztón hideg!
Csontkemény minden.
*
Itt élet rendje.
Minden jön, minden múlik.
Végtelen, örök…
*
Fekete, szakadt
Kabátomra hull, pihe.
Szomorú hózás.
Meleg bakancs vastag sál,
De a halál, meg nem áll.
*
Iszonyat csonttá
Fagy, félelem húsba vág.
Porrá tört álom…
Könny pereg, jégcsappá fagy!
Bajuszt borít, már jeges…
*
Hó, mint tollpihe,
Fehér lepedő. Takar.
Szív is megfagyott!
Annyira nagy a hideg,
Hogy levegő is rideg.
*
Életünk felett
Egy jeges puszta lebeg.
Imát kántálunk.
*
Jég foglya lettek.
Ők halálraítéltek.
Jég rabszolgái.
*
Hadifoglyoknál
Olcsó az emberélet.
Simán „eltűnnek”!
Boldog, aki túléli,
De azt meg is kell élni.
*
Hóban derékig,
Nem lehet menekülni!
Biztos fagyhalál.
Sorssal, meg kell alkudni,
És éhesen alkuzni!
*
Itt nincs más, mint szó,
Mit még magadra vehetsz.
Légy filozófus.
Nyári egyenruhában
Vészel telet, fázósan.
*
Fűtés, az összes
Ruha felvétele. Jaj!
Tetűk nyaralnak.
*
Nem lehet komisz
Hidegben aludni sem!
Megvont tüzelő.
*
Gonoszság, élet
Része! Kiirthatatlan.
Büntetés; jégcsap.
Mindenki meghasonul,
Élet itt ki nem virul.
*
Trojkán jár az
Ezredes felesége.
Lovak is fáznak.
A nagyasszony mosolyog,
Éhségtől… szem úgy kopog!
*
Ha nagyon csúszott,
Trojkát, lovak sem húzták!
Akkor mi toltuk.
A nagyasszony kacagott,
Hóba markolt, ránk dobott.
*
Egy trojkahúzó
Ló elesett, lába tört.
Rögtön levágták.
Tisztek, friss húst kaphattak.
Sokat, mindent befaltak.
*
Tisztek barakkja,
Rendesen ki van fűtve
Bundában járnak.
Ennivalót melegen
Eszik! Van itt még ilyen…
*
Nagy hóban trojkázás sincs,
Nem kell tolni! A hó, kincs?!
Barakkot fűteni kell,
Kályha nincs és nincs mivel.
*
Az éhes rabok,
Éhségben… havat ettek!
Lett torokfájás.
Orvos, kezelés nem volt.
Elhatalmasodott! Holt…
*
Tüdőgyulladás,
Betegség napi oka.
Biztos vég kezdet.
*
Mínusz negyvenben:
Viharos szél tép, karmol.
Bajuszt leszakít.
*
Itt nincsen orvos,
Nincsenek sarlatánok!
Kopottas fénykép…
A menázst, tisztek kapják,
Csak hadd gyűljön, azt hagyják.
*
Nincs ágyúlövés! Hó-csend.
A hó csikorog! Itt trend.
Kíváncsi szemed mered,
Más van? Észre sem veszed.
*
Hideg! Nincs meleg!
Világ végén, nincs élet!
Lélek is befagy!
Gondolat értelmetlen,
Vágy; haza! Ez végtelen…
*
Otthon kiszabadult a harangszó szeretett templomunkból,
Nagyon-nagy sóhajok szakadnak föl a sok imádkozóból.
Ott van így, vasárnap délelőtt a család apraja-nagyja,
Értünk is imádkoznak, a biztos szabadulásban bízva...
*
Szerelmi mámor
Táborban, hóba fullad.
Álom, életért…
Hideg fogságban, álnok
Álmok! Csőd-ember álmok…
*
Imperatív a
Táborélet. Túlélni!
Nem kell megfagyni!
Birtokolom e helyet,
Kell hozzá a képzelet.
*
Úr, a hó és jég!
Hideg, nem föderatív.
Itt nincs hóember.
Kit büntetésből hagynak
Havasodni… Ők fagynak!
*
Reggel, jégvilág
Táj, tündéri szépségű.
Hátborzongató!
Csillogó hó, jégtükör,
Mint csipkefátyol gyönyör.
*
A felkelő nap
Sugara, rózsaszínű.
Kísérteties!
Havas táj fehérsége,
A látvány szörnyűsége.
*
Kik nem remélnek,
Fáznak és gyorsan halnak…
Vállon, életsúly!
Temető! Sok néma sir.
Hely van, bővítést kibír…
*
Már a hóvakság
Is járvány lett. Sorscsapás!
Sötét szemüveg.
Fagyos hómezőt nézek,
Lelkemnek bent mesélek.
*
Kegyes az élet,
Hogy nem tudjuk sorsunkat.
Nagy jótétemény.
Mások szemébe nézek,
Magamról, mit meséljek?
*
Halál, bátraktól
Fél, sőt meghunyászkodik.
Nagy tapasztalat.
A halál hamar, lesben,
Úrrá lesz gyáva lelken.
*
Nagy tapasztalat.
A hideg, nem gondűző!
Nem is éltető!
*
Feltámad, jég-szél,
Szibériáról mesél.
Hópihék tánca…
Hazaút legközelebb?
Vihar hozza közelebb?
*
A faág kopasz
Nincsen rajta madárka.
Madártrilla: szél.
Búfeledést fúj, hamar,
Jégbe-fagyott hóvihar!
*
Akkor ott, karácsonyeste mutat hőmérő,
Hogy a hideg a szokottól is oly’ eltérő.
Megnézzük, elámulunk, de bizony mutatja,
Mínusz ötvenötig süllyedt le a higanya!
*
Hahota száll fel.
Ácsolatlan lakoma!
A lötty is kihűlt…
*
Szembe a téren,
Fekete köd. Kóborlok.
Hűlés kockázat.
*
Hideg csípte arc,
Vérkeringéstelen láb.
Fagyott sérülés.
*
Nagy a bánat itt,
Jég, hómező, fojtogat.
Sikítok! Hang nincs…
Nem hall és lát senki sem,
Szibéria! Életem…?
*
Látom még arcod
Jég nem fedte emléket…
Te vagy éltetőm!
Szívünk még majd összeforr?
Hazajutok? De mikor?
*
Több év nélküled,
Oly’ sok! Porhüvely vagyok.
Mennék már hozzád.
Keresem lábad nyomát,
Hóban a lenyomatát.
*
Lélek mezején
Veled vagyok, múlatunk…
Mit álmodozzunk?
Hozzád mennék már haza,
Egyébként is vár: haza!
*
Éjfél borul már
Havas, bokorerdőre.
Kémény nem füstöl!
Megvesz, Isten hidege.
Babám! Hazajutok-e?
*
Temető: gléda.
Fejfák égnek merednek.
Fogynak, magyarok…
Otthon behívták, ő ment.
Várták! Haza már nem ment…
*
Szép a hóesés,
Ha nem lesz a temetőnk.
Vastag hóréteg.
*
Nincsen fűtés, csak
Jéghideg! Megfázhatok.
Az, utam vége.
Istenem engedj haza!
Vár a szerető tanya…
*
Nincsen megoldás,
Innen már hazamenni.
Tudok oroszul…
Mennék… jobb lenne trópus?
Otthon fán még él mókus.
*
Elfogy mindenki
És elfogyok majd én is.
Tél! Szibéria.
*
Belülről fakad,
Sok ezernyi gondolat…
Megyek-e haza?
Gondolathoz megváltás…
Mikor mondják: indulás?
*
Magamban élek,
Vakító, fehér fények.
Nincs hószemüveg.
Rettegést én egyedül
Élem át itt legbelül.
*
Jégben és fagyban
Rettegek! Mások szintén…
Erről beszélünk.
Mindenki menne haza.
Sokaknak itt lesz sírja.
*
Bakancsomra jég
Tapad. Vonszolom magam.
Lábam is fázik.
Nem hagyhatod el magad,
Bakancs, mely úton halad?
*
Kék menny magasban.
Mi itt a jégpokolban.
Nyári rongy. Álca.
Felemésztődik a test.
Fagyott! Nyomorultul tart.
*
Csak vérben ázik
Mégis ártatlan lélek.
Még ész is megáll…
Otthon van virágos rét,
Itt, hagyjuk az érvelést…
*
Oly nagy hidegben,
Emberenként jégcsapok…
Tavasz! Olvadás?
Mi itt megfagyott, jeges,
Nekem az már végleges?
*
Csontig hatoló talaj menti szél, csak fújt,
Szinte égetett, pedig olyan könnyű volt,
Hogy az ágakról még zúzmarát, le sem fújt.

A mezőre a hóvihar, csak óvatosan lopakodott,
Aztán nem kímélte magát, erősködött és rendet vágott.
A mínusz harmincötöt, fázósan, ötvennek éreztük,
Ha fél öklömnyi pelyhekben esett a hó, ezt észleltük.

A hóvihar, hosszan és megállás nélkül csak tombolt,
A kavargó hópelyhek ködén át, semmi nem látszott.
Ez, a veszett fergeteg, körös-körül, dúlva rombolt.
*
Két méteres hó,
Más itten, semmi sincsen.
Nincs lapátolás!
Hó, majd tavasszal olvad.
Fákon a bimbó duzzad.
*
Sűrű hó ér a térdig…
Legalább ennyi mindig.
Hó, ha derékig ér már,
Onnan nincsen kiút már.
*
Nincs érvelés, csak
Kétely. Meghalt vélemény.
Ételmaradék.
Kárhozottak sétálnak
A hóba, állva fagynak.
*
Fagyos tegnapok,
Jeges, újabb hónapok.
Magas hó, jég, fagy.
Fogynak bennem tegnapok,
Túlélem? Új fagynapok.
*
Ködbe révedt nap,
Lázas, tébolyodott lét…
Kint, jeges a szél.
Vad hideg, tombol, támad.
Mi melegíti hátad?
*
Magam serege
Vagyok. Jégvihar győzött.
Nincs meleg fegyver.
Holdárnyékban a halál.
Nyáron térdig ér a sár.
*
Fáj itt az emlék,
Fájnak a hideg szavak.
Fáj a múlt perce.
Nézek jövőbe, de mit?
Hideg! Látom a semmit.
*
Vágtatnak, apokalipszis sátán lovasai,
Mind gonosz?! Embertelen, minden lélek nélküli!
Ismét ránk szakad, kegyetlen szibériai tél,
Éjjel-nappal folyvást hull a hó, rabszolgát ítél…
A vastag, méteres hólepel, beborít embert, tábort, mindent,
Egybefolyik éjjel-nappal, fehéres szürkület borít minket.
*
Életet bénít,
Szibériai hideg.
Élő szörnyűség!
*
Kiszolgáltatott,
Nyomorult hadifoglyok.
Büntetés miért?
*
Mind száműzöttek!
Didergő hadifoglyok.
Szökni innen? Hogy?
*
Hideg borítja
Gondolkodásukat is.
Elterpeszkedik.
*
Hideg! Hó! Jég! Fagy!
Hóakadály, méteres.
Elfogyhat élet.
*
Mint tébolyodott,
Dúlt, tombolt a fergeteg.
Vihar őrület.
*
Süket a hó-csend.
Mélységes, diadalmas!
Mindent beborít.
*
Hópelyhek, halkan
Hallgatják a vad szelet.
Széltől rettegnek.
*
A lélek él még,
De testem egy váz csupán.
Már csonttá fagyott.
*
Éjfél borul rám,
Kezdődik újólag… nap.
Tán’ ez sem lesz jobb.
*
Itt van csend! De nem
Érint. Néma éjszaka.
Új másodpercek.
*
Hideg a pára,
Támad, és ide leül.
Magamban küzdők.
*
Itt minden halott.
A lét megfagyott jégcsap.
Megfagyott mosoly.
*
Katona sírok,
Lét hűtőszekrényei.
Nincs feltámadás.
*
Otthon vár család.
Síró gyerekek, asszony.
Kutyus meg nyüszít…
*
Sírokon, nincs mécs,
Csak hótakaró! Jeges.
Fejfa is havas.
*
Pihentek! Hantok!
Ártatlan lelkek, fejfák.
Név olvasható.
*
Homályos árnyék!
Eltűnt hazaút remény.
Halkan elosont…
*
Itt kell maradni.
Küldöttség! Nincs eredmény.
Szívem megszakad.
*
Nincs üzenet, csak
Vakremény! Nagyon éltet!
Ima és sírás…
Itt nincs jó vagy rossz mérleg,
Sok jég, ideköt végleg.
*
Félelem emészt,
Hogy én itt megfagyok-e?
Otthon árnyéka.
*
Kopasz az erdő,
Nincsen levél vagyona.
Mulatság vége?
Könnyelműség? Fagyhalál!
Édes Babám, még várnál?
*
Homályban árnyék!
Hazaút remény csillan!
Öröm uralma…
*
Nyolc évet voltam
Itt, éheztem és fáztam.
Tudok oroszul…
Ennyi… életem része.
És testem egészsége?
*
Ő hazajutott!
Tüdeje, beteg maradt.
Ő volt… tanítóm.

Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József - Fogolytáborokat túléltekkel történt –főleg fiatalkori- személyes beszélgetések és olvasmányaim alapján…

...

Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága,
Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája?
És a macskosz nem is van egyedül,
Többek is ordítanak nagyon veszettűl.

Zeng a tető, macskák miákolnak,
Álmatlan éj, mások sem alusznak.
*
Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról,
Gondol rá? A kémény körül, mé’ űzi kisebbet… lehetőségben kalandtól?
Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról.

Tavasz illata száll, füst elrebben,
Lehetőség nyílik, kaland születik csendben.
*
S míg ön merengve álmodoznék
Az illatos tavaszrul —
Kémény körül mért űzi, hajtja
A kis cziczát a kandúr?

Tavaszillatban cicát kerget a kandúr,
Kémény körül zeng a c-dúr.
*
Ha kitekint az éjszakába,
Gondol-e arra nagysád,
Miért nyávognak oly veszettül
A háztetőn a macskák?

Éjjeli macskák vágyukat zengik,
Ugye nagysád érti, férfi miért epekedik?

Vecsés, 2025. szeptember 17. - Siófok, 2025. szeptember 19. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek, Heltai Jenő: „Macskák” c. ötletverse ihletésével.

...

Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.

A csend borzongó!
A villám, nagyot csattan.
Vad időjárás.

Villám szárnyak földre csapnak,
Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
*
A csendem zajong.
Dió koppan fejemen.
Diós a bejgli.

Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
*
A csend felfigyel
Ég-zajok hangjaira.
Vadludak jönnek.

Ismerős hangok, szárnysuhogás,
Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
*
A csendem nyűgős.
Távolban patazajok.
Lófogat motor.

Távolodó lovasfogat zaja, hallik
Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
*
A csend szépséges
És nagy nyugalmat áraszt.
Nézek sehová.

Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
*
A csendem, vidám.
Temetésről kacajok…
Halál, lehet víg?

A halál nem válogat,
Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
*
A csend fájdalmas
Síremléknél… ott ülve.
Süket csend-magány.

Szeretteid elvesztése fáj,
A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
*
Csendem, szerelem.
Kezét fogva szeretni…
Csend, már vakító!

Szerelemben kikapcsol a józanész,
Mámor fénye vakító, szíved után mész.
*
A csend fülsértő
Egy cella magányában.
Bűnözés… oka.

Cella csendje elviselhetetlen,
Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.

Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc József – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”

...

Nagy remény, hogy már jöszöl, Ilon,
Remény, hogy itt leszel állandón…
Ha fogod a kezem,
Kissé vesztem eszem.
Én visszasimogatom… nagyon!

Megyek, szívem oly lágyan dobban,
Mint tavasz, ha csókot lop halkan.
Karodban pihenek,
Álmodban ott leszek.
A szerelmünk nő csillagokban.
*
Reményem, hogy végleg itt leszel,
Szeretünk majd, nagy szerelemmel.
Engedd, csókoljalak,
Meg puszilgassalak.
Boldogságban itt, velem leszel.

Hiszem, együtt leszünk míg élünk,
Szeretetben, míg napra kélünk.
Öröm, egyetértés,
Szívünknek kísértés.
Örökre Veled, míg csak leszünk.
*
Úgy vágyom már, simítson kezed,
Meg azt is, simítson a lelked…
Talán egy pár leszünk,
Ez lesz oly’ jó nekünk!
Csak rád vágyok és élni veled…

Szívemnek féltett, legszebb álma,
A lelkem titkos, édes vágya.
Én lelkem, Te lelked,
Mindig együtt veled.
Bízom benne a sors megadja!

Vecsés, 2025. június 13. – Siófok, 2025. június 14. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzős versnek, a beteljesüléséről LIMERIK-ben. A páratlanokat én írtam, a párosokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.

...

Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet

(3 soros-zárttükrös)
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.

(senrjon csokor)
Jégvirág az ablakon,
A kemény fagy mély csendet rajzol.
Tavasz közeleg.
*
(Bokorrímes duó)
Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?

„Nyugaton a helyzet változatlan”,
A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!

Fekete kosok jöttek,
Ígéretük csak dühöt termett.
Bár letörne szarvuk!
*
(kétsoros, bokorrímes)
Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?

(Leoninus duó)
Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…

Jégből vagy kőből a szív,
Milliók sírnak, ti számoltok.
Békét ki mondja?
*
(10 szavas duó)
Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.

Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
Pecheseknek jut földhalom!

Messze száll a vágy sokszor,
De nálunk csak a robbanás száll.
Földben lesz végünk.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!

Elég volt belőletek,
Háborút hoztok, mi szenvedünk.
Nem kérünk többet!

Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség
-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.

...

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg,
Jaj nekünk, ha a pillanat rideg… szívünk ettől olyan hideg…
Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg.
*
Ha remény szikrája fagyban ég,
Szívünkhöz a tavasz elér még.

Remény, ha van, nem fagy meg,
Szív dobban, s jön meleg.
**

(Bokorrímes)
Eme áldatlan helyzet elkezdi oldani lét vékony kérgét,
Eme helyzetet ember, ha nem tudja oldani, csak nézgél szét.
A remény a kistestvére létünknek, segít a tehetségnek,
Ha nincs csak jó vastagbőrű reménytelenség, jó szenvedésnek.
*
Remény vezet, ha kérgünk feslik,
Lét hajtása új fény... sejlik.

Remény támasz, ha minden roskad,
A belső fényünk sosem fonnyad.
**

(Katauta)
Tehetség, épp’ int,
Lám, tehetség… messze van.
Inkább szív-sirató van.
*
Készség hív, de távol van,
Szív sirat, remény alig van.

Tehetség int, de nincs nyoma,
Remény szól: „Lesz még dolga.”
**

(3 soros-zárttükrös duó)
A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani,
De, hogy holnap reggelre majd mi lesz, ki fog derülni…
A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani.
*
Mit elrejtek, vágy és remény,
De holnap majd teremhet fény.
**

Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet,
Reménytelenségben pedig nincsen jó kilátás-élet…
Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet.
*
Remény nélkül szív is fáradt,
Kilátás sincs, mert… néma-bánat fáradt.
**

(Bokorrímes)
De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon,
Ez az egy mód, hogy a sérült lelked, nehogy távozzon…
De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon.
*
Hitből nő ki remény fája,
Lélek gyógyul, ha van álma.
**

(HIQ)
Csak bízzál,
Ki sem segíthet!
Küzdj és bízz!
*
(Tíz szavas)
Csak bizalom nyit utat,
Hol lélek mélye, újra utat mutat.

Vecsés, 2025. május 18. – Siófok, 2025. június 8. Kustra Ferenc József- írtuk: Gránicz Éva szerzőtársammal, kétszerzősnek alloiostrofikus versben, Bosányi Alexandra Eszter „A remény-vesztett poéta hangja” c. verse, mint ötletadó alapján.

...